Elítéltek [Loki ff.] ✓

nincs hozzá hasonló

- Ó, Jane! - kiáltott fel egy szemüveges lány amikor beléptünk egy lakásba.
- Szia. - köszönt vissza hevesen, szinte rá sem nézve a lányra Jane.
- Nem léphetsz le csak így! Szinte feje tetejére állt a világ. A cucc, amit találtunk terjed! - akadt ki a továbbra sem ismert barna hajú. Közben Thor felakasztotta a fogasra a pörölyét és beljebb tessékelt engem is a házban.
- Erik? - fordult Jane egy idősebb pasas felé.
- Jane! - nézett fel lapjai közül. - Ez csodálatos! - mondta majd megölelte a halandót. Jól látom, hogy nincs rajta nadrág, vagy csak halucinálok? - Asgardban jártál! - tolta el magától a halandót majd mosolyogva végignézett a lány kék ruháján.
- Hol a nadrágod? - szólt szívemből Jane.
- Ó, így jobban tud gondolkodni! - szólalt fel egy másik ismeretlen, de ezúttal egy fiú.

Jane ezután mindenféle számomra érthetetlen dologról kezdett el magyarázni Eriknek. Csak úgy pörgött a nyelve annyira mondta a dolgait.
- Minden rendben Erik? - kérdezte egy idő után Thor.
- Ó, persze! - mosolygott az istenségre majd tekintete rajtam állapodott meg. - Kit hoztatok még magatokkal? Ugye az öcséd nem jött? - kérdezte mire mogorva képpel bámultam rá.
- Freya Foks vagyok, és nem, nem hoztuk Lokit mert meghalt.
- Ó hála Istennek. - mondta mire tátva maradt a szánk Thorral.
- Kint leszek. - reagáltam rögtön majd magam után becsapva az ajtót kiléptem a házból.

A friss levegő szinte üdítően csapta meg az arcomat és azt kívántam bár vége lenne már ennek az egésznek, amibe én hülye belementem. Azt hittem győzelemmel a kezünkben visszatérünk Asgardba és talán emiatt még ki is engednek a dutyiból, aztán mehetek vissza vandálkodni. Persze ez teljesen másképp történt, pluszban még elvesztettem egy fontos embert. Hát nem is az én életem lenne ha minden a terv szerint alakult volna.

- Hé Freya. - érintette meg a vállamat Thor.
- Mivan? - kérdeztem feldúltan miközben szembe fordultam vele.
- Bocsáss meg Eriknek. Tudod volt egy időszak, amikor Loki...
- Nem érdekel! Hogy lehet akárki halálának is örülni? Ez a legundorítóbb dolog, amit egy ember csinálhat! - keltem ki magamból. Sosem éreztem még ennyire megsértve magamat valaki más nevében.
- Tudom, de miután kiviharzottál mondta, hogy részvéte. - mentette az öreg pasast.
- Elkésett a részvételével, ugyanis előbb kellett volna gondolkodni, mint kinyitni a száját. - mondtam az istenség szemeibe nézve.
- Nézd el neki, többet úgy sem fogod soha látni. - mondta majd igazat adva neki visszamentünk a házba.

Az okos emberek körbeálltak egy asztalt és mindenféléről kezdtek el beszélni. Erik aztán előkapott egy hatalmas térképet és megállapították vonalak ide-oda húzkodásával, hogy a 9 birodalom együttállásának pontos helye Greenwich lesz. Ergo Malekith éppen odatart, hogy majd a megfelelő időben elpusztítsa mindegyik birodalmat.

Thor megához hívta a mjölnirt, ami rendkívüli gyorsasággal landult a kezében.
- Gatyát húzok. - mondta megrökönyödve Erik, ahogy a térképet bámulta.
- Hála Istennek. - utánoztam még a Loki halálára való reakcióját, majd szabályosan a kanapéra ugrottam és egy darab chipset a számba vettem az asztalról.
- Érezd otthon magad. - mondta Jane mire bólintottam egyet, de nem tartott sokáig a pihenésem mivel Thor beszélni akart velem szóval megint kimentünk a hidegbe.

- Beszélnünk kell. - mondta mire biccentettem egyet, hogy kezdheti a mondandóját. - Holnap lesz a 9 birodalom együttállásának ideje, amikor Greenwichben leszünk és megakadályozzuk Malekithet, hogy elszabadítsa az étert. Ha ez megvan utána haza megyünk, jó? - kérdezte mire mosolyogva bólintottam.
- Majd jól odapörkölünk annak az undorító dögnek. - kacsintottam rá majd elindultam volna befelé, de megfogta a csuklómat.
- Láttam ám a szemeiben. - mondta mire értetlenül összehúztam a szemöldökeimet.
- Kinek a szemeiben és mit? - döntöttem oldalra a fejemet.
- Figyeltem, ahogy Loki rádnéz és még sosem nézett így senkire. - mondta miközben halványan elmosolyodott.
- Én sem láttam még hozzá hasonlót ezelőtt. - reflektáltam kijelentésére majd tényleg bementünk a lakásba.

