Elítéltek [Loki ff.] ✓

közös csíny

- Látogatója érkezett. - hallottam meg a cellám előtt álló őr hangját.
- Kicsoda? - kérdeztem miközben leraktam kezeimben lévő füzetet.
- Hiányoztál. - lépett elő az őr árnyékából Joe.
- Jézusom. - álltam fel rögtön és be is engedték őt. Amint belépett megöleltük egymást és egy ideig el sem engedtük a másikat. - Sikerült? Átmentetek? Mindenki jól van? - rohamoztam meg kérdéseimmel miközben arcát fogtam és a szemeibe néztem.
- Sikerült Frey. Mindenki rendben van, és találtunk egy remek helyet Midgardban. Egyenlőre szokjuk aztán várjuk, hogy kiszabadulj innen, és ismét velünk legyél. - mondta mosolyogva mire büszkeség töltött el.
- Remélem loptatok már valamit valahonnan különben nem lennék olyan büszke. - ültem le az ágyamra majd az egyik lábamat áttettem a másikon.
- Úgy ismered Ambert, mint aki bármiért is fizetne? - nevetett mire igazat adva neki bólintottam.

Meglepett a látogatása, és őszintén szólva fogalmam sincs, hogy jutott el ide. Heimdall nem hagyta volna szó nélkül Asgardba jövetelét. Odin már kerestetné és be is dugta volna a dutyiba, ha tudná, hogy itt van. Na mindegy nem is érdekel annyira.

Elmesélt mindent, amit lehetett 10 perc alatt, és még engem is hagyott beszélni az itteni tapasztalataimról. Azt mondta még nem volt nagyobb balhéjuk, de már várják, hogy az én vezetésemmel csapjanak a lecsóba. Aztán beszéltem én is a tapasztalataimról, ami a dutyit illeti. Említettem a mozgós napot, az idegesítő libákat és a kihagyhatatlan boldogítómat is.

Szemeiben láttam a rosszallást és, hogy nem csipálja Lokit és a vele való kapcsolatomat, de hát ez van. Valakinek a féltékeny szerepet is el kell játszania.
- Sajnálom, de az idő lejárt. - szólt az őr, mire Joet szorosan magamhoz vontam.
- Én a helyedben nem haverkodnék vele. Tudod milyen a királyi család. - súgta a fülembe.
- Még jó, hogy nem is Odin fia. - válaszoltam miközben Loki szemeibe néztem. Hallotta, amit mondtam és az ajkai rögtön mosolyra húzódtak.
- Vigyázz magadra Freya. - mondta Joe majd bólintottam egyet.
- Ne haljatok meg. - tettem homlokomhoz a mutató- és középsőujjamat majd azzal intettem neki.

Futólag még vissza nézett majd tényleg eltűnt. Jó volt találkozni vele és megtudni minden okés a csapattal és biztonságban vannak.
- Nem volt szimpatikus. - szólalt meg Loki.
- Neked senki sem az. - forgattam meg nevetve szemeimet.
- Nincs kedved kimenni a levegőre? - vetette fel az ötletet, mire felcsillantak a szemeim.
- Dehogynincs! - mondtam boldogan.
- De kizárólag csak bilincsben. - mutatta fel mutatóujját, majd amikor kiléptünk a cellából, szinkronban kattant a kezünkön lévő "ékszer".

Mindkettőnket egy-egy őr kísért hátulról majd miután kiértünk a levegőre leváltak rólunk az ajtónál. Mi a tegnapi padot célba véve sétáltunk tovább.
- Minek a bilincs? - kérdeztem. - Tegnap sem volt rá szükség.
- Meg is lett az eredménye, nem? Ez most apám új szabálya; ha ki akarsz jönni csak bilincsben teheted meg. - vonta meg a vállát.
- De például kettőnk közül egyikünk sem akkora állat, mint a tegnap bunyózó kipattintott palik. - mondtam miközben megpróbáltam kihámozni kezemet a fémből, de esélytelen volt.
- Aztán ki tudja, lehet tőrt rejtegetsz a bugyidban és megölsz. - nézett rám gyanakvóan Loki.
- Ne legyél idióta. - vágtam undorodott képet.
- Kideríthetem a dolgokat. - festett kaján vigyort ajkaira.
- Ha nem lenne ez a szar a kezemen már megpofoztalak volna. - forgattam meg ismét a szemeimet. Tényleg ki fognak esni.

Ezután Loki leült a tegnap elfoglalt padunkra és nagyot sóhajtott.
- Ki volt az a srác? - tért rögtön a lényegre.
- Amíg én távol vagyok ő vezeti a csapatomat, illetve nagyon jó barátom. A legjobb harcos, akit ismerek. - válaszoltam őszintén.
- Az utóbbi szerintem már nem igaz, mert már engem is ismersz. - mosolygott egoistán.
- Igaz, mivel a legjobb harcos, akit ismerek az saját magam. - dőltem hátra a padon.
- Hihetetlen egy nőszemély vagy. - nevetett.
- Megszólalt a gödörből a lyuk. - néztem rá cinikusan.
- Én férfi vagyok, de ha nem hiszed el...
- Ne is folytasd. - hallgattattam el.

