Bosszúvágy 《Ereri》(befejezett)

26. rész

Levi szemszöge
-Akkor szóltál a többieknek?- érdeklődtem Erentől, mivel még mindig nincs meg egyik újoncnak se a telefonszáma. Én pedig lusta vagyok elkérni, vagy teljesen el is felejtem az adandó alkalmakkor.

-Igen és mindenki tud jönni- válaszolt egy kis unalommal a hangjában, mert ezt a beszélgetést szinte mindenkivel megejtette a csapat régebbi tagjagjai közül. Gondolom egy kis okítással együtt.

-Rendben. Akkor holnap találkozunk- és már le is tettem. Még szerencse, hogy van akit nyaggathatok ilyenekkel. Legalább több időm jut más dolgokra. Jelen pillanatban arra, hogy elmenjek Isabelékhez. Igaz, amióta eljöttünk a nyaralóból nem beszéltünk. Túl sok minden közbejött. Nem is beszélve arról, hogy a sok stressztől még rosszabb alvó lettem. Alig pihenek öt órát, s ha egyszer megébredek kénytelen vagyok kikelni az ágyból, mert a gondolatok nem hagynak nyugodni. Legfőképpen Jeager. Kellett nekünk is megegyezni abban, hogy ő lesz a társam, nehogy Petráék ottléte miatt hiúsuljon meg az egész terv. Hogy hogyan fogom én ezt elmondani Erennek az még kérdéses...

Az utca végéből már látni lehetett a kisházat ahol éppen most köszönt el Farlan az egyik vásárlójától és amint megpillantotta az autómat, elkezdett felém sétálni.

-Mi járatban erre?- dőlt neki a leállított kocsi oldalának. Nem zavartatva magát a rózsaszín papucsa miatt ami valószínűleg Isabelé.

-Csak eljöttem- szálltam ki a járműből és már mentünk is be a lakásukba. Legalább egy fokkal tisztább volt mint a múltkori alkalommal. Lehet Church rávette Isat a takarításra, vagy csak egy fontosabb ügyfelet vártak. Emlékszem, hogy régebben akárhányszor egy kicsit ismertebb személy jelezte, hogy jönne, előtte levő nap mindig nagytakarítást szerveztünk, nehogy elijessze őket a ház külseje és belseje. Nem mintha általában ezek az emberek nem valami lepukkant raktárépületet szoktak volna kijelölni az átvételre. Mindegy. A lényeg, hogy adtunk a megjelenésre.

-Na végre Farlan, hogy beértél. Azt hittem, hogy még karácsonyig a járdán fogtok ácsorogni azzal a kopasszal- jött ki Isa a konyhából, de amint meglátott, felcsillant a szeme- nem is mondtad, hogy jössz- tette karba a kezeit megjátszva a sértődöttségét.

-Baj?- léptem mellé megsimogatni a haját. Ez afféle köszönésként szolgált közöttünk.

-Dehogy- rázta meg a fejét.

-Akkor jó- mentem be a kis helyiségbe ahonnan a vörös jött ki- van teátok?- kezdtem volna kiszolgálni magam, de megakadályozott az üres doboz.

-Van- érkezett meg Farlan, persze ő se járt sok sikerrel a teafű keresésével ezért inkább megváltoztatta a válaszát- vagy is nincs. Akkor csinálok kávét, addig menj Isahoz be a nappaliba. Úgyis keveset beszéltek- ajánlotta fel, mivel már párszor megtapasztalta, hogy nem valami kellemes az asszisztálásomat hallgatni és a béna humoromat a konyhai tevékenységek közben. Meg amúgy se.
Szóval mentem a nappaliba ahol egy ritkaságnak lehettem szemtanúja. Isabel olvasott. Ameddig régebben is átjártam talán vagy tízszer volt könyv a kezébe. Nem túlzok, bár lehet így is sokat mondtam. Amióta kirakták őket a gimiből egy kis szabályszegés miatt azóta rendes könyvet biztos nem olvasott, maximum csak használati utasítást kellett értelmeznie.

-Nem is tudtam, hogy szeretsz olvasni- huppantam le mellé a kanapéra.

-Képzeld, Farlan mutatott pár romantikusabb könyvet ahol a főhős egy maffia vezér vagy parancsnok és háborúznak benne- mutatta felém a borítóját ami eléggé kifogásolható volt. Legfőképpen a két személy alulöltözöttsége miatt. Meg egy kicsit talán az is furcsának számított, hogy két férfi szerepelt rajta. Inkább jobb, ha nem tudok több részletet erről az egészről. Még a végén rosszul leszek.

