Elítéltek [Loki ff.] ✓

szeretett téged

- Visszatértek a legjobb barátaink. - utaltam a korán reggel megérkezett őrökre.
- Csodálatos. - mondta Loki miközben székében ült és egy könyvet olvasott. Asszem bal lábbal kelt fel, mivel nincs valami jó kedvében. Valami történt vele éjszaka, vagy valami olyat álmodott, amiért ilyen. Mindenesetre csendben volt, ami furcsa is volt meg nem is. Tegnap este olyan jó kedvvel feküdt le, ezért nem értem a mostani morcos hangulatát.

Gondolkodásomból egy elég gyors léptekkel haladó őr rántott ki, akinek a célpontja Loki cellája volt. Amint odaért, egyenesen megállt a fal mellett és a feketeség szemeibe nézett.
- Sajnálattal közlöm, de tegnap délután édesanyja életét vesztette. - mondta érzelemmentesen a férfi. Loki a fejével biccentett az őrnek, miszerint felfogta az információt és elmehet. A fekete hajú a kezében lévő könyvet az előtte lévő puffra rakta majd lassú mozdulatokkal felállt. Annyira kiszámíthatatlannak tűnt, hogy nem mertem egy szót sem szólni.

Ott állt egy pillanatig, mintha lepergett volna előtte minden emlék, majd hirtelen ökölbe szorította a kezeit és a tömlöcben lévő összes tárgy a falnak repült.
- Loki. - mentem olyan közel a saját falamhoz, amilyen közel csak lehetett.
- Ne szólj hozzám! - pillantott rám mire összeszorult a gyomrom. A szemei könnyesek voltak és a mellkasa rendkívüli gyorsasággal emelkedett és süllyedt.
- Nem zárhatsz ki! - ütöttem meg az arany színnel bevont varázsfalat, de rám sem hederített, csupán elengedte a mondatomat a füle mellett.

Miután Loki tört és zúzott, ordított és szenvedett megelégeltem magamnak, hogy tétlenül nézzem őt.
- Hé! - szóltam egy őrnek, mire az közelebb jött a tömlöcömhöz. - Intézek neked fizetésemelést ha átengedsz Lokihoz. - böktem a szemben lévő cella felé.
- Mekkora értékben? - vonta fel a szemöldökét.
- Azt majd te megmondod. - válaszoltam neki, de már nagyon ideges voltam.
- Menjen. - mondta majd egyszerre tűntette el a két cella egymással szemben lévő falát.

Amint lehetett leugrottam a megemelt tömlöcből, majd három lépés után már a szemben levő istenség birodalmában találtam magamat.
- Loki. - szólítottam meg, majd leguggoltam hozzá.
- Nem volt jó ötlet, hogy átalkudozd magadat ide. - nézett fel rám könnyes szemmel. A haja kócos lett, a lábát elvágta egy üvegszilánk és csupán az ingje és a nadrágja maradt rajta.
- Segíteni akarok. - fúrtam tekintetemet az övébe.
- Nem tudsz segíteni. - rázta meg a fejét.
- De meg tudlak nyugtatni. - mondtam miközben megfogtam a kezeit és leültem vele szemben.

A tenyere hideg volt, a bőre pedig érdes. Nem hanyagul fogta a kezeimet, hanem szinte kapaszkodott belém.
- Itt vagyok, jó? - szorítottam meg kézfejét.
- Még itt vagy. - mondta szomorúan.
- Holnap is itt leszek, és utána is. - reflektáltam megszólalására. - Figyelj rám Loki. - néztem szemeibe. - Erősnek kell maradnod. Nem hagyhatod, hogy eluralkodjon rajtad a szomorúság. Hidd el, hogy Frigga már a Valhalla falai közt leli a boldogságát és onnan vigyáz rád és a családod többi tagjára. Emellett hiszem, hogy nem haragszik rád és, hogy örökre szeretni fog téged, mintha a saját fia lettél volna. - mosolyogtam rá bíztatóan.
- Tudtam, hogy valami borzalmas dolog fog történni és ennek ellenére, mégis olyan rondán beszéltem vele. Még csak el sem tudtam köszönni tőle Freya. - gördült le egy könnycsepp az arcán.
- Hidd el, hogy csak a pozitív emlékek maradtak meg a fejében. - simogattam meg kézfejét a hüvelykujjammal.
- Elhiszem neked és köszönöm. - mondta mosolyogva, ami a szívemet melegséggel töltötte el.
- Szeretett és szeretni is fog téged. - töröltem le kósza könnyeit.
- Legyen igazad. - sóhajtott hatalmasat.
- Nekem mindig igazam van. - válaszoltam végül halvány mosollyal a számon.

Őszintén szólva Loki teljesen kikészült. Nem bírta elengedni a kezeimet mert félt, hogy eltűnök, ami jól esett, de egyszerűen a lelkem nem bírta. Ki gondolná, hogy egy olyan történettel rendelkező embernek, mint Loki, ekkora érző szíve van. Persze a történetének most csak a manhattani és jötunheimi részére gondolok és arra, hogy mennyi vér tapad a tenyeréhez, de ha meg azt az oldalt nézzük ahol kiderül, ki is ő valójában, akkor teljesen érthető. Borzalmasan nehéz lehet úgy felnőni, hogy azt mondják neked "majd a jövőben tiéd lesz az egész ország", aztán pofon vágnak azzal, hogy nem is ennek az országnak vagy a jogos örököse, hanem az ellenségé. Loki rendkívül erős, hogy még ezek után is képes volt egyes dolgokat elérni, legyen az negatív vagy pozitív értelemben.