Bosszúvágy 《Ereri》(befejezett)

13. rész

Levi szemszöge
Ahogy vége lett az ebédnek, már szét is széledt a kis csapatom.

- Farlan, tudnál segíteni levinni pár pisztolyt?- leptem a fiú mellé, mivel mára terveztem az újoncok képességeinek felmérését.

-Hogyne- és már indultunk is a garázsba összeszedni a fegyvereket.
Nagyjából másfél óra múlva sikerült mindent az istállóban a helyére tenni. Itt legfőképp a céltáblákra meg a bábukra gondolok.

-Szerintem elég csinos gyakorlópályát hoztunk össze-gyönyörködött Church a tákolmányunkon keresztbe tett kézzel.

-Kezdésnek tényleg nem rossz- kezdtem én is meglátni az összevissza elhelyezett célpontok szépségét. Tényleg nem mondanám, hogy nem tudtunk volna jobbat összehozni, de mivel nem volt sok kedvünk ezzel eltölteni a nap részét, így inkább hagytuk úgy ahogy eredetileg elterveztük. Szóval az istálló belsejét egy elcseszett, régi, 'beltéri' lőtérhez lehetne hasonlítani.

-Hanjinak és Erwinnek már rég itt kéne lenni a többiekkel- nézegette a telefonján az óráját hirtelen témát váltva Farlan- akiket még mindig nem mutattál be nekem- motyogta.

Ügyet sem vetve rá töltöttem meg az egyik pisztolyt és céloztam meg a táblákat. Egyesével, pontosan találtam el a közepét mindegyik célpontnak egyet sem eltévesztve. Mire az utolsó golyó is betalált a helyére, tapsviharra és fütyülésre lettem figyelmes a hatalmas ajtó felől. Persze Pápaszemesnek is most kellet megérkeznie, de legalább már biztos megértették az újoncok, hogy nem lesz semmi esélyük ellenem és nem a külsőm alapján van meg a helybéli bandák körében az úgy mondott hírnevem.

-Shorty még mindig formában vagy- jött megütögetni a vállamat Hanji, ami miatt kivételesen nem rendeztem jelenetet.

-Hagyd abba a becézgetésem- és már fordultam is a tinédzserek felé. Mindenkin más-más érzelmeket lehetett felfedezni. Például Armin remegett a félelemtől, mikor szemünk összetalálkozott. Reiner elismerően bólogatott Bertholddal együtt, aki gyanítom azt se tudta hol van és mit csinál. Sasha Connynak magyarázta, hogy ha így tudna célozni már rég elment volna kaját rabolni, mert akkor biztos megússza sértetlenül. Szegény fiú meg csak furcsállva nézte a lányt. Ymir Historiát védelmezően karolta és amint a szőke lányra tévedt a tekintetem, a szeplős vérben forgó szemekkel nézett vissza rám. Jean Marconak próbált felvágni azzal, hogy igenis ő még nálam is jobban bírja kezelni a vadászpuskát. -Nem nagyon értettem ez honnan jött neki.- Végül Erenre pillantottam és a tekintete mintha csak azt sugallta volna, hogy 'nem semmi, de mutass jobbat'. Nem tudtam hova tenni az eltökéltséget szemeiben. Valami fontos felett elsuhantam volna az elmúlt idő alatt?

-Most már kibeszéltétek magatokat?- emeltem meg a hangom, de nem fenyegetően, inkább tekintélyt parancsolóan. Másodpercek múlva a légy zümmögését is lehetett hallani.

-Álljatok sorba és megnézem mennyire tudtok célozni- jelentettem ki. A sorba állásból viszont csak ismét veszekedés volt, mert senki se akart első lenni. Beijedtek.

-Milyen szedett vetett csapatod van Levi- kezdte félhangosan Farlan, hogy pont kivehető legyen a mondanivalója - még egy egyszerű parancsot se tudnak teljesíteni- vetette be a színészi képességét ami eléggé sikerült, ezért most az első helyért volt a tolakodás.

-Ezt nem hiszem el- temette kezébe az arcát Church kínjában. Én megmondtam neki, hogy kínszenvedés velük akár egy perc is, de nem hitte el...

-Pedig ez az igazság, és én velük töltöttem több, mint egy órát- vágtam fel neki, amíg nagyobb nem lett a hangzavar. Mégis mi folyik itt?

-Ne hidd, hogy beveszem Lópofa. Mit tudhatsz te a pisztolyokról? - hallottam meg Eren hangját. Komolyan mondom csak egy percre vettem le a szemem róluk és itt az eredménye.