-Szerintem hagyd azt a könyvet- hangoztattam a véleményem, de csak egy szúrós pillantást kaptam.

-Jól van- forgatta meg a szemét és már le is rakta a dohányzóasztalra azt a furcsaságot- de csak azért, mert nem szóltad le- mosolyodott el.

-Kösz, azt hiszem. Szóval gondolom tudod, hogy valami miatt jöttem- vágtam bele a közepébe egy kicsit komolyabb hangsúllyal, mire ő is vette a célzást, hogy ez nem a viccelődés ideje lesz. Ismét. Szegényekhez ahányszor jövök mindig valamilyen elintézendő munka miatt van.

-Sejtettük- sóhajtott fel és folytatta volna, ha Farlan érkezése nem szakítja félbe. Elég sokáig tartott elkészítenie három kávét.

-Itt is vagyok- rakta le a kis asztalra a csészéket mielőtt leült volna a velünk szemben levő fotelra- amúgy miről beszéltetek?- próbált ő is csatlakozni.

-Az nem fontos. Igazából a lényeges az amit most mondok. Egy szívességre lenne szükségem- próbáltam keresni a megfelelő szavakat még ha ez nem is sikerült. Kezdek kijönni a formámból, bár lehet, hogy a fáradtság miatt.

-Milyenre?- húzta fel a szemöldökét Church. Biztos egy lehetetlen küldetésre számított.

-Nem nagyra. Csak annyi kéne, hogy pár napig valamelyikőtök a házamban lakjon- néztem rájuk. Hanjiékkal ebben egyeztünk meg, mivel így valaki szemmel tarthatja a környéket az utcámban amíg nem vagyok otthon és mivel Petráék más feladatot kaptak, így maradtak Farlanék. Bár nem szívesen választanám szét őket, mert nagyon jó csapatot alkotnak együtt, de valakinek folytatnia kell az üzletüket is. Ki tudja mekkora pénzek folyhatnak be akár egy nap alatt.

-Szerintem jobb lesz ha én megyek- szólalt meg Isabel elhatározottsággal a hangjában amivel sugallta, hogy nem éri meg próbálkozni a lebeszéléssel. Gondolom érezte, hogy nem egyeznénk bele elsőre. Azért mégis csak kevesebb a tapasztalata Farlannál. Meg nem is szívesen hagynánk egyedül, mivel bármilyen hülyeséget kitalálhat Dok.

-Biztos ez Isa? Tudod, hogy te is folytathatod a kereskedést, ha nem vagyok itt- célzott arra a fiú, hogy cserélniük kéne. Végülis mindketten féltettük a lányt, ha csak egy kicsit is.

-Bízhatnál bennem. Elvégre is jó tanárom volt- utalt a múltra, mikor még csak szórakozásból megtanítottam célozni és idővel egyre jobban értett a fegyverekhez.

-Akkor ez el is dőlt- állítottam le még a legeslegelején a vitájukat. Nincs nekem ehhez energiám holt fáradtan. Elvégre is még jó, hogy nem alszok be a kanapéjukon beszéd közben.

-Szerintem is- tette keresztebe a karjait Isabel. Nem nagyon szereti, ha lebecsüljük.

-Mikor is lenne ez az egész?- kérdezte Farlan miközben a kávéját kortyolgatta.

-Mivel már holnap megyek vissza a nyaralóba, így holnap estétől számítva pár éjszaka lenne, de még nem tudni a pontosan meddig. Az majd a többiek viselkedésétől és a tetteiktől függ, de valószínűleg három napnál nem leszek távolabb- adtam meg a félkész információkat. Ezért is megyek egy nappal korábban Jeagerrel, hogy ő vele is áttudjuk majd beszélni az egész tervet Erwinék társaságában.

-Azt hittem tovább- lepődött meg Isabel. Bárcsak én is így fognám fel, de nekem csak fárasztó lesz ez az egész.

-Nézd a jó oldalát Levi- próbált meg felvidítani Farlan- legalább én nem bűnhődök veled- soha nem fogom megkérni, hogy írjon motivációs szövegeket.

-Ez sokat segített. Kösz- biccentettem felé, miközben már Isabel magyarázását hallgattam miszerint ő szívesen megismerné jobban a kis csipetcsapatot mivel múltkor nem beszélgetett velük túl sokat.