Bosszúvágy 《Ereri》(befejezett)

23. rész

Eren szemszöge
-Amúgy valamit én is akartam mondani- változott hirtelen a vidám Armin hangulata komollyá, ami nem a legjobbat jelentette. Nem sokszor látni őt ilyen arckifejezéssel.

-Mit?- kaptam fel a fejem a telefonomból, mivel éppen kerestem a kedvenc zenémet a lejátszási listámon.

-Szóval, emlékszel amikor Hanjiék nyaralójában voltunk?- és még mindig nem értettem mire akar ezzel kilyukadni.
Válaszul csak bólogattam.

-Rendben. Arra is amikor második nap fejlesztették a képességeink?- folytatta még halkabban, így már nagyon kellett fülelnem, mert félő volt, hogy nem hallom meg a szavait.

-Igen Armin. Mindenre emlékszek, szóval mondhatod egybe is- tettem kezem a vállára egy kis nyugtatás érdekében, mert közben elkezdett remegni. Nem tudom mi járhat a fejében, de rosszat sejtek.

-Oké- vett egy nagyobb levegőt- Aznap én voltam az utolsó aki kiment az istállóból- még mondtam is neki, hogy nyugodtan visszamehet előttem, mert beszélni szerettem volna Levivel- de mégse én értem vissza a legkésőbb a többiekhez, hanem Marco és utána Reiner meg Berthold. Ugye ez nekem eléggé feltűnt és tudod, hogy milyen kíváncsi a természetem... Bott pedig keresett valakit, legalábbis nagyon úgy látszott, de amint meglátott engem egyenesen mellém lépett, és azt mondta valamit meg kell mutatnia, de fent hagyta a szobájában, ezért menjek vele-szegény remegése még mindig nem hagyott alább, sőt annál inkább rákezdett. Nekem pedig még mindig nem esett le a lényege az egésznek. Legalábbis azt értem, hogy Reinerék beszélgettek, meg Marco is valamerre elcsászkált. Az se lehetetlen dolog, hogy Arminnak megmutassanak valamit, csak fent felejtette az illető a tárgyat a szobájában. Zavaros ez az egész...

-Szóval felmentünk Marcoék szobájába, de ő is nagyon furán nézett ki csak úgy mint én most. Leültünk az ágyra és elkezdte mondani, hogy amikor végzett Levinél, még tudod a gyakorlás után, látta, hogy Bertholdék a háztól ellentétes irányba mentek. Szólni akart nekik, hogy akkor már menjenek együtt, de bementek az istálló mögé. Ő meg kíváncsi lett, hogy mit nem tudnak megbeszélni a többiek társaságában, ezért odalopózott és meghallotta miről beszélgettek. Ami arról szólt, hogy kaptak egy üzenetet a főnöktől, amit felolvastak. Igazából Levi múltjából egy darabka volt benne és az beszélték meg, hogy hogyan kéne kiszivárogtatni ezt a többieknek. Ennél a pontnál Marco már nem bírta volna szótlanul hallgatni őket ezért minél gyorsabban visszasietett a többiek társaságába- ez nem lehet igaz. Ez csak egy hülye vicc. Miért akarná Armin kijelenteni, hogy ketten árulók a baráti körünkből, ami már vagy egy két éve létezik? Simán elmondhatná nekem, hogy nem kedveli őket, de végül is miért hazudna? Az meg -sajnos-, hogy Reiner és Berthold lennének a gyanús alakok még érthető is.

-Ez igaz?- néztem rá egykedvűen. Annyira furcsa belegondolni, hogy simán belementek a spicli szerepbe. Bár azok után amit tettek biztosan egy kis információ kiszivárogtatás már semmi lenne nekik.

-Igen- lett ő is egyre lelombozódottabb. Pedig egy órája még a szoba közepén ugrálva énekelgette néhol el-elvétve a dalszövegeket amik a hangszóróból szóltak. Én meg az ágy szélén üldögélve hallgattam az élőkoncertjét néhány az anyukája által készített isteni süti társaságában.

-De biztos nem hallott valamit félre Marco?- próbáltam bizonygatni az "igazam", miszerint mindenki hűséges a bandánkhoz.

-Sajnos nem- sóhajtott fel, és elterült az ágyon.

-De biztos, hogy nem Levi volt a "főnök"?- rajzoltam macskakörmöt a kezemmel, ezzel is húzva a beszélgetést.

