Unknown - Taekook | Befejezett |

13. fejezet

Kabátomat felkapva sietek a lift felé, hiszen nagyon késésben voltam, a Bogummal való találkozómról, majd 20 perce késtem hála Yoonginak. Mivel természetesen pont az ebédszünetemben akart velem beszélgetni a fotózásokról. Jövőhéten csak is a Pumának fogok modellt állni, emellett pedig beneveztek engem a "The 100 nost handsome faces of 2020"-ba. Emiatt hatalmas boldogság szállt rám, hiszen ez egy hatalmas verseny. Yoongi szerint sok esélyem van arra, hogy top 5-be belerüljek, de ez, majd a szavazókon fog múlni. A liftbe lépve egyből megnyomtam a földszintet képviselő gombot, majd vártam, hogy a felvonó elvigyen oda ahova szerettem volna.

Mikor megállt lift egyből kiléptem belőle, majd szétnéztem. Szomorúan vettem észre, hogy semerre sem láttam Bogum-ot. Reménykedve mentem ki az épületből, hogy hátha ott várakozik még rám. Szerencsémre ott állt az egyik betonoszlop mellett. A háta mögé osontam, majd kezeimmel eltakartam a szemeit.

- Szia TaeTae - köszönt.

- Szia Bogum, sajnálom, hogy késtem csak... - a szavamba vágott.

- Nem kell magyarázat Tae, biztos nyomós okod volt rá - rántott vállat egy mosoly mellett.

- Köszönöm, hogy ezt gondolod - én is mosolygok rá.

A semmiből egy fényképező hangját hallottam, nem tudtam eldönteni, hogy most beképzeltem vagy tényleg valaki lefotózott minket. Körül néztem, sokszor megfordultam a tengelyem körül, ugyan úgy megnéztem minden embert, mint az első ilyen alkalommal, de itt csak egy baj volt. Kook nem lehetett hiszen már neki "dolgozom", minek kellenne neki még rólam fénykép.?

- Mehetünk? - zökkentett ki Bogum.

- Igen, persze - fordultam vissza felé.

- Hova szeretnél menni? - indult el.

- Bogum, várj! - kiabáltam utánna, hiszen időközben elkezdett szakadni az eső.

- Mi a baj? - nézett vissza rám.

- Az eső - mutattam az ég felé.

- Gyere Tae nem lesz semmi baj, ez csak egy kis zápor - rántott vállat.

- Lehet, hogy egy zápor, de én nem szeretnék elázni - szomorkodtam.

- Ajhh - mondta, majd visszament az epületbe. Öt perc múlva visszatért egy esernyővel, amit a kezembe adott.

- Köszönöm! - mosolyogtam rá.

- Mostmár mehetünk?

- Igen - nyitottam szét az esernyőt.

- De nem válaszoltál, hova szeretnél menni? - bújt be ő is az esernyő alá.

- Oda ahova viszel - néztem rá.

Tíz perc gyaloglás után megérkeztünk egy takaros kis kávézóba. A helyiségbe belépve vettem észre, hogy az egész üzlet tele van macskákkal. Gondolkodás nélkül mentem oda egy sziámi cicához, aki a simogatásomnak köszönhetően egyből elkezdett dorombolni.

- Gondoltam, hogy ez a hely tetszeni fog neked - hallottam meg barátom hangját.

- Iszonyúan tetszik, köszönöm! - öleltem meg, mire ő is körem fonta a karjait.

- Gyere üljünk le - tolt el magától, majd mutatott egy asztal felé. Megfogtam az előbbi macskát, majd mikor leültem a székbe az ölembe raktam és tovább simogattam.

- Sziasztok! Kiválasztottátok már mit szeretnétek rendelni? - jött oda hozzánk egy huszas éveiben járó csaj.

- Én még kicsit nézelődöm ha nem baj - mondtam.