Elítéltek [Loki ff.] ✓

és Lokira!

A vacsora kezdetéig Thorral csak ide-oda sétálgattunk a palotában. Rengeteget beszélgettünk és közben át is öltöztem a Siftől kapott ruhámba. A vörös, Lokitól kapott cuccaimat addig eltettük máshová szóval nem is maradtak feleslegesen a kezemben. A Thortól kapott tőrömet is ott hagytam, mert azt gondolom egy vacsorán, ahol a király is ott van csak nem akarnak megtámadni, ha meg igen akkor tudok pár önvédelmi fogást.

Komolyan gyomorgörcsöm volt ettől az egésztől. Nem volt kedvem jópofizni Odinnal sem, sem senkivel. Persze a kaja a fő ok amiért megjelenek, de sajnos ott van az is, hogy részben engem is ünnepelünk. Hihetetlen, de ez van. Én is segítettem megmenteni ezt a porfészket és most szívom a következményeit.
- Thor, Freya! - mosolygott ránk Odin amint meglátott minket.
- Jó estét! - köszöntem udvariasan majd Thor is köszöntötte apját.
- Üljetek le! - utasított minket majd tettük amit mondott.

Odin Thort ültette maga mellé, aztán pedig ragaszkodott ahhoz, hogy én a harcosok közé üljek le, így hát Sif és Volstagg közé kerültem. Á, kicsit sem volt kellemetlen az egész, csak amikor már a huszadik csirkecombot nyomta be a szakállas pali kicsit már féltem, hogy engem is meg fog enni. Komolyan mondom Volstagg nem ismeri a mérték fogalmát.

- Khm. Csendet kérek! - állt fel az öreg miután mindenki megérkezett és elfoglalta a helyét. - Szeretném bejelenteni a mai ünnepi vacsoránk okát, ami pedig nem más mint, hogy a tegnapi nap folyamán Thor, fiam és Freya Foks megakadályozták Malekith emberfeletti pusztítását a 9 birodalmat illetően Midgardban. Így hát szeretném ha poharainkat értük emelnénk, illetve ételeinket hálaként fogyasztanánk el, hiszen nélkülük nem ülhetnénk itt ma este eme asztalnál. - mondta majd felemelte az italos poharát. - Thorra és Freyara!
- És Lokira, aki ugyanúgy becsületesen harcolt haláláig Malekith ellen! - emeltem magasba én is a kelyhemet miközben hangot adtam a gondolataimnak és Odin szemébe néztem, aki csak bólintott egyet majd beleivott italába.

Ezután neki álltunk a falatozásnak és meg kell mondjam, hogy valami rendkívülien finom volt minden, amit ettem. Régen, vagy szinte soha nem ettem még olyan finomat, mint amilyet ezen az estén. Minden olyan jó ízes és fűszeres volt, hogy azt már szinte papírra kellett volna vetni.
- Megeszed azt még? - mutatott Volstagg a tányéromon lévő maradék húsra, amit már nem tudtam megenni.
- Nem. - ráztam meg a fejemet majd ittam egy korty vizet és elnézést kérve kimentem levegőzni egy kicsit a hatalmas balkonra, ami abból a teremből nyílt, ahol ettünk.

Kijövetelem oka csupán a megtelt gyomrom volt és, hogy már nem éreztem jól magamat ott a sok ember között.
- Mi a baj Freya? - hallottam meg Sif hangját mire megfordultam a tengelyem körül, hogy szembe nézhessek vele.
- Túl sokat ettem. - fogtam meg nagyot sóhajtva a hasamat.
- Azon kívül minden okés? - kérdezgetett tovább.
- Persze, jól vagyok. - küldtem felé mosolyt, s miután bólintott egyet visszament a barátaihoz. Remélem nem gondolta, hogy majd órákig tartóan mesélek neki minden bajomról, azért  annyira még nem vagyunk jóban.

Nem sokkal később, miután kicsit jobban éreztem magamat, visszamentem az asztalhoz és ismét elfoglaltam a helyemet.
- Sajnálom, ami Lokival történt. - mondta a velem szemben ülő Fandral.
- Köszi. - húztam halvány mosolyra ajkaim majd mint ahogy a kocsmákban szokták, a könyökömre támasztottam a fejemet és úgy bambultam tovább magam elé, addig amíg a többsége az embereknek el nem hagyta az ünnepélyes eseményt.
- Holnap délután találkozunk a gyűlésen, készülj fel! - mondta Volstagg a többi harcos társaságában.
- Inkább ti készüljetek rá! - szólt a távolból Thor és igazat adva neki mutattam fel a mutatóujjamat egy mosoly társaságában.
- Majd meglátjuk. - mondta Sif majd integetve elhagyták a helyiséget.
- Akkor én is végre hazamegyek. - álltam fel miközben Thor felé fordultam.
- A ruhádat az őrök lent odaadják. - informált mire hálásan bólintottam egyet.
- Köszi. - mondtam majd mikor elmentem mellette megveregettem a vállát.
- Vigyázz magadra. - fordult utánam, s szarkasztikusan nézett rám.
- Ó, mindig vigyázok. - reflektáltam óva intésére majd elhagytam a hatalmas termet.