-Csak nem félsz Jeager a nyerésemtől- láttam meg Jeant a zöldszeművel szemben támadó állásban, mintha bármikor kész lenne bemosni egyet az ellenfelének. Mi pedig Hanjiékkal vártuk mennyire fognak elfajulni a dolgok, hátha megoldják maguk. Nem beszélve arról, hogy minket is ugyanúgy érdekeltek a kisebb balhék, mint a többieket, ezért nem nagyon terveztük a beavatkozást az eseményekbe.

-Úgy érted a nyerítésedtől? Most olyan szívesen mondanám, hogy vágtass vissza a karámodba, és ha egyszer már egy istállóba vagyunk nem szalaszthatom el a lehetőséget- játszotta a nagymenőt Eren a rémes beszólásaival. Bár megtette a hatását, mert Kirstein villámsebesen rontott a fiúnak. Gyorsan összenéztünk Farlannal és Erwinnel, s már el is szeparáltuk a két bunyóst egymástól, mivel nem csak Jeager kapott ütéseket, hanem meglepetésemre Jean is. Egyszerre voltam ideges és büszke a zöldszeműre.

-Eren! Jól vagy?- érkezett meg Mikasa késve a helyszínre, így teljesen lemaradva az eseményekről csak azt látva, hogy egy-két lilás folt van a szerelme arcán némi vérrel társítva.

-Persze- rántott vállat az Erwin felügyeletében levő fiú, és még folytatták volna az idegesítő trécselésüket, ha nem szakítom félbe.

-Mi ez a viselkedés?- néztem végig mindenkin a lenéző tekintetemmel. Még most is ilyenekkel kell húzni az időt. Már rég befejezhettük volna mára ezt a programot, de szinte mindenki fegyelmezetlen. Bár tényleg nem tudom mit vártam tőlük.

-Nem érdekel, hogy mi bajotok van egymással, de ha lehetne inkább máshol vezessétek le a feszültségeteket.

-Kirstein te kezdesz- kapott egy betöltött pisztolyt az említett személy Churchtől pár másodperc múlva felgyorsítva az eseményeket.

-Igenis!- kiáltotta és látszott rajta milyen ideges. Ezáltal szinte egyik táblát se találta el, de -meglepetés szerűen- amit igen, ott majdnem a közepén.

-Blouse!- és már a kezében is volt a fegyver. Valami csoda folytán szinte mindegyik táblán telitalálata volt. Bár igazából, ha az apád egy lőteret vezet nem is olyan meglepő.

-Springer!- a fiú pár pillanatig elemezte a fegyvert, majd mint aki megvilágosult, már tüzelt is. Elég pontatlanul.

-Ymir!- ő hozta a tőle elvárt szintet, ami csupán annyit jelentett, hogy egy-két tévesztés.

-Bott!- nem is tudtam, hogy Marco ilyen ígéretes tehetség, nem úgy mint a barátja.

-Reiss!- értékeltem, hogy rendesen koncentrált és nem meggondolatlanul lövöldözött, de a célzása rémes. Bár még mindig láttam rosszabbat.

-Braun!- szinte hibátlan. Nem is vártam mást.

-Hoover!- majdnem ugyanaz a szint mint Reinernél. Bár elég bizonytalannak tűnt.

-Arlelt!- ahogy gondoltam. Nála még lesz mit csiszolgatni szinte mindenben, de legalább fejben mindig itt van és a jó ötleteivel a későbbiekben biztos tud majd segíteni.

-Jeager!- amint kézhez kapta a fegyvert megforgatta és lenézően elnevette magát. Gyorsan terepszemlét tartott és már lőtte is ki folyamatosan a töltényt. Mindet eltalálta kivétel nélkül középen, ezzel az egész társaságot meglepve.
Kikerekedett szemmel figyeltem a fiút aki remekül szórakozott az arckifejezésünkön. Ezt honnan tanulta? Ha ilyen pontossággal tud lőni, akkor eddig miért nem hallottam felőle? Pedig szinte minden lövöldét ismerek a környéken.

-Azt megköszönném, ha legközelebb nem játékpisztolyt adnátok a kezembe- szólta le az egyik legmegbízhatóbb fegyverem. Ennyire ismerheti már a pisztolyokat?

-Elmehettek- vetettem véget a kis programnak- Eren te maradj- emeltem meg picit a hangom. Erwinéknek meg intettem, hogy 'majd később beszélünk'.

-Hadnagy?- nézett rám várakozón, de szemeiből kilehetett olvasni, hogy imádja a helyzetet.

-Nem fogok kertelni. Hol tanultál meg így célozni?- szegeztem felé a kérdésem. Egyszerűen elképzelésem se volt a válasszal kapcsolatban.

-Tudod, nem szeretek mindent megosztani magammal kapcsolatban. Legyen elég annyi, hogy egy családtagom segített- és már itt is hagyott kérdések közé lökve. Ennyire félre ismertem volna ezt a gyereket?