Bosszúvágy 《Ereri》(befejezett)

11. rész

Levi szemszöge 
-Biztos vagy benne, hogy elbírod?- kérdeztem Isabelt, aki egyedül akarta cipelni az egyik fegyveres dobozt, ami valljuk be nem a legsúlytalanabb.

-Persze- öt méter "séta" után már pillantott is felém segítségért, és végül nálam kötött ki az említett tárgy.

-Köszi- nézett hálásan- akkor inkább hozom a bőröndöm- én meg folytattam a pakolgatást.

-Mi is jövünk- érkezett meg Farlan Erwinnel az oldalán, így nagyjából negyed óra alatt bevittük a dobozokat, eközben pedig Hanji Isaval szendvicseket készített.

-Milyen megterhelő lesz holnap után bébicsőszködni a srácokat- sóhajtottam fel miután leültem a többiek mellé az árnyékba, mert miért is lennénk nyáron bent a hűvös lakásban. Jelen esetben nyaralóban.

-Tisztára olyan vagy mint egy morcos öregember-nevetett ki Pápaszemes ahogy ő is helyet foglalt letéve elénk a szendvicseket.

-Mondja az őrült tudós- emlékeztettem a kémialaboros esetre, mikor majdnem felgyújtotta az asztalát, mert neki feltétlen ki kellett kísérleteznie a benzin égését. Mai napig nem értem, hogy a felügyelő tanár miért engedte meg neki.

-De túl éltem- mosolygott büszkén kihúzva magát.

-Ugye nem mérgezted meg?- néztem gyanakvóan a szemüvegesre amint elvettem egy szendvicset a tányérról.

-Én is ott voltam. Szerinted lett volna rá ideje?- szállt be a beszélgetésbe Isabel leülve közénk.

-Tényleg, te még tudod a fegyvereket kezelni?- irányítottam a kérdést a zöldszemű lánynak, kitérve a régebbi balesetére, mi által egy ideig nem tudta rendesen mozgatni a jobb kezét, vagy éppenséggel mindig remegett a célbalövésnél.

-Amelyikekkel gyakoroltam azokat majdnem hibátlanul- rántott vállat. Úgy érzem a stílusom rossz hatással volt rá.

-Farlan veled mi a helyzet?- néztem a fiúra, bár a válaszban szinte biztos voltam, ezért inkább illemből tettem fel neki a kérdést.

-Lehet, hogy az évek alatt egy kicsit berozsdásodtam, de valószínűleg úgy fog menni egy kis gyakorlással, akárcsak eredetileg- el is felejtettem, hogy Church nagyjából ugyanazon a szinten van célzásban, mint én. Elvégre is Kenny elég jó tanára volt mindkettőnknek -leszámítva a modorát-. Így remélem nem lesz gond semmivel sem, ha megérkeznek a srácok.

-Azt értem, hogy hármótoknak menni fog ez az egész, de mi van velünk?- szakította meg elmélkedésemet Erwin felém nézve egy kis aggódással a szemében.

-Ennyire ne becsüld alá magad- sóhajtottam fel- mind a kettőtöknek megvan a tapasztalata- forgattam a szemeimet.

-De emberek ellen teljesen más, mint bábukkal szemben- akadékoskodott tovább.

-Szerinted nem tudom!- emeltem meg a hangom- tisztában vagyok a tényekkel, de képzeld el, hogy Jeagerék is csak bábuk ellen fognak tudni gyakorolni, de úgy, hogy még életükben egy pisztolyt se fogtak a kezükben! Petráék meg csak a vaktöltényeseket lőfegyvereket ismerik! Most pedig képzeld magad az én helyemre! Milyen lenne a hangulatod, mikor arra készülsz, hogy teljesen ártatlan gyerekeket viszel bele ebbe az egész szarságba?- itt vesztettem el az önkontrollom és mentem be a hatalmas házba, mert ha nem teszem valószínűleg mondanék egy pár olyan dolgot amit később megbánnék. Nem mintha nem furdalna már most a lekiismeret. Szegény Erwin csak nem volt tisztában a képességeivel, én pedig túlreagáltam a semmit, de ez ment már nagyjából egy hete. A legjelentéktelenebb mondaton is képes voltam fennakadni.

Miközben futottam be a nyaralóba, még hallottam ahogy Isabel az előbb kioktatott Szemöldökkel beszélt, és Farlan pedig Hanjiból próbált valami értelmeset kihúzni, hátha köze volt a hirtelenszerű kirobbanásomhoz.