Hoping This Cold Blue Water Scrubs Me Clean And Spits Me Out Again (Magyarul)

9.

"Szóval" kezdett bele csendesen, olyan csendesen, hogy még abban sem volt biztos, hogy Harry hallotta, de Harry feje szinte azonnal felé rándult. "Én, hm. Azt hiszem, én döntöttem."

Harry testtartása láthatóan megmerevedett, le némította a tévét, megfordult, hogy szemtől szembe nézhessen Louisra. "Oké." mondta. Rángatózva bólogatott, és bassza meg, ez nehezebb lesz, mint remélte.

Hirtelen Louis nem volt képes rá.

Nem szokott sokat sírni, de most úgy érezte, hogy végtelen mennyiségű könny vár arra, hogy végig folyjon az arcán, mert kibaszottul nem tudja megtenni. Nem akar meghalni, de mindenképp meg fog. Nem akarja, hogy a fejében piszkáljanak, de ha nem teszik, valószínűleg hamarabb meghal, de nem akar tovább élni, ha ez azt jelenti, hogy hónapokig ágyhoz lesz kötve, napokig távol alszik és felébred, nem tudva,  hol van, de ha igazat mond Harrynek, az megöli, mert tudja, hogy Harry azt akarná, próbálja meg. Harry ki akarja használni minden egyes lehetőséget, és ha módja lenne rá, hagyná, hogy Louis agyában piszkáljanak és méreggel pumpálják, ha ez az életben tartását jelentené. Louis tudja, hogy csak jót akar, de. Harry nem rákos.

"Hé, hé, gyere, gyere." nyugtatatta Harry, kezével köröket dörzsölve Louis hátára.

"Harry" zihált, majd kikukucskált a nehéz és könnyektől ázott szempilláin keresztül. "Harry, nem akarom, hogy a fejembe turkáljanak."

"Lou" mormogta Harry együttérzően, ujjai hajába simultak, úgy szorongatta, mint aki attól fél, hogy Louis csak úgy eltűnhet. "Bébi, tudom, hogy félsz b-"

" Nem, Harry." sírt, Harry vállát szorongatva feltolta magát, hogy Harry szemébe nézhessen. "Nem."

Harry remegve, üveges szemmel,  tehetetlenül Louisra nézett. "Hogy érted ezt, Lou?"

"Úgy értem, hogy nem akarom, hogy a fejemben turkáljanak, vagy kábítószerrel etessenek egy csövön keresztül, vagy bármi más, nem akarom, mert  csak rosszabb lesz, nem számít semmi Harry, és nem biztos, hogy szeretném, ha ott, lennél, amikor ez megtörténik. " Louis remegve kifújta a levegőt.

"Lou "- suttogta Harry, pislogott hitetlenül. "Te ... meg akarsz halni? "

Louis gyorsan megrázta fejét. "Persze, hogy nem, de úgyis megfogok, Harry, nem érted? És annyira félek, de nem akarok... nem akarok szenvedni ...annál többet, mint kell. Bassza meg. Nem tudom, van-e értelme ennek, csak..Nem tudom, Harry, nem és sajnálom. " Szavai ebben a pillanatban kevésbé voltak ziháltak, mire Harry megragadta az állát és erősen megcsókolta, mintha elfogyna az idejük. És hát. Ezek ők.

"Sajnálom." nyöszörögte Louis,miután Harry elhúzódott, arca szépen kipirult. "Nagyon szeretlek, és sajnálom, megértem, ha nem akarsz maradni."

Harry zavartan ráncolta homlokát. "Hogy érted, ha nem akarok maradni?" Arca megzuhant, ahogy rátört a felismerés. "Ó, kicsim." sóhajtott, majd Louist karjába húzta. "Tudod, hogy soha nem hagynálak el. Soha nem hagynálak el téged soha, soha a kibaszott életbe."

Louis egy pánikroham küszöbén állt, kétségbeesetten igyekezett átadni a lényeget Harrynek. "Tudod, hogy rosszabb lesz, igaz? Rossz lesz, Haz. Nagyon-nagyon rosszul leszek, és neked kell ... vigyáznod rám, és ez szörnyű lesz." Épphogy csak suttogott.

"Gondolod, hogy elhagynálak, pont most?" Harry úgy tűnt, mint akit megsebeztek. "Nem érdekel, Lou. Vigyázni fogok rád. Veled maradok. Örökké, rendben? Megígértem, hogy örökké és így is lesz."

"Most így gondolod, de meg fogod bánni." tiltakozott Louis remegve.

Harry magához húzta Louist, csókot nyomva hajába. "Olyan bátor vagy, kicsim. Annyira szeretlek. Olyan bátor vagy, Lou."

Louis zavartan pislogott. "Nem vagy dühös?"

Harry megrázta fejét, és Louis mindkét csuklóját egy kézbe vette, és lenyomva tartotta őket. "Nem haragszom. Félek, igen. De nem haragszom."
Behunyta szemét, homlokukat összenyomva. Egy kicsit még mindig remegett. "Nagyon félek."

"Én is." mondta Louis halkan, szempillái ismét Harry arcán rebegtek.

Így maradtak egy ideig, homlokukat összenyomva a csendben, egymás levegőjét lélegezve.