Unknown - Taekook | Befejezett |

23. fejezet (18+)

Fejemet felemelve Jungkook mellkasáról pillantok a digitális óra irányába. Boldogan veszem tudomásul, hogy pont abban az idősávban keltem mint amit el is terveztem, egy kisebb mosollyal az arcomon próbáltam felkelni munkáltatóm kemény, de mégis kényelmes mellkasáról. Kezeimet magam alá rakva emeltem fel a testem, de arra nem számítottam, hogy Jungkook derekamnál fogva húz vissza magához.

- Hova, hova ilyen sietősen, hisz csak most ebredtél - fordult velem szembe.

- Tíz óra van, tizenegykor pedig van egy találkozom, muszáj elkezdenem készülődni... tudod, hogy utálok késni - mondtam barna szemeibe nézve, amik csak engem vizslattak.

- És ki engedte meg neked azt, hogy elmenj találkozgatni? - húzta fel jobb szemöldökét.

- Én, saját magam - mutattam magamra, miközben ülésbe tornáztam testem.

- Nem kellett volna engem is megkérdezned? - tette fel számomra kérdéseit, amik egyre jobban vitték fel bennem a pumpát.

- Már bocsánat, de miért kéne tőled engedélyt kérnem ahhoz, hogy találkozzak egy régi barátommal? Nem vagy az anyám, sem a szerelmem, hogy ilyen dolgokba beleszólj... attól függetlenül, hogy összejárunk, nem vagyok neked senkid... - böktem a mellkasára. Újra szemeibe néztem, mire kissé megijedtem sötét tekintetétől, egyik kezem elkapva rántott az ölébe.

- Tudod, ezektől eltekintve, az én hazámban laksz, az én kenyeremet eszed, az én vizemmel fürdesz ráadásul az én pénzemből vett ruhákban járkálsz fel-alá a városban. Eléggé szemtelenül beszéltél velem, sőt vissza szóltál... és mit érdemelnek a rosszkisfiúk? - suttogta utolsó mondatát egyenesen a fülembe, miközben hatalmas lapát kezeit fenekemre vezette. Több percig nem szólaltam meg, hiszen tudtam mi vár most rám... féltem, hogy bántani fog. - Már válaszolni is nehéz? Nem baj, szerintem mind a ketten tudjuk, hogy most mi fog következni... - harapta meg fülcimpámat, kezeit bevezette alsónadrágom alá, majd  úgy kényeztette tovább félgömbjeimet. - Amúgy kivel lett volna találkozod, aki olyan fontos, hogy nélküled kellett volna kelnem?

- Jimin - suttogtam barátom nevét, mire minden nemű mozgásban megállt, és egyenesen szemeimbe nézett. Értetlenül néztem rá, majd felállt velem együtt a puha matracról, mire lábiamat keskeny dereka köre tekertem, evvel magamhoz láncolva őt, mancsaimat pedig dús korom fekete hajába vezettem, majd jól meg is téptem tincseit. Az éjjeli szekrényről felvette a telefonom, majd a kezembe nyomta.

- Írd meg neki, hogy fontosabb dolgod akadt - mondta ellenkezést nem tűrő hangon.

- Miért is írnám meg?

- Azért szépségem, mert avval a férfival nem fogsz találkozni. Bármi is lesz, akkor is lemondod azt a találkozót, szerintem most lenne a legjobb, hiszen még időben vagy, de tőlem akár aközben is pötyöghetsz mikor ájulásig baszlak abban a kurva anyád... - morogta a fülembe, evvel mégjobban izgatva engem. Egy sóhaj mellett oldottam fel telefonomat, majd mondtam le baráti találkozóm. - Ügyes.

Mondata után levegőt sem tudtam venni, olyan hévvel kapott ajkaim után, amit nem voltam rest viszonozni. Hasamban feléledtek azok a bizonyos pillangók, mire megejtettem egy kisebb mosolyt. Lassan nyalt végig alsó ajkamon, idő nélkül adtam neki bejutást szájüregembe. Ahogy nyelveink találkoztak, egy apró nyögés tört fel torkomból, evvel megmosolyogtatva őt. Kezei folyamatosan fenekem markolgatták, amit nem győztem sóhajok nélkül hagyni. Legközelebb arra észméltem fel, ahogy az ágyra dob, majd felém mászva újra táncba hívja ajkaimat. Egy hosszabb csók csata után, felkel majd a gardróbba belépve tűnik el szemeim elől. Pár másodperccel később két nyakkendővel és egy szemfedővel tér vissza, ami kissé beindítja a fantáziám. Mellém dobja eszközeit, majd a nyakamra tapad csodás ajkaival. Csókolja, szívja, harapja nyakam gyenge bőrét, ami már túlontúl jól esik testemnek. Pólóm alját megfogva húzza fel testemen, majd az ágy mellé dobja. A szemfedőt megfogva, tette fel a fejemre, majd a homlokomra puszilt.