too many songs about you - Sebastian Stan [Completed]

bye

A repülőtéren állva néztem, ahogy kiírják Sebastian járatának pontos indulását, és érkezését a hatalmas, villódzó, elektronikus tábla. A korai órához képest, egész sok ember rohangált a váróban. Mindenki kezében egy, vagy több bőrönd, illetve utazótáska pihent, és idegesen pillantottak fel a kiírásra, majd visszapillantottak az órájukra.

Sebastian előttem állt, és az állát, az én fejemre támasztotta. Kezei a derekamat ölelték át, míg az enyéim csak magam mellett csüngtek.
Morcosan hajtottam az arcomat a férfi mellkasára, mivel egyrészt korán volt, én meg álmos voltam. Másrészt, elmegy forgatni egy új filmet, valószínűleg egy és fél hónapra, Spanyolországba. Harmadrészt, nem fogom tudni megölelni egy és fél hónapig. Negyedrészt, már most hiányzik.

Egy pillanatra eltolt magától, és az ujjai közé fogta az államat, majd rövid puszit nyomott a számra. Ezt a tevékenységet még néhányszor megismételte, de én megelégeltem, és átkarolva a tarkóját magamhoz húztam, majd erőteljes csókba részesítettem.

- A Madridba tartó utasok megkezdhetik a beszállást! - reccsent meg a hangosbemondó a fejünk fölött, mire elfintorodva megszakítottuk a csókunkat, és Sebastian megfogva a bőröndjét, és a kezemet, elindult a beszálló kapu felé.

Megálltunk a kapu előtt pár méterrel, majd a férfi felém fordulva, egy szoros ölelésbe vont. Kezeimmel én is erősen kapaszkodtam belé, és még egyszer utoljára beszippantottam üdítően kellemes illatát. A szemembe könnyek gyűltek, egy le is folyt, ezzel eláztatva Seb gondosan kivasalt ingét, amibe amúgy nagyon jól nézett ki.

- A Madridba tartó utasok megkérem, hogy foglalják el az üléseiket! - hangzott fel a reptér egész területén, mire egyre többen haladtak el mellettünk, hogy felszálljanak a gépre.

Sebastian kisimított egy tincset a szememből, majd egy csókot hintett a számra búcsúzásul. Felvette a földre dobott csomagjait, és megindult a felszállóhely irányába, ahol egy légi utaskísérő egyből el is kérte a jegyét, és leellenőrizte azt.

- Sebastian! - kiáltottam oda neki, mielőtt teljesen eltűnt volna a szemem elől. - Asszem, szeretlek!

A férfi elvigyorodott, vagy hangosan, mint egy kislány felsikított, és visszakiáltott hozzám.

- Szeretlek, baba! - kiáltotta, és dobott felém egy utolsó puszit, amit úgy tettem, mintha elkaptam volna, és a szívemre tettem a kezem.

Intettem egyet, majd mikor már senki nem volt körülöttem, kapucniban elindultam kifelé az épületből. Ahhoz képest, hogy reggel van, én vezettem, hogy könnyebben haza tudjak jutni, miután Sebastian elmegy.

A kocsiba pattanva küldtem egy üzenetet Evelynnek, hogy úton vagyok a stúdióba, és egy másikat Sebnek, hogy viselkedjen jól spanyolba.

- Hello! - köszöntöttem a recepcióst, aki egy biccentéssel üdvözölt, mikor beléptem a stúdió előterébe.

Végigsétáltam a folyosón, ahol arany, ezüst és platina lemezek voltak a falra akasztva. A padlóra terített szőnyeg sötét kék színben, patyolat tisztán borította be a föld jelentős részét.

Az ajtók számozását figyelve, kerestem meg az számomra már olyan rég óta használt nyolcvanegyes teremet, majd kopogás nélkül benyitottam a helységbe, ahol már tartózkodott néhány producer, meg ilyesmik.

- Na, elment a lovagod? - ölelt át üdvözlésképp Eve, és lebiggyesztette a száját.

- El. - bólogattam fintorogva, és visszaöleltem a nőt. - De szóltam neki, hogy jól viselkedjen, mert Spanyolországban is gyorsan terjednek a pletykák.