Unknown - Taekook | Befejezett |

1. fejezet

• Taehyung szemszöge •

Farkasszemet nézek a tükörképemmel, miközben a fodrász a rakoncátlan tincseimet elviselhetővé teszi. Lassan már egy órája ülök egyhelyben és hallom a hajszárító hangját. Unalmas. Nem tudnám más szóval leírni a mostani állapotom. Már kora reggel berángatott Yoongi avval a szándékkal, hogy újjabb címlapon kell szerepelnem.

- Készen vagy Taehyung oppa - szólal fel a fodrászom.

- Köszönöm - mosolyogtam rá. Legszívesebben mindenkit itt hagytam volna, de muszáj volt maradnom. Valamiből meg kell élnem, nem de?

Elindultam az öltöző felé, ahol megláttam Lisát. Ő a stylistom, mikor megismertem 17 voltam, mindeki nagyon bunkó volt velem a kezdetekben kivéve Lisát. Akkoriban ő segített át a nehézségeken, mindig megvédett mások ellen. Ezek után 19 evésen megismertem Jimint. Mikor csatlakozott a céghez, nagyon megörültem, hisz itt mindenki lenézett a korom miatt, így, hogy ő is idekerült ott voltunk egymásnak jóban és rosszban.

Lisa felöltöztetett, kilépve az ajtón indultam a stúdióba ahol fotózni szoktak. Egymás után újjabb és újjabb pózokban kellett állnom. Pályafutásom alatt még sohasem találkoztam normális fotóssal, mindig csak hisztiztek, de muszáj csendben maradnom, hiszen rajtuk múl a képek minősége, és ha rosszak a fotók akkor senki sem fogja őket megvenni.

2 óra szenvedés után, megnéztem a képeket. Nagyon jók lettek, szerintem tökéletesek lesznek a címlapra. Levettem magamról a méregdrága ruhákat, majd összeszedtem a cuccaimat, beszálltam az autómba és haza hajtottam. A város középén lakom egy lakóházban. Enyém a teljes legfelső szint. Beléptem az épületbe, köszöntem a biztonságiaknak, majd a pulthoz mentem.

- Szia Yugyeom, jött valami levelem? - néztem a srácra.

- Igen, mindjárt hozom - ment hátra, majd egy borítékkal a kezében tért vissza. - Tessék.

- Köszönöm - elvettem a papírt, majd a lift felé indultam, belépve egyből megnyomtam a legfelső szintet képviselő gombot. A lakásba érve ledobtam a levelet a dohányzóasztalomra. Lefürödtem, leültem a kanapéra, és a borítékért nyúltam. Feladó Jeon's vállalat. Mit akarhat tőlem egy banki cég? Feltéptem a papírt, majd falni kezdtem a sorokat. Tulajdonképpen felkérnek, hogy legyek a vállalat arca, szerepeljek a reklámokban, kiakarják rakni az arcomat a vállalat bejáratára. Ez iszonyúan megtisztelő, hisz tudom hogy mekkora egy cégről van szó. Holnapra behívtak, hogy megmondjam a döntésem.

Elvállaljam? Plusz munka, és így is tele vagyok fotózásokkal, nem tudom, hogy működne a kettő együtt. De ha elvállalom akkor szólnom kell Yoonginak, mivel ebbe neki is van beleszólása. Ha ő azt mondja, hogy nem akkor nem, tudom kicsit durva, de én már teljesen hozzá szoktam.

Éppen a vacsoráztam a tv előtt, a fejemben még mindig ugyan azok a gondolatok cikáznak. Hogy nézhet ki az igazgató? Nem tudom dűlőre jutni, egyik felem elvállalná a pénz miatt a másik pedig kidobná az ablakon ezt az ajánlatot. Ne értsétek félre nem vagyok pénzéhes, csak szeretem ha a kártyámon több pénz van, mivel az biztonság érzeted ad, és nem szeretek nélkülözni semmiben sem.

Feltápászkodtam a kanapéról, a koszos tányért a mosogatógépbe tettem, amit el is indítottam. Fogat mostam, és leápoltam az arcom, hogy holnapra selymes és puha legyen, majd az ágyamba bújtam. Körülnéztem a közösségi hálón, instagrammon már 27 millióan követnek, mióta voltam kint Amerikában azóta megsokszorozódtak követőim. Ennek nagyon örülök, ilyenkor este sok üzenetet elolvasok amit írnak nekem a rajongók, ők nem tudnak róla mivel nem írok nekik vissza, de én rengeteg fanom írását elszoktam olvasni. Többször is előfordult, hogy egész este a leveleiket olvasgattam és fél sem tűnt számomra a tény, hogy reggel van. De ez most nem történhet meg, hiszen holnap dolgozom. Letettem a telefont, majd álomra hajtottam a fejem.