Unknown - Taekook | Befejezett |

20. fejezet

- Gyere vissza hozzám Taehyung! Legyél újra az enyém!

Bennem rekedt a szó Jungkook szavai miatt. Egyszerűen a fél órával ezelőtti magabiztonságom most a földet verdeste. Nem tudtam, hogy mit mondjak, még abban sem voltam biztos, hogy szerelmem iránta teljesen elmúlt.

- Jungkook... nem értesz a szép szóból? - hajtottam le a fejem.

- Mit vársz mit mondjak? Ha pedig arra vársz, hogy létérdelek éled... arra ne számíts. De szükségem van rád - hallottam hozzám közeledő lépéseit, fejemet felemeltem, majd a hirtelen jövő közelségtől, hátrálni kezdtem.

- Ne gyere a közelembe! - tettem magam elé kezeimet. Szavaim nem értek semmit, hiszen ugyan úgy lassan, de mégis magabiztosan lépdelt felém. - Nem érted? Ne. Gyere. Közelebb! - kiáltottam rá. Kezeim apró remegésbe kezdtek, de ő mégsem állt meg.

- Csak mondj igent, és minden a tiéd lesz... minden - ért oda hozzám, majd a bejárati ajtónak paszírozott. Kezeimet mellkasára helyeztem, majd próbáltam magamtól eltolni testét, de a méret arányok miatt, szinte lehetetlennek tűnt számomra ez az elmélet. - Tudom, hogy akarod... miért dacolsz velem Kim Taehyung? - suttogta szavait a fülembe.

- Jungkook engedj el - mondtam, mondatom közben többször megremegett a hangom, mire elmosolyodott. Tudta, hogy nyert ügye van, és sajnálatos módon még én biztos voltam abban, hogy újra és újra az ujja köre fog csavarni, de mégis tiltakozni akartam.

- Még mindig nem esett le? - mosolyodott el, majd a nyakamba hajolt. - Az enyém vagy, voltál és leszel.

- De hát nem is szeretsz, akkor miért futsz utánam? - szavaim alig hallatszódtak a szoba csendjében, elhajolt, majd pár lépéssel eltávolodott tőlem.

- Tudod jól, hogy az én szótárámban nem szerepel olyan szó, hogy szerelem, az érzelmeim pedig kimerülnek a vágy után... nehogy azt hidd, hogy szeretlek... csak szükségem van rád. A testedre - nézett mélyen a szemeimbe. Megfordult, majd elindult a kanapé felé, amelyen táskája foglalt helyet. Pár másodperccel később egy újabb szerződést nyomott a kezembe, mire én a fejéhez vágtam.

- Jungkook menj innen! Nem kell az a ki-bebaszott szerződésed... dugd is fel magadnak. Nem érdekelsz - kiáltottam el magam. Szemei feketék lettek majd táskáját felkapva, indult az ajtó felé.

- Még találkozunk bébi - csókolt a nyakamba, mire legszívesebben felsóhajtottam volna, de ez nem az a pillanat volt. A földről felvett szerződést a kezembe nyomta, majd se perc alatt hagyta el lakásomat, engem egyedül hagyva gondolataimmal.

Egy hatalmas sóhaj mellett vetődtem a puha kanapéra, mire az a testalakomat felvéve süllyedt be súlyom alatt. Gondolataim ezer fele cikáztak. Ugyan olyan döntésképtelen voltam, mint anno. Míg a jobb vállamon ülő apró kisördög azt sugallja írjam a nevem papírra. Éljek egy hatalmas házban, hajszoljam a beláthatatlan élvezetet. Éljek a lehetőséggel. Míg a bal vállamon elhelyezkedő fehér ruhás kis angyal azt susogja a fülembe, hogy ne merjem a kezembe venni a tollat. Hisz amellett, hogy mennyi jó dolog is van ebben annál több rosszabb. És ekkor teszem fel a kérdést magamnak?

Megéri ez nekem?

Megéri kockázatot hozni?

Miért hagynám itt újra a hazámat, majd költöznék hozzà? Miért? Azért mert számomra megéri. Pontosabban, hogy válasz adjak a saját magam kérdésére. Mert... szeretem. Még mindig kimondhatatlanul szeretem azt a rohadék, pénzzel teli arcát, de még milyen istenek által megáldott arcát. 

