S T Y L E S | ✔️

• T W E N T Y - S I X •

Talán háromnegyed órája történt, hogy Harry Styles kimondta. Mármint, hogyne, a kimondta jelen esetben egy kissé túlságosan is tág szó, de.. Szóval.
Kimondta, hogy szeretlek. Bár előtte azt is elmondta, hogy azt hiszi, hogy szeret, de ki a fenét érdekel ez a része, ha utána ott van a szó? Az a szó, a fenébe is!
A belsőmből a felszínre törni vágyó örömöt aligha bírtam visszatartani, de az az igazság, hogy nem is próbálkoztam ezzel. Feleslegesnek tartottam. Így, hogy most már tudom, az érzéseim nem viszonzatlanok, még az sem tudott érdekelni, hogy alig pár óra múlva Zaynnek jelenése van az iskola igazgatójának irodájában, aminek következtében feltehetőleg ránk is uszítja majd a férfit, akivel eddig nem sok dolgom volt, a bizonyítvány átvételét leszámítva. Hirtelen még a mai nap eseményei is eltűntek az elmémből.
Minden, amire gondolni tudtam, az ő volt, az imént elhangzott szavai és az, hogy a jelenlegi állapotunk úgy tűnik, valóban képes lenne kibírni egyet s mást.
  – Én is – mondtam ki gyorsan, kezeimet nyaka köré akasztva. – Mármint. Én is azt hiszem, hogy..
  – Mondd ki – mosolyodott el halványan, miközben egészen közel hajolt hozzám és alig ha volt köztünk másfél centiméter távolság.
  – Én is szeretlek.
Mindketten furcsa, egyben örömteli vigyorral az arcunkon mozdultunk meg, tökéletesen egyszerre, mintha összebeszéltünk volna, ajkaink pedig érzelmekkel túlfűtött, már-már ismeretlen tempót diktálva ízlelgették egymást, anélkül, hogy bármi mást is csináltunk volna.
Ő hagyta, hogy ujjaim gyengéden túrjanak tincsei közé, én pedig hagytam, hogy hatalmas tenyereinek egyikét a nyakamon tartsa, a másikat pedig fehér blúzomat felhúzva simítsa felhevült bőrömre, közben pedig hüvelykujjával simogasson.
Aztán lassan elindult velem az ágyam irányába, kicsivel szorosabban tartva a derekamat, hogy ha esetleg borulnék, akkor ne tegyem, mert megtart. De az ágyam mellé érve ez nem igazán érdekelte, gyengéden döntött végig a szépen bevetett matracon, egyetlen pillanatra sem megszakítva csókunkat, majd száját tovább vezette enyémről a nyakamra, onnan lejjebb a blúzom legelső használt gombjaihoz, amit hosszú ujjaival már szét is kapcsolt, akárcsak ezt követően az összes többit.
Szoknyámtól ugyanilyen gyors mozdulattal szabadított meg, azzal együtt pedig a harisnyát is leszenvedte rólam, majd egy átkozott találmány morgással elhajította a szoba valamelyik részébe. Egyre szaporábban kapkodtam levegő után, amikor hasam alját hintette be azokkal az apró, de annál inkább idegtépőbb nedves csókjaival, miközben fehérnemű szettem alsó részétől is idegőrlő lassúsággal szabadított meg.
Aztán kopogtak az ajtómon.
  – Életem, kész a vacsora, nem szeretnél lejönni és velünk vacsorázni? Louis is marad az éjszakára, esetleg..hát, nézhetnénk egy filmet. Már rég csináltunk valamit közösen.
Nagyanyám hangján hallottam a reménykedést, de az elmém jelenleg teljes mértékben el volt ködösítve a bennem tomboló hatalmas vágytól, így az is csoda, hogy felfogtam mit mondott.
Harry, mikor feltűnt neki, hogy szinte teljesen képtelen vagyok válasszal szolgálni a nagyon is erre váró nőnek, megbökte a combom belsejét.
  – Mondj neki valamit, hé – vigyorgott.