-Egyikünknek sincs meg a száma- rázta meg a fejét. Majdnem eltaláltad Armin.

-Ki tudja még?- tettem fel a legfontosabb kérdést. Azért mégse mindegy, hogy csak mi tudjuk, vagy mindenki.

-Te, Marco és én- kezdte el enni a maradék sütiket vigasztalás képpen. Még mindig fekve. Jó baráthoz híven még ki is röhögném, ha félrenyeli. Természetesen utána hátba veregetném.

-Akkor valamikor el kell mondanunk Levinek- húztam a szám. Legutóbb is én voltam a küldönc a megvesztegetéssel kapcsolatban.

-Igaz, meg Marconak is szólni kéne, hogy ne nagyon hangoztassa- és már le is kapta a telefonját az éjjeliszekrényről, miközben tárcsázta a szeplőst kihangosítva.

-Heló Armin. Miben segíthetek?- vette fel szinte azonnal.

-Szia Marco. Csak szeretnék valamit mondani. Remélem nem zavarok- vette elő udvariasságát a szőke.

-Nem, dehogy- nevetett bele a hívásba.

-Amúgy itt van Eren is mellettem, szóval ő is hall mindent- tájékoztatta Bottot a jelenlétemről. Miután gyorsan letudtuk az unalmas hogy vagy, mit csinálsz kérdéseket át is tértünk a lényegre.

-Marco egyedül vagy?- szóltam közbe.

-Igen, miért?- bár hallatszott a fiú hangján, hogy elővette a komolyabbik felét és most már nem fogja elviccelni a hívást.

-Tudod mesélted nekem Reineréket- kezdte Armin- és csak annyit kérdeznék, hogy másnak is elmondtad-e?- tette fel a kérdését félve, mire a vonal másik végéről csak egy nagy levegővételt hallottunk. Ebből adódóan pedig nem mertünk sok jóra számítani.

-Nem- a szőkével egyszerre engedtük ki a tüdőnkbe szorult levegőt a megkönnyebbüléstől. Ezek szerint még nem veszett el minden.

-Hál az égnek- motyogta Armin.

-Kösz Marco. Akkor ha nem bánod jelentést teszünk Levinek erről- szóltam ismét bele a telefonba.

-Az jó lenne. Köszi. Viszont most megyek, mert anyáék hazaértek a bevásárlásból. Sziasztok- és már le is tette.

-Ember én még ennyire nem izgultam egy hívás közben se- dobta odébb a kis készüléket Armin, majd ismét elfeküdt az ágyon.

-Legalább ez egyszerű volt. Viszont ki fogja tálalni a híreket a Hadnagynak?- tanulmányoztam a plafont, de mikor már két perce vártam a választ visszanéztem a szőkére, ki csak mosolygott, mint a tejbetök.

-Most megint mi van?- és próbáltam levenni az arckifejezéséből a gondolatait, de nem éppen sikerült.

-Szerintem te tökéletesen megfelelsz erre a feladatra- ült fel ismét- meg amúgy is többet kéne beszélnetek, de már nem jársz hozzá edzeni se a közbejött dolgok miatt. Szóval itt az alkalom- néha tényleg nem tudom eldönteni, hogy Armin egy lány vagy egy fiú a viselkedése miatt.

-Ne játszd a Kupido szerepét- forgattam a szemem, de ismét megmosolyogtatott az igyekezete, így nem is bírnék rá haragudni, ha még idegesítene se. Inkább viccesnek találtam ezt az egész szituációt.

-Látod, ezt is tőle tanultad- mutogatott a fejemre.

-Mit?- nézek ismét rá.

-A szem forgatást. Azt mondtad nem szereted ha ezt csinálja- milyen igaza van. Nem is figyeltem különösképpen erre. A legfurább pedig az, hogy egyből tudtam kire gondolt.

-Igen Armin, igazad van- veregettem vállon- amúgy maradhatok éjszakára?- kérdeztem rá. Végülis eredetileg azért jöttem mert itt szándékoztam aludni.

-Örülök, hogy így fél tízkor megkérdezted- nevetett fel- persze, hogy maradhatsz, csak nehogy irigykedjen rám Levi- és hátra dobta a haját, mint egy lány.

-Rendben Armin- derültem én is egy jót.

Ezek után már csak szimplább témákról beszélgettünk amíg be nem aludtunk.