Amint becsukódott mögöttem az ajtó szinte szárnyakat növesztve magamnak robogtam le a lépcsőn és a palota kijáratánál el is vettem a felém tartott barna táskát, amit még az elkapásom napján vettek el tőlem. Rögtön kicipzároztam és a Thortól kapott tőrt kerestem és nem sokkal később meg is találtam azt, és betettem a rajtam lévő ruha mellkasi részében elrejtett zsebbe.

A Nap már lemenőben volt, de annyira nem zavart mert Asgard kevésbé ártalmasabb éjszaka, mint nappal. A megszokott kis utcákon sétáltam végig a bázis felé és hol megalázó, hol meglepődött pillantásokat kaptam az utcán tartózkodó emberektől. Őszintén, annyira nem érdekelt. Gondoljanak, amit akarnak.

Kb. 10 perc séta után már teljesen ismerős helyen jártam és alig vártam már, hogy letegyem a seggemet az ágyamra. Már nagyon elfáradtam így a nap végére.
- Freya?! - kérdezte a kocsmáros nő amint beléptem az ex főhadiszállás épületébe.
- Ó, helló Victoria. - köszöntem neki mosolyogva majd ledobtam a táskámat az egyik bárszékre.
- Hát te? - mondta miközben egy pohár italt öntött nekem.
- Kiszabadultam. Nem hallottad a frappáns híreket a drága uralkodó szájából? Még ünnepi vacsin is voltam! - mutattam végig magamon a ruhára utalva.
- Eljátszottad a jó kislányt? - kezdett gyanút fogni de felnevettem.
- Tulajdonképpen nem akartam, de így jött ki. - vontam meg a vállaimat. - Na megyek lepakolok meg leveszem ezt a ruhát aztán mesélek.- mondtam majd a hátamra véve a táskámat fellépdeltem a lépcsőkön, amik az emeletre vezettek és be is mentem a saját szobámba.

Amint beléptem az ágyamra akartam rakni a táskámat, de a szemeimet majd kiszúrta a takarómon lévő rajz. Az én rajzom! Megfogtam hát a papírt majd a kezemben szorongatva azt azonnal lefutottam a lépcsőn.
- Ki hozta ezt a rajzot? - csaptam dühösen a bárpultra.
- Egy palotaőr. - vonta meg a vállát.
- Mi a franc? - motyogtam magamnak majd ott hagyva a vörös hajú nőt visszamentem a szobámba. A rajzot letettem az asztalomra majd nem foglalkozva vele átöltöztem és előszedtem a ládámba elrakott tartalék fegyvereimet.

- Miért van egy rajzod Lokiról? - kérdezte Victoria amikor leértem a lépcsőn. - És honnan van ez a vörös szett?
- Ez nagyon hosszú történet. - fújtattam nagyot miközbem ledobtam magamat a fekete színű kanapéra.
- Azt mondtad mesélsz. - jött ki a bárpult mögül majd leült mellém.
- Jó, hát igazából... - kezdtem bele majd a börtön legelső napjától, a mai napig elmondtam mindent, ami történt. Kicsit el volt képedve és fel kellett dolgoznia az infókat, de végülis jól fogadta.
- Együtt voltál vele? - ragadta meg a lényeget.
- Nem, nem voltam. Csak közel álltunk egymáshoz. - javítottam ki mire hatalmasat bólintott, miszerint megértette.
- Jó kis rucit varázsolt rád. - nézett végig rajtam.
- Először nem is ezt akarta, hanem amiből kint van fél fenekem meg a melleim! - mondtam felháborodva, de Victoria csak felnevetett.
- Akkor holnap már mész is a gyűlésre? - kérdezte mire bólogtani kezdtem. - Jól van. Na menjünk aludni mert már késő van.
- Rendben, azért én még letusolok. - mondtam majd Vic bezárta a bejárati ajtót és felmentünk az emeletre.

Én kiszedtem a szekrényemből az egyik rövidnadrágomat meg egy kék felsőt és el is mentem zuhanyozni, utána pedig vissza a szobámba. Amikor bementem ledobtam a felesleges cuccokat a kezemből és az asztalomon heverő rajzra pillantottam. Odamentem hozzá majd a kezeimbe vettem és úgy néztem tüzetesebben végig rajta. Csak a kíváncsiság kedvéért megfordítottam és meglepetésemre egy írás állt rajta.

"Szerintem van még mit javítani rajta."

Zavartan összehúztam a szemöldökeimet majd inkább visszaraktam a papírt az asztalra és leültem az ágyamra. Betakartam magamat aztán elgondolkoztam ki írhatta ezt a papírra. Az írás stílusa elég Lokis volt, de gondolom azért fogalmazott így az a valaki, hogy összezavarjon, hiszen Loki meghalt a szemeim előtt és ő nem írhatta a szöveget.

Na mindegy, inkább nem járattam tovább az agyamat rajta. Elfeküdtem az ágyamban majd lekapcsolva a villanyt csuktam be a szemeimet és próbáltam elaludni. Igaz a gondolataim most se hagytak, de felülkerekedve rajtuk sikerült álomba merüljek.