Unknown - Taekook | Befejezett |

21. fejezet (18+)

Szemeim szinte maguktól nyílnak ki, a hatalmas zörej miatt, amit lakásom csengője okozott. Mérgesen pillantok digitális órámra, ami hozzám képest túlontúl korai időt mutat. Így szinte kipattanva az ágyból lépkedek otthonom ajtaja felé, hogy könyörtelenül elküldjem az engem zavaró személyt. Nem törődve avval, hogy milyen állapotban is nyitok ajtók, szinte kitártam magam előtt a fekete színű falapot.

- Jungkook? Mit keresel te nálam hajnali hatkor? - kérdeztem meg az engem legjobban foglalkoztató kérdést.

- Tulajdonképpen nem tudtam aludni, így arra jutottam, hogy eljövök... és úgy látszik megérte így döntenem - nézett végig rajtam, mire lehajtottam a fejem, hogy megnézzem mi is takarja a testem. Hirtelen mind a két kezemet meztelen mellkasom elé tettem.

- Csak is ezért jöttél? - takargattam tovább magam, de szinte semmit sem ért. Ugyan olyan éhes, vággyal teli szemekkel vizslátot.

- Hm... tulajdonképpen aludni jöttem át - lökte beljebb ajtómat, majd be is csukta. - A szerződés?

- Az asztalon van - biccentettem a tárgy felé, mire nagy léptekkel az asztal mellett termett, majd kezébe fogva a papírokat lapozott az utolsó oldalra. Először nagy szemekkel nézte a tintával áztatott lapot, majd az asztalra rakva indult el felém.

- Csak igazam lett, nemde? - karolta át derekamat, mire kezeimmel próbáltam minél messzebb tolni magamtól.

- Ne ellenkezz babám, mivel aláírtad a szerződést azt teszek veled amit csak akarok... jól átgondoltad te ezt? - suttogott fülembe, majd apró puszikat hagyott maga után végig a nyakamon.

- Miért mit szeretnél? Újra széttépjem? - hirtelen emelte fel fejét, így találkoztam sötét barna, már fekete szemeivel.

- Szemtelen vagy... már most? Mi lesz így később? - csúsztatta lejjebb kezeit.

- Nem vagyok az, csak válaszoltam. Mi rossz van ebben? Úgy tudom, hogy úgy tudsz normálisan beszélgetni ha az a személy akinek beszélsz válaszol. De ha te ezt másképp tudod akkor kérlek bocsáss meg... - ráztam meg a fejem. 5 perce van csak itt, de már elkezdett felidegesíteni.

- Taehyung szabályok! - morogta a fülembe amit erősen meg is harapott, mire felszisszentem. Kezeit fenekemre csúsztatta, majd jó erősen bele is markolt, mire egy elhaló nyögés tört fel ajkaim közül. - Már most nyögsz a kezeim között, akkor mi lesz mikor könyörtelenül baszlak bele a matracba? - mondata miatt, szinte egyből olyan piros lett az arcom, hogy már úgy éreztem felgyulladok.

- De az nem most lesz... - próbáltam magamtól eltólni, de ismét semmit sem ért fáradozásom.

- Ez nem tőled függ picim, hanem az én akaratomtól - nézett egyenesen szemeimbe, miközben jobb kezével arcomat cirógatta.

- Tudom, de... - tette mutató ujját ajkaimra.

- Nincs de, jól tudod, hogy mik a szabályok, de te máris szembeszálsz velem, és dacolsz, plusz szemtelen is vagy... két évig békén hagytalak, azt hittem, hogy most egy kis szót fogadó cica leszel, aki mindig a seggembe lesz. De sohasem gondoltam volna, hogy egy bunkó, magabiztosabb férfi lesz belőled - simogatott tovább, majd visszavezette kezeit a fenekemre. - Ugorj bébi.

Teljesítettem kérését, fenekemnél fogva megtartott, mire lábaimmal automatikusan karoltam át karcsú derekát, karjaim pedig nyaka körül fontam össze. Elindult hálószobám felé, majd a helyiségbe érve, rakott le óvatosan a párnák közé, a homlokomra csókolt, majd megkerülve az ágyat feküdt be mellém. Magához húzott, szinte egyből hozzábújtam a lehető legjobban, elkuncogta magát, majd egy utolsó puszit hagyott tincseim között.