Levettem a bakancsomat majd az immáron ágyként funkcionáló kanapéra ledobtam a kesztyüimet.
- Freya, tessék hoztam neked alvós ruhát, hogy ne kelljen ebben bőr cuccban aludnod. Ha a nadrág nagy akkor kisebbre tudod húzni a benne lévő gatyamadzaggal. A fürdőt pedig ott találod. - adott a kezembe egy kék színű felsőt és egy fekete bő nadrágot majd rámutatott egy ajtóra.
- Köszönöm Jane. - küldtem felé bájos mosolyt majd átvettem tőle a ruhadarabokat és a fürdőszobába mentem letusolni.

Benyitottam a fehér színű falakkal ellátott helyiségbe és a polcra raktam a kapott dolgaimat. Rögtön meg is fordultam, és amint tükörbe néztem megláttam a meggyötört arcomat, az enyhén hullámos vállig érő, kócos hajamat és a megfáradt tekintetemet. Annyira nem néztem ki borzalmasan, de akkor is igényeltem már ezt a zuhanyt.

Levettem a Lokitól kapott ruháimat és azokat magam előtt tartva mosolyodtam el a feltörő emlékek hatására, amik nem is történtek olyan régen, mégis borzalmasan távolinak tűntek. Szegény Lokinak egy napig a fején volt a kezem nyoma, annyira megpofoztam, ennek ellenére kár lenne tagadni, hogy megérdemelte.
- Bár itt lennél még te idióta. - húztam el oldalra a számat majd leraktam a ruhát és beálltam a forró víz alá.

Szinte éreztem, ahogy lefolynak rólam a nap mocskai és fájdalmai, de frissebben is éreztem magamat utána.
- Milyen jól áll a kék szín. - állapította meg Thor amikor kiléptem a fürdőből.
- Tényleg jó. - mondta Ian, Darcy gyakornoka.
- Nos, köszi. - küldtem feléjük mosolyt majd leültem a nekem szánt ágyra, ami ezerszer kényelmesebb volt mint a cellámban lévő. Hihetetlen, hogy tegnap ilyenkor még azon feküdtem, most meg itt vagyok Midgardban és Thor csajának a ruhájában ülök egy sokkal kényelmesebb ágyon. Egyszerűen csak vicces. Ki gondolta volna? Senki sem.

Utánam sorban elmentek az emberek zuhanyozni majd mindenki a holnapon agyalva, izgulva lefeküdt aludni. Már aki tudott. Mert például én nem tudtam lehunyni a szemeimet akármennyire is akartam. Egyfolytában kattogott az agyam és mindenfélén gondolkodtam. Lokin, Malekithen, a holnapon és azon, hogy mi lesz mikor Thorral visszamegyünk Asgardba. Nem tudom mire számítsak. Ha ki is engednek a cellámból, biztos lesznek kritériumok, amiket be kell tartsak, mint valami jó kislány. Még jó, hogy nem vagyok az és soha nem is leszek.

- Miért nem alszol? - hallottam meg a rekedtes hangján megszólaló Thort.
- És te miért nem? - pillantottam rá.
- Megkívántam egy kis tejet. - mondta majd kinyitotta a hűtőt és öntött magának egy pohárral. - Te is kérsz?
- Nem kössz. - utasítottam vissza ajánlatát, mire vállat rántott és visszarakta a tejesdobozt a helyére.
- Na miért nem alszol? - ült le velem szemben.
- Jár az agyam minden felesleges dolgon.
- Például? - kérdezte majd belekortyolt a fehér színű italba.
- Öhm. - sóhajtottam nagyot. - Például, hogy mi lesz ha visszatérünk Asgardba?
- Ez egy jó kérdés, de felesleges rajta gondolkodnod. Minden rendben lesz, higyj nekem. - simított végig csupasz karomon egy megnyugtató mosoly kíséretében.
- Okés, köszönöm Thor. - viszonoztam gesztusát majd megitta a maradék italát és visszament aludni.

Meglepő, de a Thorral való beszélgetést követően már sokkal könnyebben ment az alvás. Miután lelépett alig telt el pár perc, amíg lehunytam a szemeimet és végre elaludtam. Köszi Odin pulyája.