Elítéltek [Loki ff.] ✓

Asgard = Lokiföld

Thor elment, én maradtam. Thor kitűzött maga elé egy célt, én alkalmazkodtam a szabályokhoz. Thor megmentette fél Midgardot, én végignéztem Heimdallal. Thor végtelen kövekért harcolt minduntalan, mégsem került egy sem hozzá. Én a harcosok bizalmáért küzdöttem, de továbbra sem kaptam egy cseppnyit sem.

"- Ma sincs könnyű dolguk a Bosszúállóknak. - mondta Heimdall, amikor Thor után érdeklődtem."

Igen, Thort hozom fel magammal párhuzamban, ami nem egy logika alapján felépített dolog, hiszen ő egy isten, vele szemben én pedig csak egy kis porszem vagyok. Ám amíg ő távol volt próbáltam túlnőni ezen a porszemen, de lehetetlennek bizonyult. Minden elkezdett ellenem fordulni és nem is értettem az egészet.

Minden egyes gyűlésen, amin ott voltam mindig kihoztam magamból a legtöbbet, de ahogy telt az idő elkezdtem fáradni és az ellenfeleim is kiismertek. Persze új fogásokat, mozdulatokat tanultam, amikkel egy ideig haladtam is előrefelé, de sok olyan más tényező emésztett belülről, amik folyamatosan hátráltattak.

Sif sokszor érzett irántam ellenszenvet, vagy szigorságot, amit megértettem, de hónapok elteltével sem volt képes barátnőként nézni rám, ellentétben a fiúkkal, akikkel a legjobb szórakozás volt néhai estéken elmenni egyet kajálni vagy inni egyet valahol. Sif nem csupán velem, de önmagával szemben is kritikus lett, és mikor próbáltam neki segítő kezet nyújtani, akkor nem fogadta el. Aztán egy idő után feladtam a barátságáért való küzdelmet és maradtam Volstaggnál, Fandralnál és Hogunnál.

"- Ideje lenne összeszedned magadat Freya. Nem engedheted meg magadnak, hogy ennyire szét legyél esve. - vágta hozzám a barna hajú, mikor lenyomott a földre.
- Sajnálom, de nem találom az elveszett darabkáimat. - mosolyogtam rá gúnyosan majd sóhajtva leszállt rólam."

Most pedig térjünk át egy kicsit a "más tényezőkre", amik belülről emésztettek.

Egy ideig, egy napon belül többször is Loki halálán való gondolkodásán kaptam magamat. Tényleg rengeteget kattogtam rajta, volt, hogy éjszakákon át rajta gondolkodtam és rájöttem, hogy volt benne valami, ami vonzott hozzá. Nem tudom, hogy az éjfekete haja vagy a határtalan egója, de tényleg volt ott valami. Azt hittem túl tudom magamat tenni rajta, de amikor már a sokadik ital mellett ecseteltem a zavaros érzéseimet Victorianak tudtam, hogy tévedtem és Loki elvesztése igenis hatással volt rám.

"- Nagyon arrogáns volt Vic, de közben annyira karizmatikus, hogy nem tudtad eldönteni, mit akarnál vele csinálni; megölni vagy... vagy nem tudom. - kortyoltam bele az italos poharamba.
- Hát én nem tétováztam volna. - nézett rám kajánul mire felmutattam neki a középsőujjamat és ott hagytam."

A következő dolog pedig még ennek a tetézése volt, ugyanis örök kedvenc uralkodónk olyan bukfencet vetett az irányítás terén, hogy még szerintem ő sem tudta mit csinál. Egyik napról a másikra egy gigantikus Loki került a palota bejáratához és teljesen ledöbbentem, amikor éppen edzésre mentem. Ha ezt Loki tudná biztos, hogy imádná, de én komolyan rosszul vagyok tőle olyan értelemben, hogy azután kezdte el Odin isteníteni miután meghalt.

Nem is értem. Hirtelen Loki lett a minden és Thor, aki éppen valami tök fontos dolgot csinál, el lett felejtve. Azt mondta, hogy vissza fog jönni, de mivel ez nem történt meg egyhamar Odin úgy döntött átformálja a birodalmat. Lecserélte Heimdallt, idétlen színházi eseményeket szervezett, nem háborúzott és csak ült a seggén, mint aki jól végezte dolgát. Már konkrétan nem is Asgard volt ez a hely, hanem Lokiföld vagy nem is tudom.

" - Ki vagy te? - kérdeztem az idegen férfit a bifrösztnél, mikor odaértem.
- Skurge, az új kapuőr. - mosolygott rám, de inkább vicsorításnak nevezném. - Te?
- Freya vagyok és Heimdallhoz jöttem volna, de akkor mentem. - mutattam a hátam mögé majd integetve távoztam."