Bosszúvágy 《Ereri》(befejezett)

1. rész

Levi szemszöge

Amint véget ért a hívás, Hanji rontott be a rám hagyott, nem éppen legnagyobbnak mondható, családi házba, de egy embernek minek kéne nagyobb lakás? Egyedül élek mióta rák miatt elvesztettem az anyukám. Elvégre is ez a betegség nem kímél se anyát, se kisgyereket még, ha foggal-körömmel is küzdenek ellene. Apámról meg csak annyit mondhatok, hogy nem volt egy minta férj főleg a becsületesség terén, de akár felhozhatnám az alkoholizálását is.

-Shortyyy. Mit csináálsz?- kérdezte a világ egyik legidegesítőbb teremtése, miközben leült mellém a kidobásra ítélendő, világos kanapéra, ami mellesleg remekül passzolt a szoba közepén elhelyezett dohányzó asztalomhoz (emlékszem, vagy egy hónapi fizetésem ráment a bútorra, de megérte).

-Pápaszemes,- sóhajtottam fel megpróbálva összeszedni a gondolataim pár kultúrált szó reményében- hányszor kell még elismételnem, hogy kopogj- szóltam éllel a hangomban. Ezt mindig elmondom neki, de mintha a falnak beszélnék. Bár ami neki az agya helyén van, az alapján még egy fal is okosabb legtöbbször. Belegonfolva a falak nem jártatják a szájukat feleslegesen.

-Megint Mikasa hívott? -érezte meg, hogy most tényleg oda kéne figyelnie, nehogy egy váratlan pillanatban nyaklevessel jutalmazzam az általában irritáló hozzászólásai miatt. Bár azt se mondhatom, hogy rémes barát lenne, mivel odafigyel rám és törődik velem meg stb. Most is biztos észrevette, hogy felidegesített Mikasa, mivel úgy gondolta én ráérek bébicsőszködni Erenkét és, ha ez még nem lenne elég még ingyenes kungfu vagy mit tudom én milyen önvédelmi órákat tartsak neki.

-Csak nem megint megzsarolt?- nézett rám mindent tudóan Hanji, de választ nem kapott-Mi lenne, ha elmondanád nekik? Biztos megértenék és talán segítenének - vetette fel a leghülyébb ötletét, amit ezen a héten hallottam. Pedig az elmúlt hét napban az univerzumtól, a dínókon át a titánokig -, amik valamilyen hatalmas, meztelen emberekhez hasonlított és nincs emésztő renszerük-. Szóval tényleg meghalgattam pár -Hanji szerint- világmegváltó összeesküvést mindennel kapcsolatban. Nem is értem miért tartják annyira okosnak, azt meg pláne nem, hogy miért kitűnő szinte mindenből.

-Szerinted mindenki tök boldogan fogadná, hogy akiben már évek óta megbíznak egy áruló? Mégis, hogy gondoltad ezt? Úgy hiszed nem lázadnának fel ellenem?- mondtam apró idegességgel a hangomban, de arcomon még mindig egy csepp érzelem se volt fellelhető -Arról ne is beszéljünk, hogy alattomos módon szereztem meg a pozíciómat- motyogtam magamnak,amit valószínűleg meg se hallott "tudós" szemüvege mögül.

-De egy próbát megérne- gondolkodott halkan Hanji, miközben a falon levő családiképpel szemezett. Úgy látszik véletlen elfelejtettem levenni, vagy inkább csak direkt nem akartam egy fiók mélyére süllyeszteni. A képen mind a négyen boldognak tűntünk -még a hat éves Levike szája széle is felfelé görbült az örömtől csillogó szeme mellett-. Valószínűleg a fotó még apa alkohol problémái, és anya betegségének kimutatása előtt készülhetett.

-Hagyjuk, így se jutnánk előrébb. Szóval miért is jöttél?- vettem le a szemem a képről magamnak megjegyezve, hogy újra le kéne porolni az üvegét.

-Jajj tényleg. Majdnem elfelejtettem- nevetgélt zavarában, barna haját igazgatva amit ismét lófarokba fogott elől pár tincset szabadon hagyva -A Rózsák és az Unikornisok valamit terveznek.

-Nile nem említett semmit. Bár nem meglepő- Nile Dok, más néven az unikornisok ,,vezéreként" emlegetett legaljasabb ember a Földön, ki nem más, mint a hátráltatóm egy pár éve, hanem több ideje.

-De minden második héten beszélsz vele, nem?- értetlenkedett Pápaszemes szemüvegét tisztogatva pálmafás flanel ingje aljával.

-Attól függetlenül nem mond sokat arról, hogy mit, mikor, hogyan fog csinálni. Kitől szereztétek az információt?

