Bosszúvágy 《Ereri》(befejezett)

5. rész

Eren szemszöge 

Úton Levi házához vagy hatszor visszafordultam. Lehet nem is kéne mennem hozzá. Elvégre is ezt az egészet is Mikasa rendezte teljesen feleslegesen, hiszen már mióta nem egy kezdő szintjén vagyok mikor önvédelemről van szó.

A megfelelő utcába érve már meg is pillantottam a fehér házat makulátlan kertjével, ami valljuk be, eléggé kitűnik a többi régi, elhanyagolt külsejű épület közül. El sem tudom képzelni milyen nehéz lehet ennyit takarítani, bár a törpéből kiindulva biztos ezzel tölti az ideje nagyját.

A lakás elé érve csengettem egy párat, mire nyílt is a tölgy bejárati ajtó, majd megpillanthattam a fekete melegítőt és szürke pólót viselő alacsony srácot.

-Heló- köszönt kivételesen ő először miközben félreállt, hogy bemehessek.

-Szia Levi- léptem be az előszobába ami, mint mindig, most is csillogott-villogott. Meglátszik, hogy nem csak a lábát lógatja otthon, hanem tesz vesz, mint egy kis feleség, aki az urát várja haza. Tényleg Levinek van barátnője? Ha van, akkor alacsonyabb nála, vagy magasabb? Hasonló személyiségű, mint ő vagy teljesen különbözőek?

A fogasra akasztva a dzsekimet-igen, nyáron bőrdzsekiben voltam, mivel az időjárás úgy gondolta, hogy inkább őszt imitál- felfigyelhettem az akasztókon lógó ruhadarabok színenkénti elrendezésére is. Hogyan lehet ennyi mindent rendben tartani?

-Akkor gondolom mehetünk- néztem az elbambult alacsony fiúra amint felé fordultam, kinek mint oly' sokszor, most is keresztbe volt téve a keze mellkasa előtt.

-Hahó Levi!- próbáltam visszatéríteni, de nem nagyon akart sikerülni, majd eszembe jutott a megoldás - Törpe- persze ezt egyből meghallotta és már magamon is érezhettem szúrós tekintetét.

-Kit neveztél törpének te létra?- emelte ütésre a kezét, én pedig gyorsan kitérve előle, elfutottam mellette a garázsban levő boxzsákhoz.

Pár másodperc múlva mellettem is termett.

-Ma nem boxolsz- indult meg a szemben levő sarok felé.

-Akkor?- tudtommal csak "megtanít" ütni. Nem mintha nagy szükségem lenne rá, de ha egyszer már Mikasa elintézte ezt nekem, akkor csak a látszat kedvéért folytatom amit elkezdtem.

-Cselgáncs- adta meg a választ, és egy régi matracot szedett elő valahonnan, de nem ám az általános koszos matracra kell gondolni ami két éve porosodik a padláson, mert senkinek se kell. Akkor lebecsülnénk Levit, ugyanis olyan tiszta volt a matrac, mintha csak az üzletből hozták volna ki újonnan. Amint a helyére húzta a tárgyat, már rá is lépett, miután lerúgta magáról a papucsát.

-Vedd le a cipőd- utasított, én pedig engedelmesen tettem amit kért. Nem nagyon szeretném ma felbosszantani a kissebb baklövéseim miatt.

-Állj ide- mutatott maga elé.

-Eddig egész jó. Most gáncsolj ki- nézett rám. Ezzel egy baj volt, méghozzá az, hogy nagyon feltűnő lett volna, ha egyből tudom mire gondol, így csak megpróbáltam kirúgni hátulról a lábát, de mivel a legnevetségesebb technikát próbáltam használni természetesen nem sikerült.

-Tudod mi az a gáncsolás?- kérdezte, mintha csak egy öt éves állt volna előtte. Persze, hogy tudom. Furcsa is lenne, ha eddig egyszer se használtam volna mikor besegítettem, bár mikor nem nála voltam féltem használni az önvédelmet amit tanított, főleg Jeanon. Valljuk be érdekes lett volna akkor a helyzet, ha a egy iskolai bunyó miatt kórházba kerülnének az ellenfeleim. Nem mintha nem élveztem volna.

-Hát ez- és már a hátamon is voltam. Életemben nem használtam még ennyi önkontrollt, hogy ne vágjak egyből vissza. Pedig milyen felemelő lenne letaszítani a földre a kis törpét. A nagy Levi Ackermant legyőzte (gyakorláson) egy nála két évvel fiatalabb "pisis".