Otthon, gondolja Louis. Otthon. Alig várja, hogy hazaérjen, ahol lerúghatja farmerét, összekuporodhat a takaró alatt, becsukhatja szemét, aludhat egy órát, talán tízet, amíg teljesen kipiheni magát, és nem érzi, hogy szétszakad az agya. De jelenleg csapdába esett egy autó hátsóülésén Harryvel, és egy sofőrrel, aki láthatóan nem érti, hogy hallgatni aranyat ér.
Ha jobb kedve lenne, Louis bevonná egy beszélgetésbe, izgatottan beszélne, és nevetne a rossz mentegetőzésén a viccei miatt, de jelenleg nincs abban a hangulatban, amit Harry észre is vesz. Persze, hogy észre veszi. Harry mindent észre vesz.
"Megint a fejed, hm?" Motyogta Harry, ajkait Louis halántékához nyomva. Louis gyengén bólintott, halk nyafogó hangot adva, majd Harry oldalához bújt. A feje még mindig lüktetett, de fejét Harry buta, drága bőrdzsekijébe temetve, kicsikét jobban lett, mert minden amit érzett Harry volt, meleg, ismerős, és otthon. Istenem, alig várja, hogy hazaérjen.
Mikor megérkeztek a lakásukhoz, Louis szinte már aludt. Harry gyorsan és udvariasan megköszönte a sofőrnek - mindig olyan professzionális - mielőtt megfogta Louis vállát, és az ajtó felé vezette, sürgetve, hogy siessen. Senki sem tudta, hol van a lakás, de mindig volt rá esély, hogy valaki megpillantsa és hazáig kövesse őket. A sofőrük általában jól meggyőződik arról, hogy senki se kövesse őket, körbejárva a környéket, amitől mások reménytelenül összezavarodnak, de ettől függetlenül, Harry szeret biztosra menni.
Ahogy belépett a bejárati ajtón, Louis azonnal levette cipőjét, egyenesen a kanapéhoz ment, és beletemette fejét egy szörnyen vacak, kényelmetlen díszpárnába. Érezte, ahogy a kanapé kissé lesüllyed Harry súlya alatt, mikor mellé ült, meleg kezeit a hátára tette, pólóján keresztül simogatta. Louis úgy érezte minden feszültség elhagyja testét, Harry felé fordult, és hálásan mosolygott.
Harry viszonozta a mosolyt, gödröcskéivel és fogaival, hívogatóan megütögette az ölét. Louis annyira szereti, megtudna halni, miközben átkúszik, fejét Harry meleg ölében pihentetve. Harry kezei rajta voltak, mielőtt elhelyezkedett, ujjai haját cirógatták, és gyengéden karcolta fejbőrét. Louis elismerően mormogott, Harry kezébe simulva.
"Jó, kicsim?" Kérdezi Harry, ujjait gyengéden megnyomva a halántékán, Louis egy lágy uh-huh-al válaszol, mielőtt elsodródna, Harry érintésébe és illatába burkolózva, már szinte megrémiszti a tudat, hogy sosem lesz olyan boldog mint mikor Harry karjaiban van.
YOU ARE READING
Hoping This Cold Blue Water Scrubs Me Clean And Spits Me Out Again (Magyarul)
Fanfiction"Ezt aközben írom, amíg te lent mosogatsz, én pedig összegömbölyödtem az ágyban. A mi ágyunkban. Nem szeretem a gondolatot, hogy csak a tiéd legyen - mindig is kapzsi gazember voltam, nem igaz?" Nem saját történet, csak fordítás. 🤍 Befejezett. Ere...
