Elítéltek [Loki ff.] ✓

dögölj meg Loki

- Akkor jössz és megmutatod. - rántotta fel ültéből Lokit Thor. - Hozzuk Freyát is. - fogta meg a karomat.
- De ha megint meghal akkor felmondok és nem láttok soha többet. - tettem fel mutatóujjam mire Thor Lokival szinkronban bólintott egyet.

A szőke istenség "egy csokorba" fogott minket majd a mjölnir segítségével hamar a bifröszthöz értünk.
- Mi a fészkes fene? - kérdeztem a levágott lény feje láttán.
- Ó, jött utánam amikor éppen visszatértem Surtur koronájával. - vonta meg a vállait Thor.
- Csinálhatom? - kérdezte Loki a ruhaváltásra utalva.
- De csak ha megy normálisan, nem úgy mint pár éve. - néztem rá gúnyosan.
- Ó, semmit sem változtál. - nevette el magát mire megforgattam a szemeimet. Ezután végigfutott rajtunk a zöld fény és immáron midgardi ruha volt rajtunk.
- Szerencséd. - mondtam mikor végignéztem magamon.

Pólónak egy sokkal nagyobb pólót kaptam, ami sima fekete volt, alatta egy piros hosszúujjúval. A lábamon szűk fekete farmer volt, párosítva a vörös bakancsommal. Egész jó.
- Honnan tudtad a melltartó méretem? - húztam össze szemöldökeim miközben Lokira néztem. Ó, ez a fekete öltöny...
- Vannak embereim. - mosolyodott el piszkosul mire magyot sóhajtottam és inkább elengedtem a dolgot.

Ezután Loki megkérte Skurge-t, hogy vigyen minket Midgardba, aki főnökének eleget téve fordította el a pallost és kerültünk ezáltal a bifrösztbe. Az utazás kicsit fura volt ennyi idő eltelte után, de végülis csupán megszédültem a célba éréskor.
- Jól vagy? - kérdezte Thor aggódva.
- Persze, csak régen utaztam már a bifröszttel. - mondtam miután pislogtam párat és felfogta az agyam mi történt.
- Bocsi. - reflektált a fiatalabb istenség mire felmutattam a középsőujjamat. Remélem hiányolta már.
- Na mutasd hol van Odin. - bökte meg esernyőjével Thor Lokit, mire elkuncogtam magamat. Olyan vicces, hogy a mjölnirből esernyő lett.

Loki bólintott majd elindult egy elég zajos utca felé itt New Yorkban és ahogy haladtunk előre felé egyre hangosabb lett a hangzavar.
- Hova viszel minket? - pillantottam az öltönyösre.
- Hát elvileg Odinhoz. - vonta meg a vállát majd ahogy befordultunk egy sarkon megláttunk egy épitkezési területet, ahonnan a hangos zaj jött. - Ó, baszki. - állt meg a feketeség szitkozódva.
- Mivan? - nézett rá Thor.
- Esküszöm idehoztam. - tette karjaiba kezeit.
- Az utcára, vagy az épületbe, amit éppen átépítenek? - fordult Thor öccséhez.
- Honnan kellett volna tudnom? Nem vagyok jövőlátó boszorkány. - sóhajtott a feketeség. Hát ezt elcseszte.
- Akkor miért öltöztél annak? - kérdezte a szőkeség mire felnevettem. Komolyan mondom ez volt élete első értékelhető poénja.
- Hé! - háborodott fel a fiatalabbik.

Egy ideig álltunk még ott, Thor elmondta Lokinak, hogy nem hiszi el, hogy él, amire az istenségnek csak annyi volt a reakciója, hogy ez milyen megható. Erre reflektálva mellkason ütöttem majd a civakodásunkat két lány, szakította félbe, akik Thortól kértek fotót. A szőkeség mosolyogva állt be a kép készítéshez és addig Lokival szinkronban sóhajtottunk egyet.

Aztán miután lelépett a két rajongó, egy narancssárga kör rajzolódott Loki és én körém.
- Mit csinálsz? - néztem a fiatalabbik istenségre.
- E-ez nem én vagyok. - mondta miközben a kört kezdte kémlelni.
- Loki! - szólt rá Thor, de mire az válaszolhatott volna zuhanni kezdtünk és egy pillanat elteltével már földet is értünk.

- Mi a fasz? - kérdeztem, ahogy felkeltem a zöld fűről.
- Miért kerültünk egy tisztásra és hol van Thor? - nézett körbe a feketeség majd elindultam felé. - Mit akarsz? - kezdett el hátrálni.
- Beszélgetni. - mentem hozzá még közelebb és ő ment volna továbbra is hátrafelé, de megbotlott és elesett.
- Ó, vagy úgy. - rántott magával a mocsok.
- Dögölj meg! - ütöttem meg a nellkasát. - 4 évig a bolondját járattad velem és bezártál abba a rohadt országba! Elérted, hogy minden második nap láss, hogy elenőrizgess ÉS MÉG AZT HITTEM ODIN A PEDOFIL ÁLLAT. - csapkodtan továbbra is a fekete öltönyt.
- Elengedhetetlen volt, hogy ne nézzek rád Freya! - fogta meg a levegőben a kezeimet.
- Miért nem mondtad el? - próbáltam mozgatni a kezemet.
- Meg akartalak védeni! - emelte feljebb a hangját.
- Azzal nem védtél meg, hogy megtiltottad a fegyverbirtoklást! Tudod hányszor támadtak meg az utcán? - háborodtam fel.
- Tudom! És tudod milyen nehéz volt nem cselekedni? - vonta össze szemöldökeit.
- Ne szólj hozzám többet! - tápászkodtam fel róla majd sétálni kezdtem.

