A kanapén voltak, a Big Brothers egy órás ismétlését nézték, félig üres csésze tea hevert előttük a dohányzóasztalon, hidegen és elhagyatottan. Louis összegömbölyödött Harry ölében, fejét Harry mellkasa és egy nagy kék gyapjútakaró párnázta, melybe teljesen bele bújt. Egyikük sem nézte a tévét, igazából - Louis időszakosan ki-be sodródott, hosszú szempillái lebegtek a takarón. Olyan fáradt. Harry mindennél jobban figyelt rá, Louis apró kezét hatalmas kezébe vette, végigsimítva bőrét, és megcsókolta, azt remélve, valamiféle melegséget nyújt.
"Harry" motyogta, legalábbis a fejében. Harry szeme még mindig az ablakon időzött, Louis ekkor biztos volt benne, hogy a szavak soha nem hagyták el száját. Csalódottan, gyengéden rángatta Harry pólóját. Ez határozottan működött, Harry teljes figyelme azonnal rá irányult, ujjait ismét homlokához nyomta, hátrasimította haját, egy puszit nyomva állára.
"Hé, kicsim." mondta, minden szót artikulálva, hogy Louis könnyebben megérthesse. Kicsit tágra nyitotta szemét, fejét megdöntve, mintha azt akarná kérdezni, mi az?
Louis ismét lehunyta szemét, összeszorította az ajkait, a fejében lévő rendetlenségben kutatva a szavakat. Nem tartott olyan sokáig, mint általában. Talán egy utolsó szerencse. - Csak ... - kezdett bele, ujjait szorosabban Harry pólójába fonva, feje lüktetett, miközben küzdött a szavakért. "Szeretlek." A szavak összemosódtak, halkan beszélt, de Harry arckifejezéséből tudta, hogy érti. Gyengén felkapta fejét, Harry tette a többit, remegő kezeit Louis nyirkos arcához szorította, szavakat suttogva, amelyeket nem értett. Orruk összeért, fáradtan pislogott, és megpróbált mosolyogni. Harry zokogást vissza fojtva megcsókolta.
Olyan érzés, mint az otthon.
Az a megkönnyebbülés, amelyet érez, miután végül kimondta a szavakat, a legszebb dolog, amit hónapok óta érzett, és hagyta, hogy szeme ismét becsukódjon, miközben Harry ajkai még mindig az ővén voltak. Ez az, ez az, ez az, skandálja az elméje. Olyan megnyugtató, szinte nem is érezte, hogy Harry megmerevedett. Szinte. Harry beszélt hozzá, de túl sok volt a szó, túl gyors és eszeveszett, Louis pedig túl fáradt ahhoz, hogy megpróbálja kitalálni, mit jelentenek. Olyan érzés, mintha zuhanna, a világ egyre sötétebbé válik, és túl kimerítő ahhoz, hogy megpróbálja fent tartani magát, még Harry segítségével is. Csak aludni akart.
Otthon, gondolja, arcát Harry mellkasába nyomva mélyet lélegzik. Otthon.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Hoping This Cold Blue Water Scrubs Me Clean And Spits Me Out Again (Magyarul)
Fanfic"Ezt aközben írom, amíg te lent mosogatsz, én pedig összegömbölyödtem az ágyban. A mi ágyunkban. Nem szeretem a gondolatot, hogy csak a tiéd legyen - mindig is kapzsi gazember voltam, nem igaz?" Nem saját történet, csak fordítás. 🤍 Befejezett. Ere...