Mit kéne tennem?

Aláírom. Hat hónapig csakis az enyém lesz. Addig még sikerülhet érzelmeket is kicsalnom fekete szívéből, megpróbálni kihozni belőle a legjobbat.

Hülyeség. Miért is írnám alá? Azért, hogy újra és újra fájdalmat okozzon már így is sebes szívemnek? Hogy tudnám én őt megváltoztatni? Hisz ki vagyok én... egy senki hozzá képest. Ha az eddigi alávetetteknek nem sikerült, akkor nekem miért is jönne össze?

Vagy alá kéne írnom? Hiszen minden egyes percet mellette akarok eltölteni. Mellette akarok kelni, feküdni. Vele akarok együtt fürdeni, főzni, takarítani, filmet nézni... nekem csak annyi számítani, hogy vele legyek.

Várjunk... hülyeség az egész dolog? Mit várok én el? Nem én vagyok neki a legfontosabb, miért lenne velem egész nap? Nem is vagyok neki fontos, csak is arra kellék neki, hogy valakibe bele dugja a farkát, amit mellékesen megjegyezve hatalmas.... jézusom Kim Taehyung.

Ezt is te tetted velem Jeon Jungkook... teljesen rossz irányba viszel engem. Egy perverz alattomos dög lettem, de mégis élvezem, hogy ilyen vagyok. Csak is miattad változtam meg, miattad lettem egy bunkó alak, aki egy ártatlan gyereknek is beszól... de mégis úgy érzem most vagyok önmagam. Te segítettél abban, hogy magamra találjak...

Miért pont téged kell, hogy szeressetek? Miért nem találtam magamnak egy átlagos fiatal férfit aki mindent megtenne értem... de én mégis őt választottam. Talán pont amiatt, mert nem átlagos. Egy milliárdos cégvezető aki mellesleg szadista, de mégis hatalmas szívvel van megáldva, ami még a mai napig fekete, de talán én képes vagyok arra, hogy nagyobb érzelmeket kiváltsak sötét szívéből.

Lassan ülésbe tornáztam magam, majd a térdeimre könyökölve vizslattam a több oldalas szerződést. Nem olvastam, nem is próbáltam rájönni arra, hogy mit is akar evvel a dologgal elérni. Csak néztem a tintával fedett fehér lapot. Gondolataim teljesen eltűntek, a vállaimon levő apró is lények harcoltak egymással, de egyikük sem állt nyerésre. Mikor az egyikük felülkerekedett a másik apróságon, mindig is visszavágott sokkal erősebben az akkor gyengébb fél, evvel előnyt létrehozva magának.

Tenyereim lassan eláztatták a fából készült hajszálvékony tárgyat, de mégsem voltam képes letenni az asztalra, úgy éreztem most minden az én kezemben van... szó szerint. Az asztal végébe pillantottam, majd megláttam kék, már fekete színű tollamat, de mégsem nyúltam érte... féltem a csalódástól. Ha egy apró ígéretet sem tud betartani akkor mi fog történni ha én kérek tőle egy nagyobb dolgot? Akkor talán meg sem hallja a szavaimat, csak lapozgatja tovább a cég papírjait?

Aláírom.

Nem írom alá.

De nekem szükségem van rá. Alá fogom írni.

Dehogy fogom. Mi vagyok én?

Pontosan ez a kérdés az ami miatt mindent átgondoltam. Fejemet a plafon felé emeltem, majd szemeimet lassan lecsuktam. Közös emlékeiket, újraélve magamban, keltem fel, majd hajoltam át az asztal túloldalára. Kezembe fogva a tollat lapoztam végig az egész köteg papíron, majd mindent újra átgondolva, lapoztam az utolsó oldalra, ahol már ott szerepelt Jungkook és az ügyvéd aláírása is, már csak az enyém hiányzott. Legszívesebben mosolyogtam volna a férfi aranyosságán, hogy mindent előkészített számomra. A tollat jobban ujjaim köze szorítva írtam le a nevem a papírra, majd a megfelelő időtartamot evvel a mélybe lökve a bal vállamhoz tartozó angyalt.

Kim Taehyung

November 1. - Május 1.