S T Y L E S | ✔️

• F O U R •

– Énekelni is kell? Eddig sosem kellett. Mi baja van ennek?
A zenecsoportunk nagyjából barátok szerint összerendezett sorának végén sétáltam Niall mellett, éppen le a lépcső utolsó fokain és át az aulán, ahol Mr Connor megilletődve pislogott ránk, de mindketten csak legyintettünk. Mondtam már, hogy felettébb szívlelem a portásunkat? Ő a világon a legjobb, ehhez kétség sem fér.
– Jól van. Ki szeretne kezdeni? Van esetleg önkéntes jelentkezőnk? – vezette végig rajtunk tekintetét a tanár, amikor Niall becsukta maga után a terem ajtaját és ő is lehuppant mellém az üres székre. – Gyerekek. Negyedik éve vagytok már ebben az iskolában, kevesebb mint két hónapon belül érettségiztek, ne játszuk el azt, hogy mindenki túl szégyenlős a másik előtt játszani. Ez nem az általános iskola, igazam van?
Igaza volt.
Természetesen az volt neki, de mégis, meg kellett volna értenie a helyzetünket. Három és fél éven keresztül ugyanannak a személynek adtuk elő a saját, vagy csak megtanult dalokat, minden héten újra és újra, ő pedig egy konkrét idegennek számít nekünk, semmit sem tudunk róla, azon kívül, hogy huszonnyolc éves, Mr Stylesnak kell neveznünk és, hogy odavannak érte az iskola női látogatói. És Bobby. Igen, Bobby elmondása szerint rég nem látott már ilyen kinézetű férfit, aki ennyire egyben van. Nem, ezek nem az én szavaim, ezt mind Bobby mondta, pontosan így. Illetve, nem pontosan így, mert ő Bobby, szóval lényegesen több ömlengés volt az ő leírásában mint amennyi az enyémben az imént, de..
– Miss Graham, kérem.
– Hm?
– Esetleg tessék – kapcsolta össze tekintetét enyémmel, az én mellkasom pedig hirtelen összeszorult. – Úgy látom untatja önt az órám, Miss Graham, az első kettőn még csak részt sem vett, kérem, mutassa mit tud.
Nagyot nyelve pislogtam rá párat, de amikor továbbra is csak kitartóan bámult a szemeimbe, nem bírtam tovább tartani vele a szemkontaktust, szóval egyszerűen sóhajtottam egy nagyot és igyekezve összeszedni magamat fejben és lélekben is, felálltam Niall mellől és a zongorához lépdeltem.
Egy gyors eszmefuttatás után végül úgy döntöttem nem egy saját szerzeményt fogok most eljátszani, azt ma már úgy is hallotta, így azt kezdtem játszani, ami a legelső alkalommal beugrott nekem. Mozart, jó lesz az neki.
Szemeimet lehunyva tartottam, egyszer sem felnyitva azokat, csak próbáltam ismét teljes mértékben átadni magam a zenének, a zongorának és a szüleimmel kapcsolatos szép emlékeimnek.
– Remek, köszönjük. Most pedig kérem énekeljen. Amit csak szeretne – érintette meg egy kéz a vállamat.
Eddig lehunyt szemeim most maguktól, hirtelen pattantak ki, ezzel együtt pedig én is talpra ugrottam a zongora előtti zsámolyról.
– Sajnálom, Mr Styles, de nem szeretnék énekelni. Azt sajnos nem tudok – tettem hozzá bizonytalanul, tudva, hogy ezt ő sem fogja elhinni.
A csoport többi tagja igen, elvégre ők az elmúlt éveinkben sem hallottak még énekelni, sőt, még csak Bobby, Rachel és Niall sem, pedig ha valakik, akkor ők azok a személyek, akik a nagyszüleim után a legfontosabbak az életemben. Szóval nem tervezek egy új, idegen és felettébb furcsa viselkedésű tanár kedvéért mindenki előtt énekelni. Mert nem tudnék. Már csak azért sem, mert legutoljára akkor énekeltem, amikor az anyámmal szoktam zongorázni. Azóta pedig hogy meghalt soha egyszer nem énekeltem mások előtt. Néha, a temetőben szoktam, de az is nagyon ritka. Mások előtt pedig egyáltalán nem tudok énekelni. Már tíz éve nem tudok.
– Órák után beszélnem kell magával, Miss Graham. Sürgősen – tette hozzá ellentmondást nem tűrő hangon, kezét leemelte vállamról és mintha mi sem történt volna, mintha nem bámult volna vagy öt-hat percen keresztül, Agathanak szólt, hogy ő a következő.
De akárcsak én, ő sem szentelt különösebben sok figyelmet a lány klarinét szólójára. Hallgatta, nem erről van szó, de nem figyelte. Az egyik padon foglalt helyet, mindkét könyökét a combjára helyezte, állát a tenyerén pihentette, szemei pedig..szemei mindvégig engem vizslattak, úgy tűnt, mintha a néhány perc alatt szeretett volna mindent leolvasni róla. Mintha szerette volna tudni, hogy ki vagyok én valójában. Hogy miért viselkedek úgy, ahogy. Hogy...
– Ha nem nézel el róla máshova, úgy néhány másodpercen belül, lehet azt fogja hinni, hogy ő minden vágyad – bökte meg kezemet az ujjával Niall, mire megráztam a fejemet és az énekkel éppen végző csoporttársamra figyeltem.
– Remek munka Agatha, nem hiszem hogy a rendszeres gyakorláson kívül bármi más dolga lenne még az érettségiig. Inkább koncentráljon egy kicsit a matematika jegyeire, akkor minden rendben lesz. Csak így tovább – küldött az enyhe pírral ellepett arcú lánynak egy mosolyt, aztán a mellettem ülő srácra nézett. – Niall, kérlek, te következel.
Agatha, Niall..
Mindenkit a keresztnevén szólít, csak engem nem?!

