Elítéltek [Loki ff.] ✓

ezért a csínytevések istene

Másnap reggel enyhe zajra ébredtem és értetlenül pillantottam a hang forrása felé. Behoztak még valakit, és ahogy láttam egy lányt, aki elég zabos lehetett Odinra amiért ide juttatta. Ordított, csapkodott és konkrétan leköpte az őrt. Szimpatikus.
- Ő lehet rosszabb nálad is. - szólalt meg Loki mire rákaptam a fejemet.
- De nálad nem. - mosolyogtam rá gúnyosan.
- Ilyen csipkelődősen kezdjük a reggelt hercegnő? - fonta maga előtt keresztbe a karjait.
- Mi lenne ha nem hercegnőznél? Tudod nagyon idegesítő. - dörzsöltem meg szemeimet. Loki csak mosolyogva megrázta a fejét és leült a földre a könyvei mellé és a kezébe vette az egyiket.

Érdekelt mit olvashat, de messze volt és nem tudtam elolvasni a könyv címét, ami eléggé bosszantott.
- Csak egy történelmi könyv, unaloműzőnek jobb mint a semmi. - pillantott fel a lapokból és bennem megállt az ütő. Mégis hogyan?
- Mivan? - húztam össze a szemöldökeimet.
- Válaszoltam a kérdésedre, amit gondolatban feltettél magadnak. - mondta mire leesett az állam, megint. Tud olvasni a gondolataimban? - Igen tudok, de csak ha akarok. - ijesztett megint rám.
- Ne vájkálj a fejemben! Semmi közöd és jogod sincs ehhez! - mérgelődtem hangosan.
- Azt csinálok amit akarok, nem vagy te itt senki, hogy parancsolgass. - váltott bunkó hangnemre majd tovább olvasta a szaros könyvét.
- Fulladj meg. - mormogtam az orrom alatt majd én is találtam magamnak valami elfoglaltságot.

Miután elolvastam pár fejezetet egy nyálas könyvből megérkezett a reggelim. Ismét becsúsztatták a kajával telerakott tálcát az arra kialakított helyen, majd mikor rápillantottam, rendesen meglepődtem. Főtt tojás volt feltálalva kenyérrel és még egyéb zöldségekkel.
- Nézzenek oda, micsoda reggeli. - mondtam magamnak mikor a kis asztalomra raktam az étket.
- Nem néz ki rosszul. - nevetett Loki, aki megint jóval ízletesebb és finomabb kaját kapott, de ez nem meglepő. Egy istennek nyilván mást adnak, mint egy magamfajtának.
- Dugulj el. - mondtam miközben leültem és falatozni kezdtem.

A finom reggeli istenesen megülte a gyomromat szóval órákig csak feküdtem az ágyamban és azon gondolkodtam mennyi időt kell még kibírnom, egy olyan halál idegesítő ember mellett, mint Loki. Ha nem szólt hozzám minden fél másodpercben akkor egyszer sem. Egyszerűen az agyamra ment, olyan volt néha mint egy kisgyerek. Azt hittem az istenek komolyak, bár tekintve, hogy ő a csínytevések és a hazugság istene ez várható volt.

- Miért is kerültél ide? - kérdezte ma már sokadjára.
- Mert embereket öltem és szidtam a családodat. - vontam meg a vállamat. - Egy 15 fős csoportom volt, akikkel fosztogattunk meg hasonlók, aztán ebből a 15-ből 10 jutott át tegnap a bifrösztön Midgardba, 5 embert pedig harc közben elvesztettünk. - szomorodtam el egy pillanatra, de folytattam a mondandómat. - Illetve, hogy magamat is említsem, engem leütött a bátyád a húskloffolójával. - húztam oldalra a számat.
- Tetszett a húskloffoló megnevezés. Bírom a humorodat. - nevetett hangosan, ami egy enyhe mosolyt varázsolt az arcomra.- Ami az öldöklést és lázadást illeti, nem gondoltátok, hogy egyszer lebuktok? - tárta szét karjait.
- Már hogyne gondoltuk volna Loki, nem vagyunk idióták. - ráztam meg rosszallóan a fejemet.- Na de te miért is vagy itt és nem az aranykalitkában? - érdeklődtem a nap folyamán először.
- Volt egy tervem Midgarddal. Meg akartam őket szabadítani a szabadságtól, hiszen szolgáknak születtek az ott élő emberek és Manhattant a chitaurik segítségével le is romboltam, de végül Thor és a kis barátai legyőztek, én meg most fizetek meg mindezért. - mosolygott keserűen. Hát elég nagy kudarc lehetett ez neki.
- Ez igen. - bólogattam elismerően. - Szívás lehet. - nevettem ki.
- Vigyázz a szádra kislány! - nézett rám mérgelődve.
- Ne haragudj, de nem nekem van hosszú hajam. - néztem végig rajta tetőtől talpig.
- Thor köpött mindkettőnk levesébe.
- Ácsi, csak a tiédbe! Az enyémbe az apád köpött. - mutattam fel a mutatóujjamat.
- Még mindig nem az apám. - rázta meg a fejét.
- Jaj nem mindegy? - kérdeztem hisztérikusan. Komolyan nem érdekelt, hogy ki a halál az apja.

Válaszként nagyot fújtatott majd ismét belebújt anyjától kapott könyveibe. Loki néha olyan mint egy hormonzavaros tini, annak ellenére, hogy több ezer éves. Egyik pillanatban mosolyog, a másikban a pokolra küld aztán végül magába fordul. Legalábbis ezt az elmúlt másfél napban nem egyszer tapasztaltam.