Szórakoztatta az, hogy ekkora hatalommal bír felettem. Persze, hogy szórakoztatta. Engem is szórakoztatott volna.
  – Nagyi, uhm, köszönöm és igazán jól hangzik, de.. – elkerekedett szemekkel támaszkodtam meg alkarjaimon, amikor Harry keze gyengéden simított végig rajtam. – Megőrültél? – kedves mosollyal az arcán rázta meg fejét. – De nem vagyok éhes. És szerintem nézzünk inkább holnap filmet, eléggé elfáradtam. Jó?
  – Persze kincsem.. Figyelj csak – szólt újra, én pedig Harry tetteinek következtében remegve vetettem hátra a fejemet. Ilyen nincs. – Ha bármi nyomja a lelkedet, nekem elmondhatod, ugye tudod?
  – Tudom nagyi. Tudom – feleltem fojtott hangon, amiből ő talán arra következtetett, hogy megint a sírás fojtogat.
Pedig most, ha valóban ezt gondolta, akkor nem is gondolhatta volna rosszabbul.
A hasam aljában lévő feszítés egyre csak nagyobbodott, ahogy Harry folyamatosan gyorsított a tempóján, egészen addig, amíg mindez kis híján a végezetembe sodort.
Csak hogy hirtelen, az utolsó pillanatban ez abbamaradt. Minden abbamaradt.
– Mit művelsz? – mondtam keservesen összeszorítva szemeimet, mire kuncogva nyomott puszit a számra, majd orrom hegyére és az állkapcsomra is.
– Van kedved lefürödni? – támaszkodott meg könyökein a vállaim mellett, én pedig szemöldökeimet felvonva pislogtam rá.
– Van.
Megnyugvás árnya suhant át arcán, feltápászkodott az ágyról és kezét kinyújtva vezetett be a fürdőszobába, aminek eddig nyitott ajtaját most bezárta mögöttünk. Én, már ruhák nélkül, fordultam vele szembe és nyúltam pólója aljához, amit megragadva már szemeim elé is tárult felsőtestének csodás kinézete. Miközben kezeimmel nadrágját gomboltam szét, csókot leheltem madarakat ábrázoló tetoválásaira, aztán miután a fekete anyagból kilépett, az utolsó textildarabot is eltüntettem kettőnk közül. Nagyot nyelve hagytam, hogy magához ölelve nyissa meg a csapot, amiből alig pár pillanat után már kellemes meleg víz folyt , majd engem magával húzva álljon be a zuhanyrózsa alá.
– Harry..
– Hm?
Nem csináltunk semmit, egész egyszerűen csak álltunk a forró víz alatt és élveztük a minket körülvevő csendet, a nyugalmat. Jelenleg senki sem akart keresztbe tenni nekünk, senki elől nem kellett különösebben bujdosni, mert a szobám és a fürdő ajtaja is zárva van.
Csak magunk vagyunk.
– Szerinted mi lesz holnap? – kérdeztem gombóccal a torkomban, ő pedig nagyot sóhajtva fordított szembe magával. Mindkét kezével közre fogta arcomat és a víz folyamatos csobogása mellett beszélni kezdett.
– Fogalmam sincs. De bármi is legyen a vége az igazgató és Zayn beszélgetésének, elsősorban el kell hitetnünk velük, hogy tényleg nincs köztünk semmi. Elmaradnak a szertári találkozásaink, de délutánonként nyugodtan meglátogathatsz. Jó matek korrep tanár vagyok, mondtam már?
– Ne már, Harry, ez nem vicces – böktem meg felkarját. – Én tényleg nem akarom, hogy vége legyen.
Kedves, nyugtató mosolyt villantott.
– Ha rajtam múlik, hidd el, hogy nem lesz vége.
És én ott, akkor ebben a pillanatban hittem neki. Mert bíztam benne. A fenébe is, annyira megbíztam benne, hogy ha arra került volna a sor, még az életemet is rábíznám.
Mert szeretem.