Olyan ideges voltam, hogy szinte hallottam ahogy zúg a vér a fülemben. Egyszerűen nem tudtam megérteni Lokit.
- Attól még mert arrébb sétálsz nem lesz jobb! El kell fogadnod, hogy így cselekedtem. - kiáltott utánam mire megfordultam.
- Láttalak meghalni! Éjszakákon át gondolkodtam rajtad, degesz részegre ittam magamat mert nem tudtam akkor segíteni rajtad, konkrétan magamat okoltam a halálodért! Fel tudod te ezt fogni? - kérdeztem széttárva a kezeimet.
- Nem, nem tudom felfogni, hogy végre valaki mást is lát bennem a szörnyetegen kívül. - lágyult el a hangja mire én is lenyugodtam egy kicsit.
- Te nem vagy szörnyeteg Loki. Téged csak nem értett meg senki sem. - lépdeltem közelebb hozzá.
- Lehet, de akkor is jobb döntésnek láttam, hogy ne tudj a kilétemről. Több baj is lehetett volna belőle. - fogta meg hűvös kezeivel az enyémeket.
- Jó, de nem fogok rögtön megbocsátani szóval még próbaidőn vagy őfelsége. - néztem kék szemeibe majd ajkaira mosoly húzódott.
- Régen hívtál már így. - mondta mire elnevettem magamat. Hát ja általában Odinnak hívtam vagy vén fószernek.

Ezután még beszélgettünk egy kicsit majd kb. megérkezésünk után 30 perccel ismét megjelent körülöttünk az a kör.
- Jó, ez már nem vicces. - kezdtem el megint pánikba esni.
- Reméljük most Thor is jön. - mondta Loki majd ismét zuhanni kezdtünk és egy fél pillanat múlva egy házban keltünk fel.
- Ó, nem tudom ki csinálja ezt, de pokolra fog jutni. - másztam le Lokiról majd felálltam és Thorral meg egy másik palival találtam szemben magam.
- Ott találkozunk Freya. - mondta az idegen pasi mire összevontam a szemöldökeimet.
- Ki vagy te? - kérdezte Loki miközben előrántott két tőrt és megindult a mágus felé. - Azt hiszed ezzel a hókuszpó...
- Na jó, viszlát! - mondta majd ismét seggre estem, de ezúttal mint kiderült Norvégiában.

- Már fáj a fenekem! - mondtam miközben Thor felsegített a földről.
- Kibírod. - válaszolt majd hátrafordultunk és megláttuk azt, akit eddig kerestünk.
- Szeretnék kimaradni a családi balhéból, ha nem baj. - mondtam feltéve a kezeimet, de Loki megfogva azokat kezdett el apjuk felé húzni. - Gonosz vagy. - néztem rá durcásan, de csak mosolyogva megrázta a fejét. Rohadjon meg.

Odin ott ült egy kövekből kialakított padon és maga elé bámult. Ezután leültünk mellé és Thor meg is szólította őt és megmondta neki, hogy haza akarjuk vinni őt, ellenben Odin, meghalt felesége szólításával érvelt maradása mellett. Ezen kívül pedig közölte a fiúkkal, hogy készüljenek fel az elérkező ragnarökre és, ami még rájuk vár.
- Nem tudom tovább távol tartani. - nézett az égre Odin.
- Apám, kiről beszélsz? - kérdezte Thor értetlenül.
- A halál istennője; Hela. Elsőszülöttem, tehát a nővéretek. - mivan? Még egy testvér?

Odin ezután azt mondta, lánya vérszomjas természetű volt tehát kénytelen volt rács mögé dugni és bezárni. Elmondta, hogy Hela Asgarból merít erőt és, hogy ha egyszer eljut oda, határtalan lesz a hatalma. Persze Thor erre rögtön az összefogással érvelt és, hogy le tudjuk győzni együtt Helat, ám Odin már máshogy gondolkodott.
- Szeretlek tieket fiaim. - mondta mire Loki felé kapta a fejét. Éreztem, hogy ez a mondat jól esett neki. - Nézzétek! - mutatott Odin maga elé. - Emlékezzetek rá! Az otthonunk. - fejezte be majd szépen lassan arany darabkákká vált és a szél fuvallatával eggyé válva ment útjára.

A kis szemek mozgásával együtt mi is felálltunk és tovább figyeltük, ahogy Odin eltűnik a levegőben.
- Testvérem... - szólalt meg Loki a látszólag ideges Thorra nézve.
- Ez mind a te műved. - nézett a szőkeség Lokira miközben villámokat generáló tenyerét ökölbe szorította.
- Thor, nyugodj meg. - mondtam ki és amint válaszolt volna az istenség egy zöld fény jelent meg mögöttünk. Oké, most már kezdek betojni.