Bosszúvágy 《Ereri》(befejezett)

10. rész

Levi szemszög

-Régen beszéltünk, nem gondolod?- szólt bele a telefonba Dok karcos hangjával, amint felvettem.

-Nem nekem kell hívogatnom téged- mondtam unottan, miközben leültem a kanapéra. Legalább kényelemben halgassam már végig az unalmas beszédét.

-Tudod lehetnél kedvesebb is, vagy netán véget vetnél a megegyezésünket?- és megint a múltammal baszakszik. Ahányszor vele beszélek mindig ez van.

-A hallgatásodból kiindulva még várhatok a titkod felvedésével. Szóval térjünk a tárgyra. Van valamilyen fejlemény a bandáddal kapcsolatban?- kérdezett rá, és valószínű, hogy csak az újoncok fogják érdekelni.

-Mire gondolsz?- feszítettem az idegeit tovább a nappaliban nézegetve a falra helyezett képeket. Lehet le kéne őket porolni...

-Ne játszd itt a hülyét!- lett egyre feszültebb a hangja -Remélem tudod, hogy nem éri meg felidegesíteni!- próbált fülkárosodást okozni nekem a kiabálásával. Valószínűleg sikerült is...

-Nyugodj le!- kezeltem tökéletesen a helyzetet. Nem szokásom beleélni magam mások lenyugtatásába vagy a kedélyek csillapításába, mint itt is látszódott.

-Ha ilyen bőbeszédű vagy akkor csak annyit kérdeznék, hogy bővült-e a csapatod?- tudtam. Mi más érdekelné? Viszont furcsa lenne, ha nem kezdené egyből azzal amit tudni akar.

-Igen, de nem olyan észrevehetően sok emberrel. Miért?- direkt nem említettem a nevüket, mert akkor túl egyszerűen tudná megvalósítani a tervét. Kellenek néha akadályok is. Bár nem mintha nem lenne gyerekjáték kideríteni neki pár nevet. Elvégre is a Dok család zsebében van a rendőrség és ezzel együtt a hivatali irodák.

-Csak érdekelt, hogy egyáltalán vannak-e emberek akik abba a szar bandába csatlakozni akartak. Meg tudod nem árt nekem se, ha tudom mennyi bajtársadat árulod el akár most is- a beszólásain még egy kicsit fejleszthetne. Amint válaszra nyitottam volna a számat, már le is tette.
Néha nem lenne probléma, ha tudná, hogy hol a határ a sértegetésemmel kapcsolatban. Szerencséte tényleg csak arról kérdezett amire számítottam. Nem mintha nem tudnék neki hazudni...
A gondolatmenetem befejeztével pedig úgy döntöttem, hogy összehívom Erenéket, mert azért mégse ártana, ha tudnának egy-két dolgot.

Nagyjából egy óra múlva már mindenki a nappalimba zsúfolódott be. Kész csoda, hogy nem kezdtek el nyafogni, mert kevés a hely, főleg úgy, hogy vagy hárman még a földön is ültek. Bár nem hiszem, hogy pont Conny és Sasha ezzel lenne a legjobban elfoglalva a hihetetlenül rossz vicceik mesélése közben.

-Szóval, hiányzik valaki?- kérdeztem rá, de válasz nem érkezett, amit egy nemnek tituláltam.

-Rendben. Most elmagyarázom, hogy mit is kell tennetek egyes helyzetekben. Először is, ha kérdezek válaszoltok- kezdtem logikusan a legegyszerűbbel -értettétek?- s amint befejeztem a mondatot egy egységes 'igen'-t kaptam visszajelzésnek. Nem is rossz. Tudnak ők ha akarnak.

-Másodszor, ha valaki a bandával kapcsolatban megkeres titeket vagy faggat, akkor azt nekem vagy Erwinnek, de akár Hanjinak is jelenthetitek. Harmadszor pedig, hallgatnotok kell a "feletteseitekre"- s mondatom befejeztével még felsoroltam vagy tíz kisebb szabályszerűséget, de mivel látszott rajtuk, hogy túlterheltem máris az agyukat, inkább témát váltottam.

-Egyenlőre elég ennyit megjegyeznetek. A következő bejelenteni valóm az lenne, hogy négy nap múlvára terveztünk egy három éjszakás edzést, de akár kiruccanásként is tekinthetünk rá- próbáltam a hangommal üzenni nekik, hogy muszáj lenne eljönniük. Hiszen mégis csak felelős vagyok értük és azt szeretném, hogy megtudják magukat védeni.