Unknown - Taekook | Befejezett |

31. fejezet

- Kim Taehyung én megverlek - rontott be a bejárati ajtón Baekhyun.

- Örülök neki hyung, már mindenki bántani akar... - ráztam meg a fejem, majd tovább néztem a filmet.

- Ki akar még bántani? - kérdezte kicsit meglepődve.

- Jungkook - sóhajtottam fel.

- Jah, már azt hittem valami zaklató - legyintett egyet, majd mellém ült.

- Most komolyan? A legjobb barátod vagyok és nem mondasz semmit sem arra, hogy bántalmaznak? - emelkedtem fel a puha kanapéról.

- Jungkook az úgysem bántaná téged fizikailag, legfeljebb csak szexuálisan - döntötte oldalra a fejét.

- Fején találtad a szöget hyungie - mondtam morcosan. - Amúgy is miért akartál megverni?

- Azért mert nem válaszoltál az üzeneteimre, és már ott tartottam, hogy Chanyolt ráküldöm valakire - mondta aggódóan.

- Tulajdonképpen azt sem tudom, hogy hol van a telefonom - gondolkodtam el, mire egy kisebb csapást éreztem meg tarkómon.

- Így aggódjak érted, te hülye gyerek - morogta.

- Tudod ki hülye - csaptam meg én is.

- Oké, mivel én vagyok az idősebb kötelességemnek érzem, hogy én fejezzem be, és okosabb vagyok, így ráhagytam - dőlt hátra, majd nézte tovább a filmet.

- Te romantikus filmet nézel? - nézett rám meglepődötten pár perc után.

- Mi olyan meglepő ebben? - húztam fel az egyik szemöldököm.

- Annyira látszik, hogy szerelmes vagy. Nem értem, hogy az-az ökör, hogy nem veszi észre - gondolkodott el.

- Jobb is, hogy nem veszi észre. Ha kiderülne, hogy mit is érzek iránta, kivágna, mint macskát szarni. Szóval ne annak szurkolj, hogy rájöjjön, hanem inkább annak, hogy ne vegye észre - mondtam kicsit szomorúan.

- Bocsánat TaeTae, ebbe nem is gondoltam bele - simított bele a hajamba, mire az ölébe hajtottam kobakom, lábaimat még felhúzva nyújtottam ki a hosszú kanapén.

- Szerinted van arra esély, hogy bármit is érezzen irántam? - néztem fel rá.

- Nem tudom Tae, sajnos egyáltalán nem ismerem Jungkook-ot. Még abból sem tudom lekövetkeztetni, amiket mesélsz. De tudod ha jobban belegondol az ember, még lehetséges is lenne, hiszen mostanában egyre gyengédebben bánik veled, és szerintem ez egy nagyon jó jel, hogy jó úton haladsz, a szíve felé - mosolyodott el, majd az arcomra simított.

- Baekie, Taehyungie! - kezdett el valaki ordítani, majd colos lépett be az ajtón.

- Chanyeol, hát te? - néztem rá meglepődve.

- Csak hiányoztál, tudtam, hogy itt van Baek is, így úgy gondoltam akkor már én sem maradok ki - mondta, majd lábaimat felemelve ült le, majd az ölébe rakta végtagjaimat.

- Nekem is hiányzott a nagy fejed - mondtam mosolyogva, majd a kezére simítottam. - Már csak Jimin kellenne ide - sóhajtottam fel, mire Chanyeol el nem tetsző morgást hallatott.

- Miért kellenne itt lennie? - kérdezte morogva.

- Channie tudod, hogy ő is a barátom... - mondtam kicsit szomorúan, hiszen nem tetszett, hogy ennyire nem szereti Jimint.

- Tudom Taehyungie, de nekem annyira gyanús ez a Jimin. Elbújva telefonálgat, mikor meg észre veszem, majd össze esik annyira megijed, ne mond már azt, hogy ez csak nekem nyugtalanító - rázta meg a fejét.