Az őszintét megvallva minél többet beszélgettem Lokival, egyre elviselhetőbb lett. Az emberek szerint mocskosul gonosz és öntelt, ami valamelyest igaz, de igazából vannak érzései és tud komolyan is beszélni.
- Mit mondott neked tegnap Odin miután megállított téged? - kérdeztem meg tőle.
- Hogylétem felől érdeklődött. - vonta meg vállait. Mit is vártam? Hazug disznó.
- Ezért voltál olyan feldúlt? - döntöttem oldalra a fejemet a hatás kedvéért.
- Nem szokta érdekelni, sőt. Mióta idelent vagyok ez volt talán a második találkozásunk. - magyarázta hevesen. Ahhoz képest, hogy a hazugság istene nem nagy mester benne.
- Értem. - fújtam ki feltűnően a tüdőmben lévő levegőt.
- Nem hiszel nekem? - kérdezte felháborodottan.
- Ne haragudj, te hinnél magadnak? - vontam fel kérdőn bal szemöldökömet.
- Jó. - sóhajtott. - Igazából burkoltan közölte, hogy örülne ha elkerülnélek. - húzta el oldalra a száját. Milyen gyorsan megtörtem.
- Mégis miért? Nem foglak megfojtani.
- Azt mondta gyilkos vagy, én pedig azzal válaszoltam, hogy én is az vagyok, aztán ott hagytam. - mondta, s egy fura érzés kapott el.

Még ha az eleinte nem is, de őszintén válaszolt. Sokat jelentett nekem a sok bunkózása után, hogy komolyan vett valamit. Igaz először el akarta sumákolni, de csak kihúztam belőle az igazságot.
- Nem ölnélek meg akkor sem ha ismét elcsórnád a ruháimat. - mosolyogtam rá bíztatóan.
- Pedig olyan szexin állnának rajtam ezek a vörös árnyalatú ruhák. - mutatott a vörös csíkokkal ellátott bőrnadrágomra.
- Elhiszem Loki, de maradjon inkább a zöld, az a te színed. - nevettem fel hangosan vele együtt. Szerintem az őrök hülyének néztek minket.

Aztán amikor elkezdett lemenni a Nap úgy döntöttünk bemegyünk, de előtte még megbeszéltük, hogy megtréfáljuk a tegnap velem bunkóskodó csajszit, amikor zuhanyozni megyünk. Esküszöm, hogy az ő ötlete volt!

Szóval miután megettük a szerény vacsoránkat, el is indultunk a 'küldetésünkre'. Loki amint kilépett a tömlöcéből, mellém csapódott és a fülembe is suttogott valamit, hogy felkeltse a mögöttünk sétáló csajszi figyelmét, aki ezután elég szúrósan nézett rám.

Mikor odaértünk a zuhanyzókhoz Loki elvált tőlem és én is utamra indultam volna, de ahogy számítottunk rá megállított a lány.
- Mivan most már jártok is? - mért végig tetőtől talpig. Tudom, hogy elég jó bőrszerkóm van, de hogy ennyire?
- Mi közöd hozzá? - nevettem fel hitetlenül.
- Nem illesz hozzá, te is csak egy lány leszel neki a sok közül. - mosolygott gúnyosan.
- Milyen rossz nekem. - biggyesztettem le alsóajkamat. - De ha most nem haragszol szeretnék megmosakodni. - léptem el mellőle majd ott hagytam.

Szabad zuhanyzóba léptem, majd elhúzva a függönyt dőltem a falnak.
Végeztetek? Hallottam meg Loki hangját a gondolataimban.
Igen, mehetsz. A mellettem lévőben van. Válaszoltam neki, majd miután levetkőztem megengedtem magamra a meleg vizet.
Meg van a szajré, benézzek hozzád is?
Ha még szeretnél magadnak gyereket inkább ne nézz be sehova. Mondtam majd lemostam magamról felhabzott tusfürdőt és elkezdtem megtörölközni.

Felvettem a fekete bő nadrágomat meg a piros felsőmet és már mentem is kifelé a tusolóból. Loki már ott állt és a falat támasztva várt rám.
- Csodálom, hogy még nem sikított. - dőltem én is a falnak.
- Vizes a hajad. - fogta meg a tincseimet.
- Tudom, de ne érj hozzá. - csaptam rá a kezére. Ne fogdossa a hajamat, én se fogdosom az övét.
- Te ilyenkor már ordítottál. - nézte meg csuklóját, mintha karóra lett volna rajta.
- HOL VANNAK A RUHÁIM? - hallottuk meg a bársonyos hangot mire ökölpacsiztunk egyet. Jó érzés volt majdnem egy hét eltelte után végre valami izgalmasat is csinálni.

Pár perc után Loki végül odaadta az egyik őrnek a ruhákat, az pedig eljuttatta szenvedő alanyunknak, aki miután kilépett a fülkéből rögtön felénk vette az irányt.
- Te ribanc. - lendítette felém a kezét, de mielőtt az arcomat érte volna elkaptam a csuklóját.
- Én a helyedben nem tenném. - néztem barna szemeibe. - Most pedig ideje, hogy elgondolkozz kit basztatsz. - engedtem végül el, majd puffogva elindult a tömlöcök felé.
- Szép volt. - bólogatott Loki elismerően.
- Jók voltunk. - pacsiztunk le majd visszamentünk mi is a helyünkre.

Mindketten lefeküdtünk az ágyunkra miután visszaértünk, annyi különbséggel, hogy én be is takartam magamat.
Fázol hercegnő?
Jaj azt hittem már elfelejtetted ezt a hülye becenevet.
Már hogy felejthettem volna el?
Könnyen. Egyébként, igen fázom.
Minden este fázol.
Rendkívüli észrevétel.
Aludj jól.
Köszi, te is. Üzentem vissza Lokinak majd behunytam a szemeimet és nem tudom mennyi idő elteltével elaludtam.