Unknown - Taekook | Befejezett |

24. fejezet

Miután megtiltottam Jungkooknak, hogy bármilyen módon is hozzám érjen, eléggé nehéz napnak néztünk elébe. Hiszen avval, hogy szabályokat szábtam ki huszonnégy órára kitérően, így én sem érintkezettem vele, ami nekem is feladta a leckét. De igyekeztem minnél jobban megnehezíteni feladatát, így mindent amit csak lehetett bevetettem az ellen, hogy rám másszon, ami pár órán belül be is következett. Éppen ebédet készítettem magunknak, miközben csípőmet ráztam a hangszóróból szóló dallamra. Így végül a nappali kanapéján repített a fellegekbe, nem is egyszer.

A történtek után pontosan egy hét telt el... mit is mondjak, minden maradt ugyan úgy. Jungkook viselkedése semmit sem változott irányomba. Ugyan olyan távolság tartó, de mégis olyan érzetet ad számomra, mintha tényleg egy párt alkotnánk, és ez egyre jobban össze kavarja a bennem rejlő érzelmeket. Félek, hogy túlzottan is bele fogok szeretni ebbe az érzéketlennek tűnő üzletemberbe, aki iránt már tagadhatatlanul jobban megdobog a szívem, mint egy átlagos ember iránt. Az elmém része azt súgja, hagyjam őt újra egyedül, keressek magamnak mást, de mégsem tudtom eldönteni, hogy mi lenne a legjobb számomra, a szívemnek. Hiszen avval, hogy mellette vagyok minnél jobban övé lesz a szívem. Ha elhagynám, akkor a lelkem megszakadna, de egyszer így is úgy is vége szakad ennek a "kapcsolatnak". A szerződésből lassan letelik egy hónap. Az idő telik, én pedig ugyan ott állok. Mit tegyek? Felejtsem el, keressek magamnak egy férfit aki, mindig is mellettem lesz, nem bánt... nem szegi meg a szavát? De ez miért hangzik ilyen szomorúan? Más túlzottan egyszerű elmélet. A szívem túlzottan is ahhoz a szadista emberhez húz, aki boldoggá teszi a mindennapjaimat.

- Taehyung... itt vagy? - lengette előttem kezeit Jimin. Megráztam a fejem, majd magam mellé néztem ahol, egyik legjobb barátom aggódóan tekintett vissza rám.

- Mi történt Jiminie? Baj van? - fogtam meg vállait, hiszen olyan kétségbeesetten szólított meg...

- Velem nincs. Neked mi bajod van? Ha ötször nem szóltam akkor egyszer sem - rázta meg a fejét, majd elindult egyenesen az étterem felé, pár másodperc múlva követtem őt, apró lábainak köszönhetően könnyen utolértem. Az étteremhez elérve egyből be nyitottunk a hangulatos helyiségbe, ami tömve volt emberekkel, de én mégis csak két személyt kerestem a hatalmas térben. Meglátva őket, elmosolyodva indultam egy irányokba Jiminnel a nyomomban, majd leültünk velük szembe.

- Tae baba... Jimin! - köszönt Chanyeol. Míg az én nevemet boldogan ejtette ki ajkain addig Jimin nevét, kisebb undorral mondta ki, mire egy csúnya pillantással ajándékoztam. Nem értenek avval egyet, hogy újra jóba lettem Jiminnel, nem bíznak benne... Úgy sejtik, hogy van egy olyan dolog amit nem mond el nekem Jimin, de nem is értem, hogy ezt miért mondják. Nem csak számomra, de nekik is felkeltette a kíváncsiságukat, hogy ki is az a bizonyos "JK". De nem erőltetem. Minek, ha akarja úgy is elmondja.

- Sziasztok! - suttogta halkan, hiszen tisztában volt avval, hogy Beakhyun és párja hogyan is viszonyúl irányba.

- Na, mit is eszünk? - csaptam össze tenyereimet, evvel oldva a hangulatot.

- Nektek rendeltem egy-egy sertés húst és rizst, hozzá pedig barna babos tésztát... Tae te tudom, hogy szereted, remélem te is Jimin - mondta Beakhyun. Meglepődve néztem irányba, hogy ilyen szépen szólt Jiminhez, de örültem neki, hiszen nem akarom, hogy a barátaim ilyen rosszba legyenek egymással. Őszintén megmondva azt hittem Jiminnél nem lesz fontosabb barát számomra, de az előttem ülő két személy mindent fel forgatott a gondolataimban, már nem tudtam elképzelni a napjaimat nélkülük.

- Köszönöm! - motyogta lehajtott fejjel. Hirtelen megszólalt a telefonja, mire mindannyian oda kaptuk a fejünket, újra az a bizonyos "JK" név szerepelt barátom telefon kijelzőén, mire mind a hárman összenéztünk - Bocsánat, de ezt muszáj felvennem - mondta, majd kiment az étterem elé.