Hoping This Cold Blue Water Scrubs Me Clean And Spits Me Out Again (Magyarul)

3.

Mikor felkelt, az ég az ablakon keresztül sötét volt, feje még mindig Harry ölében pihent, a Szerelmünk Lapjai ment a tv-ben, hánynia kellett.

A feje lüktetett, a fájdalom már nem volt tompa, éles lett, és szétterjedt minden egyes centiméterében, érezte, érezte ahogy felkúszik a torkán. Nem volt ideje tisztességesen figyelmeztetni Harryt, mielőtt elrántotta magát, a folyosó fürdőszobája felé tántorogva. Tudta, hogy nem fog elérni a wc-ig, a mosogatót célozta meg helyette. Kijött belőle a reggeli, az ebéd, az igazán jó jeges tea amit az autóban ivott, mind a szép márvány mosogatóba, csillogó ezüst csappal.

Alig volt ideje felépülni, mielőtt hallotta Harry lépteit közeledni. Zoknis lábbal állt a  szőnyegen, hatalmas kezeit hátára tette, melegség szivárgott át pólóján, a hátába bújt, mint egy szundikáló kiscica.

"Hé" mondta Harry gyengéden, közelebb lépett, csipője Louis derekához ért, hátrasimított egy izzadt tincset Louis homlokából. Louis zihált, kifulladt, ujjbegyei fehérek, miközben a pult szélét szorongatja. A fájdalom egy kicsit enyhült, eltompult, mintha a fejét nagyon-nagyon lassan összenyomná egy satu, ahelyett, hogy mondjuk egy üllő súlya alatt zúznák össze. "Kicsim" próbálkozott ismét, ujjait gyengéden bicepszéhez vontatva. "Mit tehetek?"

Mikor újra levegőhöz jutott, az émelygés nem múlt el. "Vizet. Kérlek." Kiabálta Louis. Harry bólogatott, keresztül vágott a folyosón a konyha felé, mielőtt Louis lecsúszott a hideg, csempézett földre, hogy hátával a falhoz tudjon dőlni. Csodálatos érzés, égő bőre ellenére, elmozdult, hogy lefeküdhessen, megnyomva halántékát, megkönnyebbülten visszatartott egy nyögést, szemei becsukódtak. Annyira kellemes. Valószínűleg jobb lenne, ha nem a csempén feküdne, a vendég fürdőszobában, de ezzel kellett beérnie.

Annyira elveszett a fagyos csempe és a hasogató fájdalom érzésében, addig észre sem vette, hogy Harry visszaért a folyosóról, mígnem Louis mellett volt. Pánikba esett hang szelte át a csendet, mint egy kés. Louis felrezzent, majd meglátta Harryt, egyik kezében egy pohár jéggel teli vizet szorongatva, míg a másikat a mellkasához szorította, mintha szívrohamot kapott volna.

"Sajnálom." motyogta Louis zavartan, majd kivette Harry kezéből a poharat, és szinte fájdalmasan nagyot kortyolt a vízből. "Csak pihentem. Jót tett a fejemnek."

Harry szemei tágra nyíltak, még mindig megvan rémülve, amiért szerelmét mozdulatlanul fekve a fürdő padlóján találta, de elejt egy apró mosolyt. " Te hülye, " motyogta, ujjait  végigsimítva Louis homlokán. Ellenőrizte a lázát, mikor Louis rájött, gyakorlatilag elalélt a gesztustól.

"Nem vagy meleg." mondta végül Harry, felállt, kezét Louis felé nyújtotta, felhúzta, szinte azonnal lesöpörte a lábáról, ahogy karjaiba tartotta.

"Harry," tiltakozott gyengéden, apró ökleit Harry széles mellkasához csapva, hiába. "Tegyél le."

Harry csak vigyorgott, felvitte a lépcsőn, óvatosan elhelyezte közös ágyukon, mintha értékes rakomány lenne, mielőtt felmászott mellé. Hason feküdt, lábait felemelte keresztbe tette majd kibontotta őket, akárcsak egy gyerek. Nevetségesen aranyos volt, Louis megakarta csókolni.

"Harry," ismételte Louis, átfordult, hogy  kicsit távolabb legyen a fiútól, akit a világon a legjobban szeret. "Beteg vagyok. Elfogod kapni."

Harry gyengéden kuncogott, megfordult, hogy olyan közel lehessen Louishoz mint a kezdetekkor. "Nem érdekel. Gondoskodni fogok rólad kicsim." Meleg kezét Louis hasára tette, gyomra megrándult, mikor újra felismerte, milyen hatalmasak Harry kezei, majdnem eltakarják az egész felsőtestét. Ezt Harry is észreveszi. "Olyan kicsi. Az én kicsi Loum." motyogta gyengéden.

És, igen. Louis hozzá tudna szokni ehhez.