too many songs about you - Sebastian Stan [Completed]

prepare

- Kösz, hogy elkísérsz! - hálálkodtam a mellettem robogó Louis Tomlinson-nak, akivel egyre mélyebbnek bizonyul a barátságunk. - Harry azt mondta, hogy már itt van. - fűztem hozzá, figyelve a reakcióját, de egy mosolyon kívül nem sok mindent tapasztaltam.

- Igazán nincs miért hálálkodnod, kicsi! - azóta hív kicsinek, amióta meglátta, hogy milyen magas vagyok magassarkú nélkül. - Amúgy sem volt jobb dolgom.

A bejárati ajtót belökve, három pohár kávéval a kezemben egyensúlyozva lépkedtem be a fiú mellett, a munkásoktól tömött arénába, ahol teljes káosz uralkodott a közelgő rendezvény miatt.

A hatalmas ablakokat mostmár vörös, illetve fehér bársony függönyök keretezik, a földre pedig már lekerült egy védő borítás, hogy semmi baja ne essen majd a drága padlóburkolatnak.

- Keressük meg Harryt és Evelynt! - biccentettem Lounak, aki bólintva követett végig az előcsarnokban, ahol kedvesen köszöngetve fogadtak minket.

Az állványok és feltornyozott székek között kacskaringózva tettük meg az utunkat, egészen a színpadig, ahol Hazza próbálta el az egyik dalának koreográfiáját.

- Hali! - kiáltottam egyet felé vigyorogva, mire valamit mondott a rendezőnek, és futva odarohant hozzánk.

- Zuri! - ölelt magához, és nyomott egy puszit az arcomra. - Hogy vagy?

- Köszi, Harry, jól! - bólogattam őszintén, majd a kezébe adtam az egyik pohár kávét, amit hálásan kortyolgatni kezdett. - Én most itt hagylak titeket, ha nem baj. - húztam el a számat, mikor megláttam, hogy mennyire jár az idő. - Evelyn le fogja szedni a fejem, ha sokat kések! - búcsúzkodtam, és abba az irányba indultam, ahonnan a menedzserem éles hangját lehetett hallani.

Egy fekete pólós taggal kiabált, valamilyen ülésrendről, hogy kit nem lehet ki mellé ültetni, mivel akkor balhé lesz.

- Szép reggelt! - mondtam, és a kezébe nyomtam a forró italt, ami mostanra nagyából langyos lehetett.

- Reggel hat óra óta itt robotolok. - morogta Eve a pohara mögül, és gyilkos tekintettel végigmérte a megszeppenten álldogáló staffos fiút, aki valamilyen papírokat szorongatott a kezében. - És egy nyamvadt ülésrendet nem tudnak nélkülem, probléma mentesen megoldani! - bosszankodott megemelve a hangját. - Kellett neked elvállalnod ezt a herce-hurcát! - forgatta meg a szemeit, mikor rám nézett, és fintorba húzta a száját.

- Ne legyél ilyen negatív! - próbáltam jobb kedvre deríteni az ideges nőt. - Tök jó lesz!

Két hete jött a felkérés, miszerint nem volt senki, aki elvállalja az idei évi műsor megrendezését, én pedig kaptam az alkalmon, és Evelyn megkérdezése nélkül, egyből igent mondtam a felkérő feleknek, akik hálájuk jeléül, másnapra már küldték is a munkásaikat, akik még aznap el is kezdték a munkájukat.

- Megvan már, hogy pontosan kiket hívsz meg? - tért át néhány korábbi vitánk tárgyára, majd odébb sétálva leültünk a színpad szélére, hogy összeírjuk a listát.

- Szóval az alap marad, akiket tegnap mondtam, közülük tizennégyen fognak fellépni. - vártam meg míg Evelyn lejegyzetelte a neveket. - Pluszba jön még Zayn, Louis, Liam, Niall... - húztam be a nyakamat.

Eve már meg sem lepődött, csak megforgatta a szemeit, és tovább írta a neveket.

- Meghívjuk Yungbludot is! - tettem hozzá gyorsan, mielőtt kifelejtettem volna a fiút. - Shawn és Camila tegnap mondta, hogy ők is szívesen jönnek, szóval őket is írhatod.

- Más valaki pluszba? - kattingatta a tolla végét türelmetlenül, mire az ajkamba harapva a szemébe néztem. - Mondd! - forgatta meg ismét a szemeit, de én bizonytalanul megvakartam az alkaromat. - Nem fogom leharapni a fejedet, sok hülyeséget elbírtam már!