Unknown - Taekook | Befejezett |

28. fejezet

- Mikor akarsz vissza menni?

- Zavarok? - húztam fel az egyik szemöldököm, miközben lábaimat törökülésbe húztam.

- Tudod jól, hogy nem erre akartam kilyukadni Taehyungie , csak már itt rohadsz nálunk lassan egy hete, Jungkook meg az agyamra jön... egyfolytában hívogat, hogy mivan veled - mondta Yoongi, majd leült mellém a kanapéra.

- Szerintem még maradok pár napot, kiélvezem azt, hogy nem uralkodik felettem senki sem - néztem szemeibe, amik tiszta aggodalmat sugároztak magukból. - Te aggódsz miattam Hyung?

- Ne lepődj meg ezen. Nem is miattad inkább a kapcsolatod féltem - ült hozzám közelebb.

- Miért? - néztem rá értetlenül.

- Annyira más vagy mióta újra Jungkookkal vagy - dölt hátra a puha kanapén.

- Ezt, hogy érted? - fordultam fele teljes testtel.

- Lehet, hogy te nem vetted észre, de mi igen - fordultam hirtelen a hang irányba, Hoseok egy tál pattogatott kukoricával a kezében sétált felénk. - Mikor több éve randizgattál avval a gyökérrel, őszintén mi nem értettünk veled egyet, hiszen sokat járt az irodába. Ott sok mindent láttunk belőle, egy ideig azt hittük, hogy csak barátság szempontjából látogat meg minket szinte minden egyes nap. De miután meg láttunk titeket ketten egyből leesett nekünk a tantusz. Jungkook csak is miattad járt be a céghez, senki más miatt. Egy ideig minden jó volt, mi is megbékéltünk avval, hogy vele vagy, de mikor sírva jöttél el hozzánk, tudod hatalmasat csalódtunk Jungkookban. Teljesen elvesztettük azt a Taet akit már régóta ismerünk, de most, hogy újra együtt vagytok, kezdesz újra a régi lenni, így hálás vagyok annak a gyökérnek - mondta, miközben leült közénk, majd átkarolta szerelme vállát.

Fejemet lehajtva kapcsolom be inkább a tv-t, hiszen olyan hihetetlen volt számomra az előbb hangzottak. Így annyira más hallani más embernek a szemszögét az én életemről. Ennyire hatással lenne rám Jungkook? Ennyire látszódna, hogy én tényleg szeretem őt, vagy csak ők vették észre?

- Hyungkok? - szólaltam meg, evvel megtörve a közöttünk kialakult csendet.

- Igen Taehyungie? - szólalt meg először Yoongi, majd mind a ketten felém fordították a fejüket.

- Ennyire látszódna, hogy szeretem őt? - összenéztek, majd elmosolyodtak. Újra rám kapták a tekintetüket, mire kicsit hátra hököltem. - Most miért néztek így rám, csak válaszoljatok kérlek.

- TaeTae úgy ismerünk téged mint saját magunkat, milyen kérdés is ez? - mondta Hobi.

- De akkor nem látszik annyira, hogy például egy ismeretlen ember észrevegye? - kérdeztem félve.

- Szerintem nem - rázták meg a fejüket. Nagyobbat sóhajtottam. Remélem Jungkook semmit sem sejt az érzelmeimből, de hiszen azt már úgy is tudtam. Ő nem kertelős típus egyből rákérdezne, vagy kérdés nélkül elküldene, hiszen már az elején elmondta, hogy nem szerethetek belé.

***

Fekete ingemet magamra kapva nézek jelenlegi szobám tükrébe. Elmosolyodva nézek magammal farkas szemet, hiszen teljen mértékben megvagyok magammal elégedve. Még a délután folyamán el hívtam Hobiékat és Chanyolékat bulizni. Jungkook miatt nem nagyon jártam ilyen helyekre, és már hiányzik a teljes kikapcsolódás. Ne értsétek félre, nem akarok semmilyen férfit felszedni magam mellé. Se kedvem, se lehetőségem. Jungkook kapcsolatainak köszönhetően seperc alatt megtudja mondani, hogy hol tartózkodom.

- Kész vagy már Taehyung? - nyitott be Yoongi, mire kissé megugrottam. Egy lépést tettem éjjeli szekrényem felé, majd elé érve három fújásnyi parfümöt magamra fújtam.