Miután megvolt az ebéd Loki még mindig nem szólt egy szót sem. Nem tudom mi lelte, de fura volt. Egész délelőtt csesztetett most meg mintha kivágták volna a nyelvét.
- Lokipuki. - mondtam miközben a cella falát támasztva ültem és néztem előre felé.
- Mivan? - akadt ki egyből. Lehet meggondolatlanul cselekedtem?
- Jaj, ne harizz, de már annyira ki akartam mondani. - nevettem fel kicsit sem nőiesen a hasamat fogva. - Már kb. 1 órája kitaláltam és azóta azt vártam, hogy kimondhassam. - röhögtem továbbra is a beceneven.
- Hogy képzeled? Hm? Azt hiszed engem akárhogy nevezhetsz? Nem vagyunk haverok, hogy annak hívj aminek akarsz! Fogd vissza magadat buta liba! - ordította felém szavait mire akaratlanul is kitört belőlem a nevetés.
- Nyugi van már istenség, agyadra ne menjen az egód. - mondtam miközben bevettem egy szőlőszemet a számba.
- Szégyentelen! - köpte felém a szavakat, de hiába. Engem nem tud meghatni a "bántó" szavaival, rég leperegnek rólam az ilyenek.

Hogy-hogy leperegnek? Hallottam meg a hangját a fejemben. Mi a franc?
Kussolj el, nem zaklathatsz még a fejemben is! Egyébként semmi közöd sincs hozzá.
Mégis miért ne lenne?
Miért ki a franc vagy te nekem?
Tömlöctársad és az istened.
Na felejtsd el. Mondtam magamban majd csúnyán ránéztem és nem válaszoltam a további piszkálódásaira. Néha elküldtem azért a picsába, de amúgy nem méltattam különösebb válaszra. Azok után, hogy olyan rondán beszélt velem, megérdemli, hogy holnapig ignoráljam.

- Szia Freya. - köszönt oda mikor este zuhanyozni indultunk.
- Befognád? - néztem rá felvont szemöldökkel.
- Ne legyél már ekkora hárpia. - kezdett el panaszkodni a viselkedésemre. Hát nem idegesítő?
- Te meg ne legyél legközelebb seggfej. - mosolyogtam rá erőltetetten.
- Nem fogok egy magadfajtától bocsánatot kérni. - mutatott felém, de valaki épp meglökött szóval az ujja hozzáért a felkaromhoz. Az érintése egyszerűen olyan volt mintha megcsapott volna az áram, pedig csak szimplán jéghideg volt a keze.

A zuhanyzás zökkenőmentesen ment, legalábbis addig a pillanatig, amíg észre nem vettem, hogy a ruháim eltűntek.
- LOKI LAUFEYSON! HA NEM HOZOD VISSZA A RUHÁIMAT, HOLNAPRA NEM LESZNEK GOLYÓID! - ordítottam el magamat, de nem hallottam semmilyen reakciót.
- Freya mi a gond? - szólalt meg végül az egyik őr.
- Az előbb ordítottam el magam, tán nem hallotta? - dugtam ki a fejemet a függöny mögül, s az őr értetlen tekintetével találtam szemben magam. - Baszki, Loki elvitte a ruháimat, szóval szerezd vissza őket vagy megölöm. - mondtam mire bólintott és a férfi keresésére indult.

Pár perccel később a ruháim már a kezeimben voltak és fel is vettem magamra őket. Elhúztam a zuhanyfüggönyt, majd miután megláttam Lokit, kimért lépésekkel haladtam felé. Ajkain elégedett és öntelt mosoly díszelgett, amit azzal a mozdulattal le is töröltem onnan amikor odaértem. Arcán kezem nyoma kezdett el pirosodni és amikor kékeszöld szemeiben is megcsillant a fájdalom, hatalmas mosoly terült szét az ajkaimon.
- Kapd be! - tátogtam neki miközben felmutattam a középsőujjamat és ott hagytam. Velem aztán ne szórakozzon többet.

Nem sokkal azután, hogy visszaértem a saját tömlöcömbe Loki is behelyezkedett velem szemben. Ahogy az ágyamon ültem és rajzolgattam, egyfolytában magamon éreztem annak az idiótának a pillantását és kezdett lassan elegem lenni.
- Megkérném istenségedet, hogy legyen kedves ne rajtam legeltetni a szemeit. Van rajtam kívül sok látóterébe eső dolog, amit bámulhat, köszönöm. - néztem rá és az arca még mindig vörös volt egy kicsit. Úgy tűnik jó munkát végeztem.
- Mit rajzolsz? - kérdezte kíváncsian.
- Valamit. - forgattam meg a szemeimet.
- Ne forgasd mert kiesik.
- Legalább nem kéne tovább néznem az elkeserítő fejedet. - vontam meg a vállam, majd letettem a ceruzámat és azzal a füzetemet is ledobtam a földre.

Ezután elhelyezkedtem az ágyamban és miután betakartam magamat be is csuktam a szemeimet, hogy minél előbb elaludjak.
- Még csak jó éjszakát sem kívánsz nekem Freya? - kérdezte mire felé néztem.
- Fordulj fel. - mondtam majd puszit küldtem felé, de csak szemeit forgatva terült el ő is ágyán. Igazán bántó, hogy nem értékeli a kedvességemet.