Louis megszokta, hogy mindent elmond Harrynek, a szavakat Harry állába nyomja, a szájába nyögi, a vállán sír, amikor zavarba jön, amikor szomorú vagy amikor fél. Van néhány dolog azonban, amit Harry nem tud. Ilyen például azon ritka alkalmak egyike, amikor Harry előtt felkel, szereti Harry arcát nézni, csukott szemmel és szétnyílt ajkakkal. Néha sír, mert egyszerűen nem tudja, a földön milyen erő döntött úgy valaha is, hogy megérdemel valakit, aki ilyen kedves, megértő és türelmes.
Van még néhány ilyen dolog, de azok viszonylag jelentéktelenek, kivéve, hogy most egy nagy titok lebeg közvetlenül a szíve felett, mint egy pillangó, minek szárnyai mérgesen csapkodnak. Nem találja a szavakat.
Nem tudta.. nem tudta megmagyarázni, mert nem volt értelme, de néha mikor egy történet közepén volt, valahogy csak elfelejtette a szavakat. Sem fizikailag; sem szellemileg nem tudta rávenni nyelvét, hogy a következő szót megtalálja, és ez rohadtul megijesztette. Például mikor mesélni fog az ikrekről, vagy valamiről, amit Harry távollétében nézett, vagy egy hülye viccet, amit Niall mondott neki, elfogja felejteni a szavakat és emiatt félbe kell szakítania mondandóját, miközben gerincén pánik kúszik fel, egészen addig, míg Harry nem mond valamit, ami felpörgetné az emlékét, és képes lesz egy darabban befejezni a történetét.
Semmi baj. Mint ahogy az orvos is mondta- rossz, de nem reménytelen. Minden este újra és újra ismételgeti magában ezeket a szavakat, míg azok teljesen összemosódnak, és szinte teljesen megfeledkezik róluk.
Harry arcát bámulta, miközben aludt. Kérlek, ne hagyd, hogy téged is elfelejtsek.
Ez volt minden, amire csak gondolni tudott.
Végül Harry észrevette. Harry mindent észrevesz. "Harry" mondta Louis élesen, hangján észrevehető volt, ahogy kissé pánikba esett, tőle szokatlan módon. "Nem találom a ... a ... az autóhoz."
Harry homlokát ráncolta, mikor megfordult, hogy ránézzen, ajkai lefelé görbültek, tekintete zavart volt. "Mit, kicsim?"
Louis keze remegett, miközben megpróbálta utánozni a kulcsok gyújtásba helyezését. "Nem találom őket." magyarázta, kínosabban érezte magát, mint bármikor máskor.
"A kulcsokra gondolsz?" kérdezte Harry aggodalommal teli hangon.
"Kulcsok" ismételgette Louis, és a megkönnyebbülés olyan gyorsan elárasztotta, úgy érezte, bármelyik percben elájulhat. "Igen. Kulcsok." A szó ugyanolyan ismerősnek tűnt, mint mindig, könnyen kiejtette, szinte már nevetni akart.
Harry nem mondott semmit, de nem is kellett.
Arckifejezése mindent elárult , amit Louisnak tudnia kellett.
YOU ARE READING
Hoping This Cold Blue Water Scrubs Me Clean And Spits Me Out Again (Magyarul)
Fanfiction"Ezt aközben írom, amíg te lent mosogatsz, én pedig összegömbölyödtem az ágyban. A mi ágyunkban. Nem szeretem a gondolatot, hogy csak a tiéd legyen - mindig is kapzsi gazember voltam, nem igaz?" Nem saját történet, csak fordítás. 🤍 Befejezett. Ere...
