Bosszúvágy 《Ereri》(befejezett)

21. rész

Levi szemszöge
A legérdekesebb harcjelenetjött volna a fimben, mikor a főhős levágta volna az ellensége fejét, s mikor már a penge elérte a férfi nyakát pont csöngettek. Nekem is ilyen a szerencsém...

-Megyek már- amint kinyitottam az ajtót egy elfolyt szemfestékű, kisírt szemű Mikasaval találtam szembe magam. Nem tudom ki tette ezt vele, de az biztos, hogy megemlegeti az a személy aki bántotta húgomat!

-Levi!- ugrott máris rám egy ölelésre szipogása közepedte ahogy belépett a lakásba.

-Ki bántott?- lettem egy kicsit feszültebb, mert nem mindenkinek sikerül megríkatnia Mikasat. Mindig is egy erős lánynak tartottam, aki rengeteg dolgot kibírt, ha az élet nem az akadálytalan utat választotta neki.

-Nem lényeges- és már ment is a nappalimba. Mi az, hogy nem lényeges, ha sírva jött át? Igaz az évek során már nem egyszer játszottuk el ugyan ezt, de akkor mindig elmondta ami bántotta a szívét, és akkor csak egy napra is, de jó testvérek voltunk.

-Mikasa kérlek mondd el- ültem le a párnát szorongató mellé, miután zsebkendővel kínálatam amit el is fogadott.

-Csak ígérd meg előtte, hogy békén hagyod- nézett rám a vérágas szemeivel, amiről egyből eszembe jutott, hogy ha mellette lennék nap mint nap valószínűleg ez meg sem történt volna.

-Rendben- egyeztem bele egy sóhajtás kíséretével végig gondolva pár kimenetelt megtartva nyugodt arcvonásaim.

-Szóval- szedte össze magát egy-két perc alatt, de már újból gyülekeztek szeme sarkában a könnycseppek- ma lettünk volna Erennel egy hónapja egy pár, ezért már reggel korán keltem, hogy csináljak neki finom reggelit meglepetésből, de amikor lejött olyan letörtnek látszott- játszadozott szipogva az ölébe vett párna szélével mesélés közben. Nagyon ajánlom, hogy ne Jeager hülye bajai miatt legyen elkeseredve a húgom megint. Szinte már azt is lehet mondani, hogy amióta Eren Mikasa életének a része, azóta jár hozzám át sírva.

-És tudod olyan fagyos volt a légkör, pedig próbáltam beszélgetni vele, mert azt hittem csak rosszul aludt vagy valami ilyesmi. Reggeli után pedig sikerült kicsikarni belőle, hogy mit szeretne csinálni, mert mégis hónapfordulónk lett volna- azt mondta, hogy volna? Tudtommal még ma van. Jeager nem tudom mit csináltál, de azt biztos nem úszod meg sértetlenül. Bár az a gond, hogy sejtem. Nem is kicsit.

-Aztán végig néztük a filmet. Mivel ezt választotta Eren- hirtelen elcsuklott a hangja és szorosan bújt hozzám akárcsak egy kiscica.

-Figyelj, várhatunk egy kicsit és majd csak akkor folytatod- próbáltam lágyan beszélni hozzá, nehogy a hangnemem is kifogásolja később, de igazából szívem se lett volna ahhoz, hogy ridegen kezeljem. Azért mégis a testvérem.

-Nem- makacsolta meg magát és durván letörölte a könnyeit- utána pedig Eren azt mondta, hogy beszélni szeretne velem. Én pedig azt hittem, csak elakarja mondani, hogy mi a baja. Ehelyett belekezdett egy monológba arról, hogy mennyire sajnálja és nem érti, hogy miért, de valahogy nagyon erőltetettnek tűnik neki a mi kapcsolatunk, ezért szakítani szeretne- nem is tudom mikor láttam Mikasat ennyire összetörve. Talán még Kenny halálánál sem volt ennyire a padlón.
Jeagernek pedig már el is kezdtem tervezgetni a halálát. Viszont a legfontosabb: gyorsan vegyem el az életét vagy lassan, kínokkal telien...

-Mit válaszoltál?- próbáltam legalább a végét megtudni Eren cselekedetének, amit örültem volna, ha később vagy talán soha se próbálna meg.

