Elítéltek [Loki ff.] ✓

ez már a végjáték

F R E Y A  F O K S

- Freya... - paskolta meg valaki az arcomat, de nem volt bennem annyi erő, hogy kinyissam a szemeimet. - Ébredj fel. - tűrt egy hajtincset a fülem mögé. - Wanda vagyok. - mondta mire kinyitottam a szemeim és tényleg ő guggolt mellettem.
- M-mi történt? - ültem fel miközben körbe néztem, de a csatának nyoma sem volt már.
- Azt hiszem eltűntünk mikor Thanos csettintett, de most újra itt vagyunk. Később biztos megtudjuk a többit. - fogta meg a kezeimet majd felhúzott a földről.
- Köszi. - mosolyogtam rá mire válaszképp biccentett egyet.

Ezután mindannyian akik ott voltunk összegyűltünk és váltottunk pár szót, majd pár perc elteltével megjelent Dr. Strange és elmondta mit fogunk csinálni.
- Nyitni fogok nektek egy portált, amin szépen lassan mindenki átmegy majd. A hely ahova érkezni fogtok az a Bosszúállók épülete körül lesz és a teendő pedig harcolni az ellenséggel, akik ott várnak rátok. Thanos és a serege visszatért szóval nem lesz túl sok ismeretlen arc.- mondta mire mindenki egyöntetűen bólintott.
- Ha kérhetem doki, kérlek Stevenek bal oldalra nyissa meg az átjárót. - szólalt meg Sam.
- Minek? - húzta össze a szemöldökeit a mágus.
- Csak csinálja! - válaszolt a barna hajú majd Strange hallgatva a férfire nyitotta meg a kaput, ahol már innen látszódott a hatalmas pusztítás.

Ezután T'Challa vezetésével indult meg mindenki a narancssárga kör felé, ahonnan a meglepődött, de egyben boldog Amerika Kapitány arca nézett már vissza ránk. A szívem vadul kalapálni kezdett abban a pillanatban és az agyam is csak Loki körül tudott forogni. Reméltem, hogy jól van és, hogy nem esett neki baja és mikor átléptem az átjárón meg is láttam a fekete haját mire rögtön mosolyra húzódott a szám.

Ahogy észrevettem nem csak nekünk nyílt átjáró ugyanakkor, hanem még rengeteg különböző helyre is megannyi emberért, aminek létszámával egy késg sereget alkottunk. Hihetetlen volt mennyien összegyűltünk és biztos vagyok benne, hogy mindenkiben buzgott a harc vágya körülöttem, ami engem is rengeteg energiával töltött fel.
- Maradj mellettem. - sétált mellém Loki úgy, hogy észre sem vettem.
- Loki... - mondtam halkan felpillantva arcára.
- Hiányoztál. - fogta meg a kezemet és meg is szorította azt.
- Te is nekem. - küldtem felé egy mosolyt miközben elmerengtem a szemeiben megbúvó zöld és kék árnyalatok között.

Aztán a másik mellett maradva álltunk be harci pozícióba és vártuk a vezényszót, amit végül Amerika Kapitány meg is adott.
- Bosszuállók! - kiáltotta el magát a férfi miközben magához hívta a pörölyt. - Gyülekező! - folytatta mire mindenki az adrenalintól felpezsdűlve kezdett el rohanni az ellenség és a serege felé.

Lokival egymás mellett, aztán egymással háttal harcoltunk Thanos bandája ellen és lettünk az idő elteltével egyre kifáradva és kimerülve, legalábbis én
- Mögötted! - szóltam az istenségnek miközben jó magam is épp leszúrtam egy chitaurit.
- Kössz hercegnő! - kiáltott vissza az öldöklés közepette majd a felettünk parkoló űrhajóból egyszer csak lőni kezdtek a föld felé ezzel eltalálva engem is.

A jobb kezemet megsebesítve súrolt a lövedék mire a másik kezemmel próbáltam megállítani az ömlő vért a földön fekve, de aztán végül Loki eltépte a köpenyét és annak anyagát tekerte a seb köré.
- Jól vagy? - nézett a szemeimbe miközben a zöld anyagot szorította a felkaromra.
- Voltam már jobban is. - mosolyodtam el keserűen mire Loki csak megrázta a fejét majd felsegített a földről.
- Nem épp erre a válaszra gondoltam, de jól van, menjünk. - fogta meg a karomat majd kikerülve a lövedékeket futottunk tovább és harcoltunk az ellennel.

Az űrhajó aztán egy idő után már helyettünk inkább az ég felé célzott és próbálta leszedni azt a felénk repülő fényes valamit, de az inkább átmenve a gépen tette tönkre azt. Hű, ez meglepett.
- Ez meg kicsoda? - néztem végig, ahogy a hatalmas fénylő pontból kirajzolódik egy nő és Peterhez sétál.
- Carol, avagy Marvel Kapitány. - mondta Loki mire bólintottam és közelebb mentünk hozzájuk.

