Sorrow |Tetsutetsu Fanfiction - Befejezett|

Prológus

"I won't say I die,
You won't ever see me running away,
'Cause this life,
It meant more to me than everything,
All I ask,
Stay right next to me and don't disappear,
I've decided that I won't give up on my heart."

Harmadikosok lettünk. Mindenki tudott az évfolyamból arról a márciusi esetről. Olyanok is, akik nem szerettek volna tudni róla, olyanok is, akiknek semmi közük sem volt hozzá, olyanok is, akiket érdekelt, vagy éppenséggel hidegen hagyta őket eme történés. És nem egy rossz pletyka volt, nem egy félreértelmezett mondat. Megtörtént. Tetsutetsut összetörte az évfolyamunkba járó lány, aki a mai napig Kirishima barátnője. Újra.

Abban az időben, Tetsutetsu mindenkit elveszített maga mellől, az elutasító viselkedésével. [Név] miatt összetört, rossz passzban volt, és nem hagyta, hogy segítsünk neki. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy a legtöbb embert elmarta maga mellől. Ám mi még ennek ellenére se adtuk fel. Tetsutetsu egy fontos ember volt az osztályban, és mi szerettük volna őt visszahozni a boldog napokba. Azonban ez nem volt könnyű. Nem volt hajlandó együttműködni velünk, utálatos volt, mely tőle nem volt megszokott, és leginkább egyedül akart lenni. [Név] minden önbecslését elvette tőle, akár akarta, akár nem. Akár szán-szándékkal tette, akár nem. Egy volt a fontos. Tetsutestu magába zuhant. Oly annyira, hogy senki se tudott rajta segíteni. Aztán eljött a nyár. Itt volt a lehetőségünk, hogy segítsünk rajta, azonban, mint kiderült, ez lehetetlen. A fiú, amint elkezdődött a nyári szünet, kiment az apukájához Amerikába. Tetsutetsu szülei elváltak, az apukája pedig ott élt. Dolgozni kezdett, hogy ezzel is elterelje a figyelmét, valamint pénzt keressen. Nem keresett minket, mi pedig nem tudtuk, hogy mit tehetnénk még érte. Kezdtük feladni, és úgy gondoltuk, hogy rajta már semmi se segíthetne.
A nyár szépen lassan eltelt, s eközben nem csak Tetsutetsuval történtek dolgok. Még Április végén történt, hogy Kendo és Monoma szétmentek. Belátták, hogy az eddigi baráti kapcsolatuk sokkal jobb volt egymás között, és jobban érezték magukat abban a viszonyban. Ennek ellenére nem romlott meg a barátságuk. Ugyanúgy nyüstölik egymást, és jó barátok maradtak. Monomaval és Kendoval egy baráti társaságot alkottunk, ámbár én nem igen voltam jelen, amikor az A osztály is ott volt Kendoval. Az osztálykirándulásra se mentem el, mert forgalmivizsgát csináltam akkor, ami szerencsére sikerült, és meglett a jogosítványom. Amikor mentem haza, akkor találkoztam össze Tetsutetsuval, és meglepetten kérdeztem meg tőle, hogy ő miért van itthon, miért nem ment el kirándulni. Ő pedig szó nélkül hagyott ott, és Kendotól tudtam meg, hogy mi történt. Dühös voltam [Név]-re. A lehető legdühösebb. Elhitette Tetsutetsuval, hogy szereti, miközben mindvégig Kirishimat szerette, és vele akart lenni. Aztán, miután szakított a fiúval, visszament Kirishimahoz. Semmit se jelentett neki az a pár hét, amit Tetsutetsuval töltött. Pedig ő nem érdemelte ezt. Ő egy remek ember, és soha nem kellett volna megtapasztalnia azt, hogy milyen érzés, ha összetörik az ember szívét.