-Most mondanám- legalább nem teljesen viselte meg ez az egész és még mindig van kedve "visszavágni"- Igazából azt hittem valaki más miatt, mert nálam jobbat talált, de azt mondta nincs semmilyen lány a dologba és újra rengetegszer bocsánatot kért. Meg megkérdezte mivel engesztelhetne ki, mire azt mondtam, hogy maradjunk barátok- a jó öreg maradjunk barátok dolog hozzájuk is eltalált. Bár nem tudom ez mennyire lesz majd az előnyükre a későbbiekben, mert most csak fájó emlék lesz Mikanak a szakítós duma miatt. Jeager meg megint megfutamodott. -Milyen meglepő.- Nem telt bele egy hónapba se, de már dobta a húgom. Viszont én is szívesen meghallgatnám az ő verzióját, bár most biztos nem hazudott Mikasa. Legalábbis nem hiszem, hogy ezt az egészet csak úgy kitalálta volna egy kis figyelem kedvéért.

-De hogy ha ilyen jól megbeszéltétek egymással ezt az egészet akkor miért nem Jeager vígasztal?- kérdeztem rá, mivel ez így értelmetlen. Ha csak nem vesztek utána össze valamin, de azt meg nem említette.

-Mert mégis nem rég szakítottunk és jobbnak találtam, ha hozzád jövök-mosolyodott el halványan. Gondolom eszébe jutott, hogy amikor kicsik voltunk hányszor jött át a szobámba sírni a karjaimba, ha esetleg az iskolában kicsúfolták vagy, ha anyáék veszekedtek, mivel ez heti, de néha napi szinten is elfordult nálunk. Bár nem sokáig, mivel nagyjából tíz éves koromban lelépett apám. Egyedül hagyva engem, a hét éves lányát és a feleségét, akivel már vagy fél éve a váláson vitatkoztak.

-Ezt jó hallani- mosolyogtam vissza rá. Milyen érdekes, hogy az évek legtöbb napjában még a másikra se tudunk nézni, erre meg itt ült Mikasa mellettem miközben szorosan karoltam, hogy biztonságban érezze magát és elálljon a sírása.

-Bár azért lesz egy két szavam Jeagerhez- motyogtam magamnak amit természetesen meghallott a húgom és a vállamba boxolt.

-Megígérted- nézett fel rám valami kutyaszemet imitálva hátha meggondolom magam.

-Jó- forgattam a szemeimet remélve, hogy beéri ezzel a válasszal, de akkor se fogja az a Kölyök megúszni pár szóval. Pláne nem tőlem.

Nagyjából fél óra múlva megállapodtunk, hogy itt marad estére, mivel úgyse engedtem volna vissza Jeagerhez - mivel ki mással lakna egy lakásban, ha nem Erennel-. Ma biztos, hogy nem.

-Tényleg Levi- kapta hirtelen rám a tekintetét a lány- tényleg igaz, hogy kiszivárogtatták a titkod?- és megint én vagyok a téma, csak úgy mint egy hete. Azzal a különbséggel, hogy most Mikasa érdeklődött.

-Igen- rántottam vállat. Ennyi idő alatt már beletörődtem nagyjából. Volt pár szabad percem gondolkodni és végül arra jutottam, hogy feleslegesen voltam tiszta ideg. Akik igazából támogatni akarnak azok ezek után is fognak. Legalább lefaragom a bandám tagjainak a számát azokra az emberekre akik tényleg kitartanak mellettem.

-Ennyi?- hökkent meg a reakciómat látva. Gondolom több érzelmet várt, de csalódnia kellett mivel már a barátja párszor lenyugtatott ezzel kapcsolatban. Ez amúgy tök gáz, ha belegondolok...

-Ennyi- kapta meg a tömör válaszát, amit nem vett jó néven, de végül is megbékélt vele.

-Kik tudják?- próbálta meg húzni a beszélgetést így este tíz körül.
-Hanjiék, de azt mondtam régebben is, meg még Petráék. Bár szerintem Erwin vagy Hanji kikotyogta Ilsenek vagy Mikenek - csodálnám ha nem így lenne. Megspórolnának nekem még egy magyarázkodást, ami nem is lenne olyan rossz.

-Eren?- kiment a fejemből, hogy ő is kapott pár részletet, de alig csak az esemény felét. Bár Eldék se ismerik a teljes sztorit...

-Már amennyit- értem én, hogy a barátja meg az exe meg még Isten tudja mi, de azért mégse kéne minden beszédtémához hozzákapcsolni ezt a gyereket, és most nem csak Mikasara értem, hanem Hanjiékra is.

-Az mit jelent?- lett egyre zavarosabb neki ez az egész. Tényleg, nem is tudja, hogy párszor a fiú vállán sírtam... Ezt talán nem kéne megemlíteni a húgomnak nehogy még rám irigykedjen...

-Csak annyit tud amennyit másoktól hallott. Az meg nem hiszem, hogy olyan sok információ lenne-rántottam ismét meg a vállam.

Végül beszélgetésünk átterelődött néhány jelentéktelenebb témára bár hamar befejeződtek és elmentünk aludni.