too many songs about you - Sebastian Stan [Completed]

great

- Yeah, and hope she cheats, like you did on me... - zártam le az utolsó akkorddal a dalt, és végig szántva az ujjaimat a gitáron, lefogtam a húrokat.

Dúdolni kezdtem az albumon lévő dalaim egyikét, majd minden mindegy alapon azt is eljátszottam. A telefonom csörögni kezdett, de egyből kinyomtam. Majd még egyszer kijelezte a hívást, de én azt is elutasítottam.

- Írtam még néhány dalt, mit szeretnétek, hogy eljátszak? - görgettem vissza a chatet, hogy lássak néhány reakciót. - Lehetőleg olyat, amit egy szem gitárral is el tudok játszani. - tettem hozzá, majd felfedeztem néhány barátom kommentjét. - Lou, írsz nekem inkább privátba? Mert úgy eltudnám olvasni, de így lehetetlen! Szintúgy Shawn, köszi!

Elénekeltem még néhány dalt, majd egy köszönés után bontottam a kapcsolatot. Az üzenetek csakugyan elárasztottak.

Lou : Mit csinált Harry?

Én : Ő semmit, de kérlek beszélj vele!

Lou : Ahogy akarod! Vigyázz magadra, és grat az albumhoz! Elképesztő!

Louis Tomlinson üzenetei megmosolyogva nyugtáztam el magamban, hogy Harry jól lesz, ha mellette vannak a barátai. Próbáltam vele beszélni, miután eljött hozzám, de  egyik üzenetemre se válaszolt, csak megnézte őket.

Shawn : nem tudom, hogy hol vagy, de ha hazajössz, mindenképpen átmegyünk Camival! Kitartást, láttuk, miket írnak az újságok!

Én : Köszi Shawn, sokat jelent!♡

A hívó ikon újra felvillant a kijelzőn. Sebastian nevét írta ki, de nem vitt rá a lélek, hogy felvegyem. Miért vegyem fel? Biztos magyarázkodna, és utána örökre elválnának az útjaink.

De amikor már huszonkilenc nem fogadott hívást jelzett ki a telefonom, megszántam a kitartó férfit, és felvettem a telefont. Fülemhez szorítottam a készüléket, és a körmömet figyelve szóltam bele.

- Igen? - a hangom akaratom ellenére is megremegett, sőt el is csuklott, de próbáltam erős maradni.

Nem szólt bele. Csöndben vette a levegőt, semmi interakciót nem alakított ki közöttünk. A háttérben madarak csiripeltek, és hallottam néhány ember hangját, ahogy kiabálnak egymással.

- Seb. - suttogtam, mire a férfi vett egy reszketeg levegőt, és kinyomta a telefont.

- A kurva életbe már, Sebastian Stan! - sikítottam és eldobtam a telefonomat, ami csörömpölve neki ütődött a falon csüngő tükörnek, ami az ütés hatására darabokra törve a földre esett.

Nem foglalkozva a szilánokkal, megfogtam a kezemhez eső legközelebbi vázát, és a falnak vágtam.

- Rohadj meg Sebastian Stan! - ordítottam, és lesöpörtem a polcon lévő dekorációkat. - Utállak! - sikítottam, ahogy csak bírtam. - Te jelentettél nekem mindent, te balfasz! - kiáltottam, és a szekrényből elővettem az üveg poharakat, és egyesével mindet földhöz csaptam. - Baszódj meg! - zokogtam meg lezuhanva a földre, és a térdemre hatva a fejemet zokogni kezdtem.

Egy héttel később, újra itthon. Eltemettem az anyukámat és a bátyámat is, akiknek a temetésén csak én voltam, és Louis. Mielőtt bárki összeesküvés elméleteket gyártana, ő mondta, hogy velem tart, és lesz a támaszom, mivel ő tudja, hogy milyen érzés elveszíteni a szeretteinket ilyen hamar.