Ahogy telt nyáron az idő, Monomaval úgy kerültünk egymáshoz közelebb, és Kendo folyamatosan azzal piszkált, hogy biztos tetszem neki, azonban pont Monomaból nem néztem volna ki, hogy pont belém szeretne, vagy én lennék az a lány, aki tetszik neki. Ennek ellenére, amikor szeptember első hetében hazafelé igyekeztünk a suliból, ketten, váratlan dolog történt. Monoma megállt hirtelen, majd közölte, hogy menjünk el randizni. Hangjában nem volt semmi gúnyosság, semmi poén, vagy rosszindulat. Ismertem már annyira, hogy tudjam miképp mondja. Ő pedig komolyan mondta. Köpni-nyelni nem tudtam, és szinte fel se fogtam, amikor igent mondtam neki. Azóta pedig eltelt két hét. Monomaval elmentünk párszor randizni, de különösebb dolgok nem történtek. Se ő, se én nem szerettük volna elsietni, vagy véletlenül úgy járni, mint Tetsutetsu. Nem szerettük volna beleélni magunkat annyira, előtte jobban megszerettük volna ismerni a másikat. Olyan módon, mint egy kapcsolatban. Hiszen az ember másképp viselkedik egy baráti kapcsolatban, mint egy szerelmiben. Mi pedig jobban megszerettük volna tapasztalni azt, hogy milyen érzés is, hogyha szerelmi kapcsolatban vagyunk. Monomara pedig rá se lehetett olykor ismerni. Másképp kezdett el bánni velem, amikor kettesben voltunk. A piszkálódások nem maradtak el, és az idióta viselkedése, de nem is bántam. Hiszen ő ezekkel együtt volt önmaga. Azonban olykor-olykor megmutatta, hogy ő is egy érző ember, és neki is van szíve. És legtöbbször ezt felém nyilvánította meg. Kendonak mindenről beszámoltam, ő pedig elmondta, hogy Monoma nem volt vele ilyen, amikor kettesben voltak. Ez pedig melegséggel töltött el belülről, ugyanis különlegesnek éreztem magamat. Ahogy telt az idő, egyre jobban megismertem Momomat, és olyan dolgokat is megtudtam róla, amiket eddig nem. Emiatt pedig közelebbnek éreztem őt magamhoz. Sokkal közelebbnek.
Visszatérve Tetsutestura. Nem tudtuk, hogy mi történt vele a nyáron, szeptemberben pedig azt hittük, hogy mindent feldolgozva jött vissza az iskolába. Igen, ezt csak mi hittük így. Ugyanis, amikor Tetsutetsu meglátta az évnyitón [Név]-et és Kirishimat, ahogy egymás mellett állnak, egymás kezét fogják és nevetnek, minden szégyenérzet nélkül elsírta magát az évnyitó kellős közepén. [Név] pedig nem törődve ezzel, volt Kirishimaval. Mindenféle szégyenérzet nélkül mutatkoztak a szürke hajú fiú előtt, és teljesen hidegen hagyta őket, hogy Tetsutestu szenved, még mindig. Számukra Tetsutestu volt a legrosszabb ember a földön, csak mert mérgében csúnyákat mondott [Név]-ről. És? Kirishima rosszabb dolgokat tett vele, mégis együtt van vele. Tetsutetsut pedig összetörte, megalázta, és otthagyta. Ő pedig emiatt viselkedett így a lánnyal. És ezek után, még ő volt a hibás. [Név] összetörte őt, nem érdekelve, hogy mi lesz, azonban amikor Tetsutetsunak volt pár rossz szava róla, már ő volt a földkerekség legszarabb embere. Undorító az, amit [Név] tett Tetsutetsuval, és még nekik állt feljebb az egész. Mondanom se kell, de emiatt megromlott a két osztály kapcsolata. Nem akartunk ezekután jóban lenni velük, ugyanis tudtuk, hogy Tetsutetsu min ment keresztül, és megy a mai napig. és az volt a helyzet, hogy még ők érezték magukat megsértve. Gondoljon rólam akárki, akármit, de úgy gondolom, hogy nem Tetsutetsu volt a legnagyobb hibás ebben az egészben. És emiatt nagy gyűlöletet éreztem [Név] iránt. Nagyon nagyot.