Komolyan azt hittem, hogy sosem lesz vége a mai napnak. Az ebédszünet volt az egyetlen olyan időszak, amiben nem kellett látnom az új tanárunkat, amikor nem kellett azon kapnom magam, hogy egyszerre szeretném megtudni mi baja van velem, vagy éppen mi nem, illetve az is jó volt, hogy nem kellett szembesülnöm a ténnyel, miszerint ő egyes egyedül engem szólít Miss Grahamnek, mindenki mást csak egyszerűen Niallnek, vagy éppen Crystalnek.
Most pedig, az utolsó csengőt hallva majd' kicsattantam, annyira feldobódtam a hirtelen érzett szabadságtól, holott még közel sincs vége a mostani hétnek, de még csak a napnak sem.
Merthogy amikor én a lehető legkevesebb feltűnést keltve Niall takarásában elindultam vele a terem ajtajához, a tanári asztalnál helyet foglaló férfi megállított.
– Miss Graham. Beszédem van önnel. Kérem, csupán öt perc lesz az egész, utána már mehet is.
– Esetleg én is maradhatné...
– Niall, tudtommal téged nem hívnak Miss Grahamnek. Nincs igazam?
– De, igen – vakarta meg a tarkóját, én pedig hálásan megpaskoltam a felkarját aztán ő kiment én pedig az asztal előtt álló székre huppantam, lábaimat keresztezve egymással.
– Miss Graham..
– Hope – vágtam szavába, egyáltalán nem átgondolva a helyzetet, illetve a cselekedetem esetleges súlyát. Sosem csináltam még ilyet. – Hope a nevem, ha..ha a tanár úr esetleg nem tudná.
Te szentséges ég, mi a fenét művelek? Gondolkodj Hope, a fenébe is, gondolkodj már mielőtt beszédre nyitod a szádat.
– Hogyan?
– Nem lényeg, elnézést, Mr Styles, nem akartam..így beszélni önnel. Nagyon sajnálom – köszörültem meg a torkomat, kezemmel közben eltűrve egy tincset a fülem mögé.
– Mi történt magával? Miért ilyen..zárkózott? Még a saját barátjával is ilyen visszatartó és..
– Már bocsánat, de milyen barát? Bobby? Vagy mégis kire gondol? – kaptam fel fejemet a barát szóra.
Milyen barát?
– Niall. Én úgy hittem, hogy maguk ketten..
– Öhm. Nem. Mr Styles, Niall a legjobb barátnőmmel van már több..nem lényeg. Az annál inkább, hogy maga komolyan erről akart velem beszélni? Niallről, aki nem is a barátom? Legalábbis nem olyan értelemben barát.
A tőlem egy asztallal távolabb ülő férfi hófehér fogai közé szívta alsó ajkát, majd elmosolyodott és megrázta a fejét.
Szép a mosolya. És a fogai is szépek. A szemei is, nagyon. Az öltöny is felettébb jól áll neki, sőt.
És, kedves Hope, ő még mindig egy pedagógus, nem pedig valami filmszínész, akire kedvedre csorgathatod a nyáladat. Ébresztő. Ez egy iskola.
– Én csak segíteni szeretnék. Látom, hogy telis-tele van gátlásokkal, korlátok közt tartja saját magát, pedig biztos vagyok benne, hogy sokkal többre képes, mint amennyit ma láttam és hallottam magából.
– Semmit sem tud rólam, Mr Styles, nem jó dolog így levonni az alaptalan következtetéseket – feleltem nyugodtan.
A bensőmben azonban csak úgy tomboltak az érzelmek.
Fogalmam sem volt honnan szedte ezeket hirtelen, de amikor a szemeibe néztem, úgy éreztem mindent tud rólam. Tud a szüleimről, hogy tíz éve a nagyszüleim nevelnek, hogy több dolgot vonok meg magamtól, mint amennyit megadok magamnak, mert igazságtalannak érzem, hogy amíg a szüleim már sosem kaphatnak meg konkrétan semmit, addig én igen, és így..
– Mennem kell, Mr Styles, holnap földrajz dolgozatunk lesz – kaptam vállamra a táskámat és már majdnem az ajtónál tartottam, amikor egy kéz ragadta meg az enyémet.
– Sok sikert a földrajz dolgozathoz.. Hope.

•
•
Sziasztok!
Itt is az új rész, ha tetszett kérlek vote vagy komment formájában jelezzétek, sokat jelentene!🤍🤍

midnightwhiteowl