Hoping This Cold Blue Water Scrubs Me Clean And Spits Me Out Again (Magyarul)

5.

Lépések vonultak végig a folyosón, a szédülő, ideges érzés jelen volt, melyet ennyi idő után is érzett, mikor Harry közelében volt. Arra számított, Harry valami olyasmit kuncog, hogy "Nevetséges vagy." és talán, ha szerencséje van, mint általában, a falhoz szorítja.

Kivéve ezúttal, mivel Harry szeme melegnek és barátságosnak tűnt, de további megvizsgálás után, Louis inkább pánikot látott, később rájött, hogy talán félelem volt szemeiben.

"Lou!" Harry ott állt a szoba túloldalán, majd elrángatta a tűzhelytől, bal kezét a csap alá tolta. Tenyerén a bőr rózsaszín és ráncos volt. Ez általában egy olyan dolog, amit valaki észrevesz, jegyezte meg Louis magában, összeráncolta szemöldökét, összeszorította ajkait. Most is fájnia kellett volna, de nem fájt. Nem igazán. Kicsit, de a fájdalom olyan távoli volt, nehéz lett volna megmondani, hogy még mindig hozzá tartozik-e.

Harry csendben maradt, miközben Louis kezét a víz alá tartotta, szinte már úgy tűnt napok, de valószínűleg csak néhány perc telt el. Lesütött szemei és az arcára kiülő hülye, aggodalomkeltő tekintete miatt Louis leginkább sírni tudott volna, de helyette csak bámulta a gyorsan vöröslő kezét, és csodálkozott, miért nem érezte - bizonyára éreznie kellett volna valamit, igaz? Meglepő, mert Louis biztosan nem a magas fájdalomtűrőképességéről ismert, és valaki olyan, mint Harry, biztosan észrevett volna ilyesmit.

Néhány perc múlva Harry elzárta a csapot. "Maradj itt" - utasítja Louist halk, de határozott hangon. Abban a másodpercben, hogy elhagyta a szobát, Louis hátát a szekrényeknek nyomta, és érezte, hogy a lábai megadják magukat, ahogy a csempére süllyedt, és rettegve meredt a hólyagos égésre kezein. Ez egy álom. Álomnak kell lennie. Nem tudta, mi történik. Nem félt annyira, mint amennyire össze volt zavarodva. Hirtelen olyan érzés fogta el, mintha ködön keresztül próbálna a világra nézni.

Harry visszatért olyan gézkötésekkel, amelyek létezéséről Louis még csak nem is tudott, majd egy apró vigyorral az arcán rájött, hogy Harry egy teljes elsősegély-készletet rejtett el valahol minden esetre. Fájdalmasan gyengéd, leguggolt és gyengéden körbefogta az égési sérülést, Louis csuklójától az ujjhegyéig, szorosan, de nem elég feszesen ahhoz, hogy irritálja az ott lévő bőrt. Miután végzett, levágta a felesleget, és a pultra helyezte, közben tekintetét végig Louis arcán tartotta.

"Miért csináltad?"- kérdezte egyszerűen, kevésbé gyanakvó és aggodalmas hangon.

Louis szemöldökét összehúzva csak pislogott rá. "Mégis mit?"

"Megégetted magad, szerelmem. "

"Ó" - nevetett Louis gyengén, próbálva enyhíteni a hangulatot, mert Harry azt gondolhatta, szándékosan tette. "Nem, én csak ... nem vettem észre."

Harry összezavarodva elkapta fejét. "Hogy érted, hogy nem vetted észre?"

Louis nem tudta, hogy magyarázza meg, mert minél többet gondolkodott rajta, annál őrültebben hangzott. "Nem vettem észre. Nem éreztem. Nem is vettem észre, hogy ez történik, amíg el nem húztál." Rágta ajkát, és miközben Harry arca sötétedett, szinte azt kívánta, bárcsak szándékosan tette volna.