Harry másnap indokolatlanul korán ébredt. Eleinte teljesen kész volt vissza bújni a takaró alá, hogy visszaaludjon, míg rá nem jött, ma van Louis születésnapja. Szíve megugrott, majd visszasüllyedt, mikor szeme a mellette alvó fiúra esett. Alvás közben is kimerültnek látszott, karikák jelentek meg csukott szeme alatt, arccsontja olyan éles volt, hogy üveget vághattak volna rajta.
Próbaképpen végig húzta kezeit Louis meleg oldalán, ujjai sokáig időztek Louis bordáin, még a pólóján keresztül is annyira kiemelkedtek, Harrynek küzdenie kellett, hogy lenyelje pánikját.
"Lou" mormolta, lesüllyedve, hogy egy szinten legyen Louissal, orrát arcához nyomta, gyengéd kezekkel végigsimítva Louis oldalán és hátán. "Születésnapod van, kicsim. Gyerünk, ébredj fel."
Csaknem öt percet vett igénybe, és meglehetősen sok hízelgést, de Louis szempillái végül megrebbentek, miközben Harryre pillantott, orrát kissé összeráncolva. Harry visszatartotta vigyorát, kezét álla elé téve. "Végre." Gyakorlatilag már harsogott, az orruk gyengéden összeért, miközben Louis szempilláit lassan rebegtette. "Ez az én szerelmem. Ma van a születésnapod, kicsim."
"Születésnap." ismételgette Louis figyelmesen.
"Így van." mondta Harry bólintva, és Louis arccsontját simogatta ujjaival. "Boldog születésnapot szerelmem." Szeme Louis arcán időzött, amikor rájött, hogy ez lesz Louis utolsó születésnapja. Torkában csomó nőtt, a gondolat szomorúvá tette, de nem akart így érezni Louis szülinapján, ezért elkergette a gondolatot, és figyelmét az előtte lévő édes apróságra fordította, aki polár takarókba burkolózva, úgy nézett ki, mint egy álmos kisgyerek, mindenfelé lógó hajjal. "Milyen színű vagy ma?"
Louis gyengéden hozzáért cserepes ajkaihoz, míg ezen elmélkedett. "Zöld." mondta végül, olyan emelkedett hangon, mintha csak azért mondaná, hogy Harryt boldoggá tegye.
"Biztos, kicsim?" kérdezte Harry, homlokát összeráncolva.
"Biztos vagyok benne." mondta Louis egyszerűen, orrát ráncolva, összeszűkített szemmel, mintha azt akarná mondani: Hogy merészelsz kételkedni bennem.
Harry gondolata Louis legutóbbi születésnapjára terelődött, ahol egy izgő-mozgó, boldog Louisra ébredt, aki, miután megtudta, hogy Harry ébren van, izgatottan súgta a fülébe: "Találd ki, kinek a születésnapja van? Az enyém! Találd ki, ki mondta, hogy csokoládés palacsintát készít nekem? Te mondtad!" és vagy tíz percen keresztül próbált kivonszolni az ágyból egy nagyon álmos Harryt. Végül a földön kötöttek ki, Harry szülinapi csókokat nyomott Louis szájára, a torka pillérére és a szegycsontjára, mielőtt kimentek volna enni, a télies napsütésben, amely beáradt az ablakon.
Harry tisztában volt vele, hogy Louis jelenleg túl törékeny az efféle durva érintésekhez, de ez nem akadályozta meg abban, hogy lágy csókokat nyomjon szájára, az arcára, orra hegyére, azt suttogva: "Szeretlek, szeretlek, szeretlek" újra meg újra.
"Én is szeretlek." felelte Louis, élénk és tiszta hangon, és igen. Zöld nap volt.
YOU ARE READING
Hoping This Cold Blue Water Scrubs Me Clean And Spits Me Out Again (Magyarul)
Fanfiction"Ezt aközben írom, amíg te lent mosogatsz, én pedig összegömbölyödtem az ágyban. A mi ágyunkban. Nem szeretem a gondolatot, hogy csak a tiéd legyen - mindig is kapzsi gazember voltam, nem igaz?" Nem saját történet, csak fordítás. 🤍 Befejezett. Ere...
