Bosszúvágy 《Ereri》(befejezett)

9. rész

Levi szemszöge

Otthon amint minden dobozt kipakoltam a kocsiból, már hívtam is Jaegert, hogy holnap jöhetne az 'önvédelmi órámra', mert ha ilyen tempóban folytatja tényleg csak a csali szerepét fogja betölteni a bandában. Bár azt hadd ne felejtsem ki, hogy eredetileg ő kért meg Mikasán keresztül erre az egészre, és mégis ő lógja el.

-Szia Levi!- vette fel a telefont egyből.

-Heló- szólaltam meg hezitálva- Mikor akartál jönni gyakorolni?- esküszöm haladok az etikettem javulásával.

-El is felejtettem- nevetett fel zavarában, már amennyire megtudtam állapítani- Ha jó neked akkor mehetek most is- több vágyam sincs mint hogy délután nyolckor még egy tinédzserre vigyázzak.

-Ha jössz jössz, ha nem akkor nem- adtam meg a legjobb választ ami csak eszembe jutott, mivel mégse akartam egyenesen elmondani, hogy legszívesebben mást csinálnék. Mintha szeretném, hogy átjöjjön, de nem merem közölni. Komolyan olyan mintha elmentek volna nekem otthonról.

-Oké. Akkor negyed óra múlva ott leszek- tette le. Ezek szerint ma még egy edzést is tarthatok, de mindenek előtt a dobozokat kéne valahova elrakni, csak ezzel az a probléma, hogy már mindennek megvan a helye és a fegyverek nem férnek sehova. Szóval szépen beraktam őket a sarokba a boxzsák közelébe. S mire végeztem már csengetettek is. Azt viszont tényleg nem hiszem el, hogy ez tizenöt perc lett volna, vagy csak ennyire lefoglalt a rendezkedés?

-Heló- jött be a lakásba ismét a farmerját viselve a zöld pólójával és kihagyhatatlan piros cipőjével. Üdvözlés gyanánt pedig csak biccentettem.

-Ma mit terveztél?- kérdezte, de igazából nem is gondolkodtam rajta, hogy mit fogunk csinálni, ezért csak rávágtam, hogy egymás ellen fogunk gyakorolni.

-És mi lesz ha megütlek vagy eltöröm az orrod?- aggódott, de az ütései alapján nem hiszem, hogy ezek sorra kerülhetnének.

-Ne dramatizáld túl. Maximum egy két helyen belilul a bőröm, de hidd el, nem fogod eltörni egy csontom se- és már indultam is a jól megszokott garázsba a nyomomban Jeagerrel. Még mindig nem vagyok hozzászokva ehhez a kedves beszéd stílushoz, ami ugyanúgy meglátszik Erenen is.

A helyiségbe érve a biztonság kedvéért elővettem az ősrégi matracot ismét, ami elég volt ahhoz, hogy ne törjük össze magunkat, ha netán rosszul esnénk. Bár kétlem, hogy ilyesmi történne.

-Eren állj ide- mutattam vagy két méterre magam elé a matracra lépve.

-Kezdheted- szóltam. Pár másodperc múlva már adott is egy jobbhorgot, amibe egy kicsit beleszédültem. Majd kapott az alkalmon és kiakarta rúgni a lábam, de sikertelenül járt így egy gyengébb ütéssel a földre küldtem.

-Visszavágó?- állt fel hirtelen, de még így is látszott, hogy eléggé kimerült. Gondolom megint elment az edzőterembe. Bár akkor simán otthon is maradhatott volna pihenni.

-Ahogy akarod- és ismét megpróbált kigáncsolni, ami most sikerült is neki de nem számított rá, hogy kikapom alóla a lábát. Így megállapodtunk egy döntetlenben. Bár arra kiváncsi lennék mikor fejlődött ennyit. Legalábbis még múltkor vagy húsz perc volt amíg kigáncsolt.

Ismét egymással szemben álltunk, de Erenen még jobban látszott a fáradtsága.

-Bírod még?- kérdeztem rá, de csak bólintott. Nem akartam, hogy Mikasa még engem vonjon felelősségre, ha valami történne a szerelmével, mert Erenke alapvetően kimerülve állt neki edzeni.

-Kezdheted amikor akarod- szóltam. Ahogy előttem termett, mintha újra erőre kapott volna. Már lépett is egyet előrébb, hogy öklét a hasam felé lendíthesse, de amint bevitte volna az ütését, megfogtam a karját, és a másik kezemmel a mellkasát nyomtam lefele, miközben hátulról kigáncsoltam. Ezt a remek technikát még Annietól tanultam vagy három éve, azóta hasznomra is válik.