Bosszúvágy 《Ereri》(befejezett)

3. rész

Levi szemszöge

-Akkor ma háromkor Petráéknál- egyeztettük délelőtt Erwinnel a megbeszélés pontos időpontját.

-Rendben, ott leszek. Te szólj a Oluoéknak- válaszoltam miközben a laptopomon írtam Annienek meg Hitchnek, hogy mikor érkezzenek és hova.

-Akkor csak heten leszünk, ha jól gondolom- találgatott, ezzel is tovább húzva a beszélgetést, mivel ismét sejtette, hogy tervezek valamit. Jól gondolta. Jelen esetben csak egy kis csevegést még plusz két emberrel, de úgyse fogja Szemöldököt zavarni, mivel már elég régóta ismer, és nem csak engem, hanem a két lányt is.

-Nem éppen. Még ketten jönnek- amint befejeztem a mondatomat, már meg is szakítottam a hívást. Innentől kezdve szabad voltam háromig.

Tizenegy óra körül járhatott az idő, szóval úgy döntöttem, hogy belefér egy teázó meglátogatása.

A kis otthonos üzletben elfoglaltam az egyik legeldugottabb sarkot, mert kinek lenne kedve figyelni a többi emberre. Esetleg egy-két pár romantikázását még úgy ahogy elviselem, de amikor már szinte a szemükkel is vetkőztetik a másikat, és ezt vagy tíz méterről tökéletesen ki lehet venni. Na akkor a legjobb kilátást inkább a szemben levő fal biztosítsa számomra, mint az enyelgésük. Egy kiszolgáló -szerencsére elég hamar- meg is érkezett miközben nézegettem az itallapot melyen különféle sütemények is megtalálhatóak voltak, ezért nevezzük csak étlapnak a kis papír darabot.

-Heló! Mit adhatok?- állt az asztal mellé egy borotvált hajú, elég fiatal fiú apró noteszával a kezében.

-Szia. Kérnék egy csésze fekete teát és egy szelet fekete áfonyás pitét. Ennyi lenne..- néztem a névtáblájára, miközben a kis jegyzettömbjére írta a rendelésem- Conny- ejtettem ki a túlságosan is ismerős nevet.

-Rendben, már is hozom- sietett el. Nem tudom honnan, de olyan mintha már láttam volna ezt a gyereket. Hol találkozhattam vele? Mert biztos, hogy nem banda tag, mivel mindenki nevét tudom, meg nem is vagyunk észveszejtően sokan. Lehet valakinek a -kicsi- baráti társaságomból a rokona...

-Meg is hoztam. Jó étvágyat!- érkezett meg a fiú kizökkentve a gondolkodásomból.

-Kösz- majd kifizettem az összeget amit mondott.

A fekete tea mint mindig, most se volt olyan rossz és a desszertet is az elfogadható kategóriába sorolhattam.  Így ismét megelégedtem a teázóval.

Mikor legközelebb ránéztem a karórámra már kettő körül járt az idő, így elindultam Petráékhoz útba ejtve egy gyorséttermet,-bár nem szívesen eszek ilyen helyeken- mivel nem volt már időm haza menni ebédelni, és nem is akartam hét óra körül étkezni, mert előbb úgyse szabadulnék.

Mikor az ismerős ház rozsdavörös, nyikorgós kapuján mentem be, már Gunther nyitotta is az ajtót túlságosan nagy vidámsággal.

-Hadnagy! Kerülj beljebb- invitált be a Ral házba félre állva az útból haptákba kapva magát.

-Ha még egyszer le Hadnagyozol repülsz a csapatból- figyelmeztettem kis éllel a hangomban. Soha sem értettem, hogy miért nem lehet a nevemen hívni, ha már egyszer kaptam egy ilyen "megkülömböztető jelzést" az édesanyámtól.

A nappaliba belépve felfedezhettem, hogy már mindenki itt volt, kivéve a személyeket, akiket én hívtam.

-Nos. Akkor gondolom kezdhetjük- ült le Petra az egyik fotelbe törökülésbe helyezkedve.

-Nem, még két személyt várunk-de mire teljesen a mondatom végére értem volna, csengettek -azaz most már tényleg mindenki itt van-nyitottam ajtót az unikornisoktól jövő lányoknak.