Bosszúvágy 《Ereri》(befejezett)

32. rész

Levi szemszöge
-Itt vannak!- futott be Hanji a nappaliba, aki a település központjából jött vissza kölcsönkérve az autómat, ami remélem még nincs megkarcolva.

-Kik?- néz fel Erwin a könyvéből zavartan, próbálva nem gondolni a legrosszabb eshetőségre. Bár kár is reménykedni...

-Dok és Froster- sokkolta le a helyiségben tartózkodókat. Persze mindannyian tudtuk, hogy eljönnek, de nem gondoltuk, hogy elég lesz nekik akár két nap is a felkészülésre. Mennyi időnk lehet még amíg ideérnek? Minél gyorsabban el kell a srácoknak foglalni a pozícióikat.

-Az erdő felől?- kaptam felé a tekintetem, válaszként pedig egy bólintást kaptam. Akkor van nagyjából negyedóránk a folyamatos lövöldözésig.

-Mindenkit hívjatok ide- álltam fel a kanapéról határozottan kiejtve a szavakat.

Pár perc múlva már az összes házkörül tartózkodó bandatag beért a helyiségbe, én pedig ismét elmagyaráztam nekik a dolgukat az ittlétünk alatt már vagy hatodszor. Ezután mindannyian kihoztuk a garázsból a fegyvereinket plusz töltényekkel.

Armin, Historia és Ymir fog bent maradni a lakásban és járőrözni az épület körül felválltva, kettesével, ezzel biztosítva a nyaraló védelmét, esetleg ha lesz sérült őket ellátni. Arlert igen ígéretes tehetség mikor sebek kezeléséről van szó. Hanji Erwin társaságában kapta a felderítés szerepét, velük együtt Conny és Sasha fog menni Jeannal, Marcoval az erdőig, ott kettes csapatokra válva, s így folytatva a feladatukat. Mikasa, Eren és én a háztól nagyjából ötven méterre leszünk, várva Nilere meg Flochra, esetleg erősítésként Zoeék mögött.

-Smith indulhattok- adtam meg a végszót, mire meg is indultak mind a hatan, hátra hagyva minket- Historia, te menjél Ymirrel a ház mögé körülnézni, hátha onnan is támadnának. Armin te még egy darabig itt maradsz- néztem a szőke hajúra, mire nagyot sóhajtva bólintott. Jól tudtam, hogy ő is szeretne egy fontosabb feladatot kapni a háttérből való irányításnál, de túl jó ötletei vannak ahhoz, hogy kiküldjem lövöldözni. Természetesen, ha rosszabb irányt vesznek a dolgok ő se kap "felmentést" a harc alól.

-Eren ti menjetek azokhoz a fákhoz- mutattam az ablakon keresztül az erdőtől nem messze levő növényekre- pár perc és én is megyek- ültem le az egyik közelebb eső székre, Mikasaék meg egy 'igenis'- sel távoztak.

-Miért maradtál itt?- huppant le mellém Armin.

-Tudod,- vettem a kezembe az asztalon hagyott és valószínűleg kihűlt teám- nem akarok semmit se elsietni- néztem rá miközben beleittam az italomba, mire tekintete még zavarodottabb lett. Valószínűleg, ha most én is Jeagerékkel tartottam volna, nem biztos, hogy nem indulok Hanjiék után, hogy Dokknak essek a késemmel, amit a nadrágom zsebébe bújtattam. Amint meglátnám őt a csapatával túlságosan is hajtana az adrenalin és a harag addig, amíg valami végzetes baromságot nem csinálok. A másik tényező meg Eren. Képtelen vagyok visszafogni egyedül őt. Lehet nem is akarom, de ilyen helyzetben meggondolatlanság lenne mellette tartózkodnom.

-Ezt nem teljesen értem- próbált jobban belemerülni a témába.

-A lényeg, hogy ha kieresztesz egy ölni vágyót a csatatérre, akkor biztos, hogy nem fogja nyugodtan kivárni a tökéletes alkalmat- rántottam meg a vállam és indultam az ajtó felé- vigyázz a lőszerekre- néztem még egyszer hátra a szőkére, mielőtt kiléptem volna a friss levegőre, ahol már fel lehetett figyelni pár lövésnek a hangjára az erdő felől.
Lassan, ügyelve a biztonságomra, indultam meg Erenék felé a nyílt terepen, ahol maximum csak pár magányosan álló fa tudott volna védelmet adni, míg meg nem érkeztem a kisebb növény csoportuláshoz.