Ahogy láttam Peter ijedten össze volt kuporodva és a kezeiben volt a végtelen kövekkel ellátott kesztyű, amit aztán Carolnak adott és sok szerencsét kívánt neki, utalva arra, hogy nem egyszerű dolog azzal együtt harcolni.
- Ne aggódj. - jelent meg Wanda.
- Van segítsége. - folytatta Okoye miközben megjelent a Valkűr és vele együtt a többi hozzám hasonló női harcos is.
- Hiányoztál Freya. - mondta a barnaság a fehér pegazuson ülve.
- Én is örülök. - mosolyogtam rá.

Kétségtelenül erős volt a titán serege, nem tagadom, de azért azt hittem egy idő után lesz valami csattanó is, amit végül aztán nem kaptam meg. Nos, Thanos, hivatalosan is csalódtam benned, de azért dögölj meg amiért nem tudom mennyi ideig megszűntem létezni a földön.
- Nézzenek oda, a szerelmespár. - hallottam meg Thor vidám hangját miközben épp a földre küldtem egy fura teremtést.
- Te aztán összeszedted magad. - utaltam a hatalmas pocakjára mire ő nevetve megsimogatta testrészét.
- Hihetetlen vagy testvér. - nevetett Loki is majd a pillanatnyi nyugtunknak máris véget vetett az ellenség támadása.

Ezután pár perccel később éppen Thanos egyik jól ismert csatlósával harcoltam, aki még Wakandában majdnem megfojtott, amikor egy hasonlóan nagy erőhatás érte a földet, mint mikor én is eltűntem. Rögtön a nő szemeibe néztem, aki a hasához kapta kezét és a fegyverét eldobva rogyott a földre és vált porrá.
- Loki? - néztem körbe, de nem láttam őt sehol sem.
- Itt vagyok hercegnő. - bukott elő a feje egy romdarab mögül.
- Elporladt, akivel harcoltam. - néztem szemeibe. - Mi történt?
- Valaki csettintett közülünk. - vonta le a következtetést mire tüzetesebben körülnézett és a tekintetét követve vettem észre a földön fekvő Tonyt és a hozzá siető Rhodeyt és Petert.

A lábaim rögtön futásnak eredtek és magam után húzva Lokit értünk közelebb a férfihez, aki előtt épp Pepper térdelt és Tony szívére tette a kezét, aki azt megfogva nézett felesége szemeibe.
- Most már pihenhetsz. - csuklott el Pepper hangja mire nekem is fátyol ereszkedett a tekintetemre és Loki magához húzva hajtotta fejét az enyémre.
Remélem elfoglalja helyét a Valhalla csarnokában,
ahol a bátrak örökké élnek. fejeztem be az istenség mondatát gondolatban amikor Tony lehunyta szemeit és a lelke elhagyta testét, ezzel szomorúságba borítva megannyi szerettét és ismerősét.

Aztán Clint abban a pillanatban, ahogy Tony keze maga mellé hullt, földre ereszkedett és kezeibe temette arcát. Ezután mozdulatait követve térdelt le Marvel Kapitány és T'Challa is, majd én és Loki is. A hullám végigjárta a területet és a jelenlévők közül mindenki tiszteletét adta a meghalt bosszúállóért. Fájdalmas volt ugyan, de ha nem tette volna meg, akkor nem lennénk itt.

A napok ezután elteltek, a világ megállt a hír hallatán és mindenhol Tony Stark nevével lehetett találkozni. A hírlapok, a műsorok, a híradók szalagcímeinek összesén ott szerepelt a férfi neve és annak hőstette. Szinte még a galaxis másik fele is értesült a hírről, ha azt nézzük mennyire hatalmas hírré vált a középkorú férfi elvesztése. Hihetetlen volt az a por, amit a szörnyűség okozott a sajtóban és az egész világban egyaránt.

Így hát 4 nappal a halálesetre mi is fekete gyászöltözetbe öltöztünk és elbúcsúztattuk Tonyt a háza mellett lévő tónak a partján, ahol egy kis koszorút szabadjára engedve szimbolizáltuk lelkének szabaddá válását és engedtük el a kezét. A harcban résztvevők többsége jelen volt az eseményen, illetve Pepper kezeiben ott állt Tonyval való közös kislányuk is, aki ugyan még kicsi volt, de annál jobban viselte a helyzetet. Igaz nem tudtam belülről mit érezhetett, de kivülről egy apjához hasonló erős kislányt láttam benne, aki a jövőben még biztos sokra viszi majd és nem csak a vezetékneve miatt.