too many songs about you - Sebastian Stan [Completed]

behind

A híressé válás előtt sem volt valami nyugodt életem. Mint minden átlagos gyerek, óvodába és iskolába jártam. Ugyanúgy foglalkoztak velem a szüleim, sosem voltam kivételes helyzetbe, sőt. Mindig a maximum fölött kellett teljesítenem, amiért sokat szidtam őket, de mostanra belátom, hogy megérte a sok belefektetett energia a tanulmányaimba.

Aztán, miután elvégeztem az egyetemet, egy elég rázós időszak indult be a családom életében. Először a nagyszüleimet kellett elengednem. Apu szülei voltak, aki alapjáraton nehezen emészti meg a dolgokat, és ez sajnos az ő életének is a végét jelentette. Anyu mély depresszióba zuhant, de szerencsére tartottam benne a lelket, és felépült.

Nem volt egyszerű dolgom, de most itt vagyok. Van egy bátyám, Noah, aki szingli férfiként tengeti a napjait New York-ban. Se neki, se nekem nem volt időm gyászolni. Ő szerencsésnek mondhatja magát, mert jól viseli a gyászt és a vele járó kegyetlen, szorító érzést, vélem ellentétben. Én csak jó mélyre elástam magamban a dolgokat, de ha úgy alakul, és mondjuk van egy magányos órám, szívesen sírok.

- Hazza, szívem csücske! - vettem fel a telefonom a konyhaszekrényről vidáman.

- Szia, baby! - mondta a hangján hallatva vigyorgását. - Szabad vagy ma?

Fáradtan sóhajtottam és kihangosítottam a fiút, majd vártam, hogy lefőzze a gépem a kávémat.

- Nem, sajnos. - válaszoltam. - Eve mára is két interjút intézett!

Hallottam a sóhajt a volna másik oldaláról.

- Milyen interjúk? - érdeklődött facetimera váltva.

Megrántottam a vállam, miközben megkóstoltam a forró italt.

- Az egyik az ELLE-s. Tudod, a "Song association". - magyaráztam leülve a kanapéra. - A másik pedig, amikor ilyen táblákról lehúzod a csíkot, és alatta van egy olyan kérdés, amire sokan rákerestek veled kapcsolatban. És te? Mit fogsz ma csinálni?

- Hát, elkísérhetlek? Nincs jobb dolgom, meg hát amúgy is unatkoznál nélkülem! - nevetett fel hangosan.

Megforgattam a szemem, de persze helyeseltem, hogy jöhet.

Végül a több órás beszélgetésünket a csengőm zavarta meg. Kivágódott az ajtó, és egy dühtől vöröslő fejű Evelyn futott be rajta.

- Nem hiszem el, hogy már megint elkésünk miattad! - dobbantott egyet a lábával mérgesen. - Minden egyes eseményről, interjúról, forgatásról, premierről elkésünk! Pontosítva, te késel el, de engem okolnak miatta. Ezért plusz egy interjú mára! - mondta a magáét. - Mi a fenéért nem lehet időben elindulni? Még fel se kell öltöznöd, sminkelned sem kell, mert ott mindent megcsinálnak helyetted!

Felálltam a kanapéról és megöleltem, mire megenyhült, de azért még rácsapott a hátamra.

- Őrült nőszemély! - morogta az orra alatt.

- Lenne egy kérdésem. - álltam mostmár teljes öltözékben előtte. Harry elkísérhet?

Orrnyergére szorította az ujjait, de magára erőltetett egy mosolyt.

- Úgy sincs más választásom. Hajrá, indulás a kocsiba, út közben felvesszük a pasid. - motyogta Eve nagyokat sóhajtva, miközben végig nézett rajtam. - Gyógyszered?

- Táskámban, majd a kocsiban beveszem. - mondtam, az autója felé sietve.

Így hát, kocsiba ülve, hárman tartunk az első interjú helyszíne felé. Nagyon szorongó típus vagyok, ami nem valami előnyös a showbizniszben, de lassan megtanulom, hogy kell együtt élnem vele. Általában, ha minden jól megy és a gyógyszer is hatásos, akkor simán átvészelek bármilyen eseményt, de egyébként majd összeesek az izgulástól és a remegéstől.