Az állandó hányáshoz azonban nem tudott hozzászokni. A hangsúly az állandón van. Alig csak egy hét telt el azóta, hogy először kiürítette gyomra tartalmát a földszinti fürdő mosogatójába, egyre rosszabbul volt. Olyan érzés volt, minden egyes alkalommal, mintha kihányná a belét a wc-be, mintha tégla nehezedne a gyomrára, az epe égette torkát. Végül megadta magát, egy párnát és egy takarót vonszolt a fürdőbe, melyet Harryvel osztott meg, és a kádban kempingezett.
Mikor Harry rátalált, takaróba gubózva a porcelán kádban, félálomban, egy kissé nyáladzva, két dolgot tett. Először is, nevetett. Majd felkapta Louist, mielőtt még tiltakozhatott volna, hogy a kibaszott orvosi rendelőben van. Harry ujjaival mintákat rajzolt keze hátuljára. Úgy érzete, jobban émelyeg, mint valaha a kis fürdővárjában.
De nem derült ki semmi. Az orvos ellenőrizte életerejét, a tüneteiről kérdezett. Azt javasolta pihenjen sokat, igyon sok folyadékot és vegyen be Advilt. Ennyi.
Hazafelé Louis átható pillantása szinte lyukat égetett Harry tarkóján.
Négy nap telt el az orvos utasításainak pontos betartása óta, de Louis fejfájása rosszabb, mint valaha, mintha az agya bármelyik percben kiszivárogna a füléből. Harry nevetett, szinte már sírt a hasonlattól. Kitörését egy: "Sajnálom, baby. Itt, hadd segítsek" követte, majd folytatta Louis fejbőrének masszírozását gyengéd ujjakkal. Többet segített, mint amennyit Louis beismer, de abban a másodpercben, mikor Harry elvette ujjait, a fájdalom háromszorosnak tűnt, olyan szélsőségesnek, hogy néha csillagokat látott.
"Reggel újabb időpontot kérek az orvostól."- motyogta Harry, később, azon az estén, összegömbölyödtek a takaró alatt, megfigyelve, meddig tudják halogatni, hogy Harrynek ennivalót kelljen készíteni." Utálom, hogy így látlak. "
"Én is" morogta Louis, arcát egy párnába temetve, és igyekezett figyelmen kívül hagyni a szemében gyűlő könnyeket, mert rohadtul fáj, rohadtul, nem számít mennyi Tylenolt nyel le, soha nem szűnik meg. Soha nem tapasztalt ennyire súlyos, hosszantartó fájdalmat, csak azt akarta, hogy elmúljon.
"Szeretnéd, hogy csináljak vacsorát?" vetette fel Harry, könyökére támaszkodva, szemébe hulló hajjal, melynek látványától Louis elvigyorodott. A lehető legjobb tudása szerint megrázta fejét, anélkül, hogy tovább nyugtalanítaná dübörgő fejét.
"Kicsit később "mondta, majd kilökte Harry alól könyökeit, így csendesen vissza zuhant az ágyba. "Csak maradj itt egy darabig."
Eltelt fél óra, Louis olykor nem volt tudatánál, miközben Harry hátulról ölelgette. Majd figyelmeztetés nélkül azt mondta: "Mostmár készítek vacsorát, kicsim", mielőtt Louis tiltakozhatott volna, eltűnt, Louis pedig fázott és egyedül volt.
A fejében lévő fájdalom még mindig jelen volt, de kissé alábbhagyott, így természetesen nagyon-nagyon lassan felkelt, és követte Harryt a földszinti konyhába, épp a szekrényben zörgött, keresett valamit. Arca imádnivalóan felcsillant, mikor megtalálta azt a csillogó ezüst pontot, amelyet látszólag keresett, a tűzhelyre helyezte, babrálgatott a gombokkal, mielőtt tudomást szerzett volna Louis jelenlétéről.
"Pihenned kellene." mondta egyszerűen, utasítóan kellene hangoznia, de ő Harry, és végül inkább egy javaslatnak hangzik. Louis megrázta fejét - hoppá, túl gyorsan, összerezzent, ahogy egy friss fájdalom jelentkezett a koponyájában. Előrebotlott Harry karjaiba.
"Veled akarok maradni, és elsajátítani a csodálatos kulináris képességeidet." motyogta Harry ingébe, alsó ajkát biggyesztve, tudta, hogy Harry nem tud erre nemet mondani.
Igaza volt. Harry vigyorgott, olyan kedvesen mint mindig, és elérte, hogy szórakozottan elsöpörjön néhány kóbor hajszálat az arcából . "Oké. Most ennek a kulináris mesternek pisilnie kell, szóval. " Borzasztóan ostoba, gyengéd pillantást vetett Louisra, mielőtt ügyetlenül végig ment a folyosón. Louis nem tudta abbahagyni a vihogást, amely kiszökött ajkán. Szereti Harryt, el sem tudná képzelni, hogy valaha is valakit fele annyira szeressen, mint Harryt.
Pimasznak érzezte magát, bekukucskált a tűzhelyen lévő fazékba, üresnek találva a pultnak dőlt, nevetséges pózban, várta Harry visszatérését.
YOU ARE READING
Hoping This Cold Blue Water Scrubs Me Clean And Spits Me Out Again (Magyarul)
Fanfiction"Ezt aközben írom, amíg te lent mosogatsz, én pedig összegömbölyödtem az ágyban. A mi ágyunkban. Nem szeretem a gondolatot, hogy csak a tiéd legyen - mindig is kapzsi gazember voltam, nem igaz?" Nem saját történet, csak fordítás. 🤍 Befejezett. Ere...
