Elítéltek [Loki ff.] ✓

sakaari kiruccanás

Amint a zöld fény erősebb lett, varázslattal váltottuk át ruháinkat és készültünk fel a csetepatéra. Őszintén nem volt sok kedvem, de már nem tudtam volna haza menni szóval inkább segítettem ezeknek a szerencsecsomagoknak.
- Szóval meghalt. - lépett ki az átjáróból Hela miközben végig nézett rajtunk. A ruhája szakadt volt, a szemei korom feketék, mint amilyen a haja is. - Szívesen végignéztem volna. - szontyolódott el.
- Nyilván te vagy Hela. - vonta le a következtetést a szőkeség. - Én Thor vagyok, Odin fia. - mutatkozott be.
- Igazán? Nem hasonlítasz rá. - húzta oldalra a száját az istennő.
- Talán meg tudunk állapodni. - szólalt meg végre Loki is.
- Te úgy beszélsz, mint ő. - reflektált Hela. Vicces, pedig nem is Odin fia. - És te ki vagy? - vezette rám dermesztő tekintetét.
- Valaki, aki ki akar maradni a családi drámából. - forgattam meg a szemeimet.
- Szimpatikus vagy. - mosolyodott el a fekete hajú. - Térdre! - utasított minket mire leesett az állam. Mi a franc?
- Parancsolsz? - kérdezte Loki hitetlenül.
- Térdre, úrnőtök előtt!- folytatta miközben egy egész nagy fegyvert varázsolt a kezébe.
- Azt lesheted. - mondta Thor majd elhajította a mjölnirt.

A pöröly hatalmas sebességgel indult meg Hela felé, de ő csupán megállította azt a kezével. Oké, ez kicsit megbotránkoztatott.
- Ez lehetetlen. - erőlködött a szőkeség, hogy visszahívja a mjölnirt, de az nem mozdult el a nő kezéből.
- Drágám, fogalmad sincsen mi minden lehetséges. - válaszolt Hela majd a puszta kezével összeroppantotta a pörölyt, ami egy hatalmas dörrenéssel esett darabjaira, ami ugyanakkora lökéshullámot is vonzott maga után és meglepetésemre Loki védekezően állt elém annak érdekében, hogy ne essen bajom.
- Köszönöm. - pillantottam szemeibe mire csak egy mosolyt küldött vissza.

Ezután Hela végigsimított a haján, aminek hatására az eltűnt és fekete szarvak jelentek meg helyette, amik elég faszán néztek ki. Komolyan mondom én is elfogadnék egy ilyen "fejdísz"-t.
- Vigyél vissza! - kiabált Loki a bifrösztért mire az idősebb istenséggel mindketten rákaptuk a fejünket. Ez idióta vagy mivan?
- Ne! - próbált meg Thor Hela felé lépni, de már bekerültünk a bifrösztbe és nem volt esélye.

Már szinte Asgardban voltunk, amikor Thor észrevette az utánunk tartó istennőt.
- Freya! - kiabálta nevemet jelezvén, hogy hozzám van a legközelebb és csináljak valamit, tehát fogtam az egyik tőrömet és felé hajítottam, de Hela csak szimplán megfogta és visszadobta, ami sikeresen eltalált és kisodródtam a bifrösztből.
- Ne! - hallottam még utólag Loki kiáltását, de aztán zuhanni kezdtem a semmi felé tőrrel a hasamban.

Igazából órákig is zuhanhattam, de nem nagyon emlékszek semmire sem. Lehet, hogy eszméletemet vesztettem vagy valami, de a lényeg, hogy mikor felébredtem egy hatalmas szemétdombon keltem fel, ami az orromat tekintve nem volt egy kellemes eset.

Mikor kinyitottam a szemeimet kicsit hunyorítanom kellett a hatalmas fény miatt, de aztán szépen lassan felkeltem és körülnéztem. A szemeim előtt rengeteg szemét terült el, illetve a távolban egy hatalmas torony szerű épület és körülötte pár másik kisebb létesítmény is. Az eget rengeteg átjáró borította be és onnan potyogtak le a dolgok ide, gondolom én is egy olyan által kerültem ide.

Ezután elindultam valamerre, igazából a város felé, de fogalmam sem volt, hogy hogyan jutok oda, szóval csak átmászva a dolgokon próbáltam közelebb jutni. Aztán egy idő után egyszer csak megszólalt egy riasztó szerű hang, ami miatt rögtön meg is álltam lépteimben.
- Hé! Piros ruhás! - hallottam meg egy idegen hangot és meg is fordultam, hogy ránézzek. Öhm, vagy inkább rájuk.
- Mivan? - kérdeztem végigmérve a fura társaságot.
- Harcos vagy, vagy kaja? - emelte felém fegyverét, mire elnevettem magamat.
- Ugye ti sem gondoltátok komolyan, hogy megtámadtok? - kérdeztem hitetlenül.
- Kaja! - ordította majd elindultak felém én pedig a tőreimet elővéve szálltam velük harcba.