Hoping This Cold Blue Water Scrubs Me Clean And Spits Me Out Again (Magyarul)

19.

Louis csendes volt mostanában. Nem azért, mert szégyenlős lenne, vagy bármi ilyesmi- egyszerűen csak kicsit tovább tartott számára feldolgozni a szavakat, és megerőltető volt, ha folyamatosan teljes mondatokban beszélt. Persze még mindig beszélt, de kommunikációja leginkább mosolygásból állt, több napon keresztül csak bólogatott és megrázta a fejét. Nemrégiben a hüvelykujját is elkezdte használni.

Harryt nem zavarta. Persze, furcsa volt, hogy Louis édes kis hangja nem töltötte be a helyiségeket, mindig is egy irányíthatatlan energiabomba volt, de..még mindig lágy, bújós és pimasz volt. És élt, csak ez számított.

Minden reggelt azzal kezdett, hogy megkérdezte Louist: "Milyen szín vagy ma, kicsim?"

Ezt a rendszert, ők találták ki. Mint a közlekedési lámpák. Louis három színt könnyebben nyomon követhet, mint a sajátos érzelmeket.

A zöld egy jó nap, amikor Louis éber, társaságra vágyik, rajzfilmeket nézne, esetleg palacsintát enne. A zöld azt jelenti, hogy jól van.

A sárga jelentése: "Jól vagyok, de lehet, hogy később rosszul leszek", vagy fordítva. Sárga napokon Louis kicsit lassabb, kicsit tovább tart beszélnie, és kicsit tovább tart Harry szavainak feldolgozása. A sárga azt jelentette, nem vágyik társaságra, csak csendes zenére, ölelésre és sok teára. Néha a sárga napokon Harry felolvasott neki, hangja halk és egyenletes volt, ujjait összekulcsolta Louis ujjaival.

A vörös rossz nap - a vörös nap akkor van, amikor Louis fejében a fájdalom szinte elviselhetetlen, és tíz percet vesz igénybe egyetlen kérdés megválaszolásával, vagy néha egyáltalán nem is válaszol. Vörös napokon Harry jeges cukrot kanalaz Louis szájába, mert nem tud mást enni. Vörös napokon úgy ragaszkodik Harryhez, mintha mentőöv lenne, mintha csak ő tartaná itt Louist.

A mai nap vörös nap. Harry rögtön megtudta állapítani, ugyanis Louis felébresztése csaknem húsz percet vett igénybe. Szemével csak pislogott, mintha fizikailag képtelen lenne nyitva tartani őket, Harry szíve belefájdult, Louis szörnyen gyengének tűnt.

Kora estére azonban, miután az ég kékről rózsaszínre, majd lilára változott, Louis vöröse sárgára halványodott. Harry meg tudta mondani; Louis sokkal éberebb, van ereje egyedül sétálni a WC-re (Harry egyébként is kísérte mindenhova, annak ellenére, hogy Louis gyengén tiltakozott: nem vagyok gyerek, Harry.) Sokkal bújósabb, közelebb simult Harryhez. Kezével végig simított Louis haján.

Louis az oldalára feküdt, szemét Harryre szegezte. Harry rezzenéstelenül hátranézett- Louis tekintetéből tudta, hogy valóban itt van, és tényleg Harryre néz. Csak szemlélt, mintha Harry arcának minden részletére próbálna emlékezni. Harry azonban nem bánta, végül is ő is ugyanezt teszi.

Hirtelen ragaszkodást érzett, Harry gyengéden elmosolyodott, kezét Louis alkarjára helyezve, hogy megbizonyosodjon róla, Louis jelen van-e. Kitárta másik kezét, aprón intett, ujjaival magához hívta Louist. Szia szeretlek. Melegség töltötte el, amikor Louis bólintott- látta, itt van, itt van velem. Harry megkönnyebbült. Hüvelykujját felfelé nyújtotta, Harry szájának sarkához, nem kellett semmit sem mondania, Harry tudta, mit jelent.

Tudom. Én is szeretlek.