-Majd megtudod- kacsintott - Erwin nem akarta mindenkinek elmondani- rántotta meg a vállát és megindult a konyhámba kiszolgálni magát, mintha itt élne, ami nem is hazugság. Hanji az ideje nagy részét, mikor nem tanul vagy Erwinnek magyarázza a kísérleteit, nálam lebzsel. Sőt van, hogy még elmegy a sarki kisboltba bevásárolni, mert itt akar ebédet kotyvasztani, ami általában pizzarendeléssel végződik.

Visszatérve az eredeti témára, ha Smith -aki a banda fejeként viselkedik- nem osztotta meg az egész csapattal az összes infót, akkor már fontos dologról van szó. Biztos miattam keverte a szálakat Dok. Ha ő nem lenne már rég tisztára moshattam volna a nevem és nem kezelne alattvalójaként.

Amíg Hanji a másik helyiségben foglalatoskodott, én addig egyeztettem Erwinnel és a csapat fontosabb tagjaival egy találkozót holnap utánra, hogy megbeszéljük a részleteket és kitaláljunk valamit.

Aznap már nem csináltam semmi érdekeset. Legalábbis nem tudom kinek lenne érdekfeszítő Pápaszemes elméleteit hallgatni addig amíg be nem alszik majdnem összetörve a szemüvegét.

Másnap a lány horkolására keltem a nappaliban. Ezek szerint tegnap nem ment haza. Bár azért nem bántam volna, ha egy kicsivel tovább alhatnék, mivel elég nehezen nyom el az fáradtság, de ha még sikerül is, akkor sem tíz-tizenegy órákra. Mit ne mondjak elég rossz alvó vagyok. De bárcsak ez lenne a legnagyobb gondom.

Gondolatmenetemet a földre leeső Hanji szakította félbe, aki egyből fel is ébredt miután találkozott a tiszta padlómmal. Még jó hogy nem verte be a fejét a dohányzóasztalba.

- Bazdmeeg- nyögött fel fájdalmasan a ráborult pléd alól.

-Örülnék ha nem mocskolnád be a parkettát- néztem le rá a kanapéról jó baráthoz híven.

-Amúgy jó reggelt. Ma fogod Erent edzeni?- emlékeztetett a nap legrosszabb programjára- Vagy elfelejtetted?- kelt fel a földről kezét ropogtatva.

-Szerinted, ha elfelejtettem volna, akkor ilyen remek kedvem lenne?- ironizáltam fáradtsággal teli hangon.

-Jól van na. Akkor én megyek is. Jó legyél. Szia Shortyy- integetett még a hangulat kedvéért, és már itt sem volt becsapva maga mögött az ajtót.

Felmentem a kellemes reggeli ébredésem után az emeleti fürdőmbe -, mert minek is lenne minden egy szinten- és csodával határos módon letusoltam majd fogat mostam, mint minden átlagos ember. Ezek elvégeztével a szobámba vettem az irányt és magamra kaptam a fekete leggingsem az igen színes fehér pólómmal, zoknimmal és kihagyhatatlan papucsommal. Amint kész lettem eme teendőkkel- mert a reggeli kihagyható- már hívtam is Mikasat, hogy mégis mikorra gondolta, hogy a kis barátját mentoráljam. Mivel már a húgom biztos abban, hogy erre fogom pazarolni az időmet.

Két-három csengés után már fel is vette a telefont -, pedig azt hittem, hogy a kilenc óra neki még túl korán van és még az álmok világában jár-. Legábbis magamból kiindulva ezt tenném, ha tudnék aludni.

-Hello Levi. Akkor ha jól sejtem elvállalod?- kérdezte. Persze most is kiérezhető hangjából az öröm, ami annak köszönhető, hogy könnyen beleegyeztem a kis játékába.

-Hogyne. Már alig várom- válaszoltam a szokásosnál is unottabban.- És mikorra ér ide?- érdeklődtem nála, mert nem lenne egyszerűbb a célszeméllyel megbeszélnem a részleteket.

-Valószínűleg egy óra múlva- gondolkodott el a hatásszünet kedvéért - Ja és Levi!

-Mi az?-sóhajtottam- Nagyon remélem, hogy valami fontosat akarsz mondani- se kedvem, se energiám nem volt a hülyeségeit hallgatni.

-Képzeld most már hivatalosan is Eren barátnője vagyok- itt gondolom arra utal, hogy a másik fél is beleegyezett ebbe a kapcsolatba, és már nem csak lakótársi vagy baráti viszonyban vannak. Bár ki tudja, hogy volt ez az egész. Mikasaból még ki is nézem, hogy a fiú nem szabad akaratából fogadta el a helyzetet. Nem beszélve arról, hogy azt hittem már egy hónapja együtt vannak. Csak rájuk kell nézni.

-Nagyon jó. Most már megtudtam még egy érdekes tényt a hugicámról- próbáltam minél közömbösebbnek látszódni.

-Lehetnél kedvesebb is- és már meg is szakította a hívást. Ajánlom, hogy amikor Eren ideér ne Mikasaról beszéljen egész végig. Meg azt is, hogy legalább tudja hogyan kell ütni, vagy kigáncsolni valakit.