Átok, vagy áldás az időutazás?

~1. Rész - Múltba Lépve~

Mindenki fejvesztetten rohangált a Roxfort öreg folyosóin. Közeledett ő, akit nem nevezünk nevén és annak nagy létszámú serege.

Az iskola diákjai rettegtek a közelgő csatától, mégis elszántan segítettek tanárjaiknak pajzsot vonni az otthonuk köré. Éppen csak felfegyverkeztek, amikor megjelent Voldemort, hű csatlósai körében.

Elkezdődött.. A halálfalók átkaikkal széttörték a pajzsot, megindultak az iskola felé. Szemtől szemben mocskos gyilkosokkal, egy rakás gyerek és pár képzett felnőtt. Potter sehol, a félelem ellenére, elszántan szálltak szembe szeretteik gyilkosaival.

Hermione szintén harcolt, gyorsan és pontosan lőtte az átkokat. Rengeteg eltalálta, de ő felállt. Több sebből vérzett, aprajában kapkodta a levegőt, a mellkasát érő átkok miatt. Legalább húsz halálfalót terített le, amikor az időnyerője kicsúszott pulóvere alól. A sors akarta így, vagy pusztán a véletlen, de egy halálos átok az időnyerőt érte.

A szerkezet pörögni kezdett, megannyi tért mutatva lánynak. Hiába az erőlködés, nem tudta megállítani. Egyre csak gyorsult, ezzel kimerítette a lányt. Mikor megállt, ő eszméletét vesztette, ájultan zuhant a földre.

-Tapmancs, Holdsáp! Nézzétek! -mutatott egy fűben fekvő testre a távolban.
-Az... Az egy lány? -szörnyülködött Lupin. Szaladni kezdtek felé, amikor odaértek, mindhárom fiúban megfagyott a vér. Granger vérben úszott, az arca falfehér volt.

-Sirius, hívj segítséget! SZALADJ! -parancsolta Potter. A sebhelyes fiú megnézte a pulzusát.
-Ez nagyon nem jó.. Alig van pulzusa. Vigyük a gyengélkedőre! -emelte meg Lupin.
-Eszednél vagy, Remus? Mi van ha halálfaló? Egy kém? -riadtan kérdezte, a fiú tovább vitte a lányt.

-Szerinted, így néz ki egy halálfaló? Lehet, hogy tőlük menekült el! Gondolkozz James, az eszed ne csak Lily csábítására használd! -csattant barátja hangja. Az iskola udvarán jártak, amikor Potter felmordult.
-Mit bámultok? Nincs itt semmi látnivaló! -már az óriási bejárati ajtónál tartottak, mikor szembe jött velük Sirius Black, Mcgalagony és Dumbledore.

-Mi történt? -kérdezte Minerva, s közben az igazgató átvette a vértől csöpögő lányt.
-Nem tudjuk, tanárnő. Így találtuk! -válaszolta Remus. Felvitték a gyengélkedőre, mire a három fiút nem engedték be.
-Megértem, hogy aggódnak érte. De innentől átvesszük! -szigorúan mondta. -Fejenként húsz pont, amiért a segítségére siettek! -egy halvány mosolyt engedett meg, majd bezárta az ajtót.

-A griffendél címere volt a felsőjébe varrva. -állapította meg Lupin.
-Hol láttad? -kérdezte Potter.
-Én a jobb mellénél, ejnye Remus.. -ciccegett. -Te is a dekoltázsát nézted? -az említett fiú belepirult.
-Ami azt illeti... Nehéz volt nem azt nézni, mikor a mellkasomnak csapódott...
-Tutira megüti már a tizennyolcat. -a szemüveges, mindkét barátját tarkón vágta.

-Ti aztán begerjedtetek! Na gyertek, szivassunk meg valakit. -húzta ravasz mosolyra a száját.
-Benne vagyok. Remélem hamar felébred ez a lány. -vágta rá Black.
-Na és, feletted legyen? -kuncogott James.
-Inkább alattam! -válaszolta. -Ó hello lányok! -fordult három lány után. Azok nevetve köszöntek.

Fél óra elteltével, magához tért Granger. Három furcsálló és aggódó szempár vizslatta a lányt.
-Hol vagyok? -kérdezte.
-A gyengélkedőn. -válaszolt az igazgató, Hermione erősen koncentrált, hogy ne hányja el magát.
-Mi? Dumbledore professzor?! De hát... Maga halott.. Meghaltam? -a két nő szigorú pillantással figyelte Hermionet.

-Ezt honnan veszed, gyermekem? Emlékszel arra, hogy mi történt veled? -a Roxfort igazgatója, továbbra is nyugodtan beszélt.
-Halálfalók... Halálfalókkal harcoltam.
-Albus, nem mondja komolyan, hogy hisz neki? Biztosan egy kém! Biztosra veszem, hogy tudjuk kinek a hű követője! -ha Mcgalagony a szemével ölni tudna, hát most Granger is halott lenne.