Elítéltek [Loki ff.] ✓

frusztráló tekintet

Másnap reggel elég nehezen keltem fel. Az egész a rossz álmom miatti csapzottságomnál kezdődött, amit ugyan egy zuhannyal lerendeztem, ám a boldogságom csak a lenti kávéfőzőig tartott, ugyanis az be akarta adni a kulcsot.
- El fogom átkozni a készítőjét ennek a rohadt szarnak! - ütöttem meg a gépezetet, ami ennek hatására mégis működni kezdett.
- Látod, néha jó az erőszak. - mondta Vic miután nevetve nézte végig a szenvedésemet. Nagyon kedves volt tőle a sok támogató szó, Victoria mindig is segítókész volt velem szemben. Remélem érezhető volt az irónia.

Nos, miután megittam az ébresztő elixíremet felmentem a szobámba átöltözni és szellemileg felkészülni a napra.
- Elmennél kaját venni? - kérdezte Vic az ajtón túlról, miközben kettőt koppintott azon.
- Igen, csak adjál pénzt! - válaszoltam és miután eltűztem a hajam első két tincsét lerobogtam a lépcsőfokokon.
- Tessék! - nyújtotta át a zsét majd elvéve a kezéből kimentem a kocsma ajtaján.

A levegő friss volt, szinte még tiszta is, szóval szippantottan egy nagyot és el is indultam a piacra, hogy vegyek valami ehetőt. Régen voltam már ott, és legutoljára megöltem ott két őrt szóval lehet nem akarnak viszont látni, de aztán kit érdekel? Nálam van, aminek nálam kell lennie és nem akadályoz meg semmi sem a használatában.

Aztán amikor már a szemem előtt volt a cél, egyszer csak megfogták a karomat és berántottak két ház közé. Kicsit megugrott a vérnyomásom, de miután érzékeny ponton találtam a férfit, elvette kezét a szám elől.
- Mi a fasz? - kérdeztem értetlenül.
- Hercegnősködik egy gyilkos a királyi palótában? - mért végig undorodottan.
- És akkor mivan? - fordítottam ki kezeimet szorító kézfejét. - Vannak véletlenek.
- Megölted a testvéremet. - lökött neki a falnak.
- Ki is vagy? - döntöttem oldalra a fejemet.
- Daniel Clark. - mondta mire felnevettem.
- Ó, a testvéred, Kevin meg akarta erőszakolni az egyik barátnőmet. Őrüljön, hogy a heréivel együtt öltem meg és nem miután megszabadítottam tőlük. - mosolyodtam el cinikusan mire a faszi a fejem mellé ütött minek hatására lehunytam a szemeimet, hogy visszatartsam magamat.
- Védtelen vagy fegyver nélkül Freya. - rajzolódott mosoly ajkaira.
- Ez nem teljesen igaz. - mondtam majd beletérdeltem a gyomorszájába és arcába boxoltam. - Ha mégegszer hozzám mersz érni megöllek. - néztem szemeibe majd magára hagytam.

Ezután a piacon mindent megvettem, amire szükség volt és aztán hazafelé vettem az irányt és pár perc séta után be is mentem annak ajtaján.
- Tessék! - dobtam a kaját az asztalra majd a hűtőből kivettem egy üveg vizet és bele is kortyoltam.
- Kösz. - kezdte el kiszedni a táskából a dolgokat Victoria.
- Mostanában nem járnak ide emberek? - kérdeztem mivel senki sem volt a kocsmában.
- Csak este felé. - vonta meg vállait mire bólintottam egyet és az italommal a kezemben felmentem a szobámba, hogy a délutáni gyűlésig ott üssem el az időt.

Dél körül lementem enni, aztán utána Victoriaval beszélgettünk értelmetlen dolgokról miközben nasiztunk. Olyan régen ettem már csokit, hogy el is felejtettem milyen finom. Aztán 2 óra körül megjelent egy harcos csapat, akik szomjukat akarták oltani pár korsó sörrel és Vic rögtön ki is szolgálta őket. Közben én elkészültem és le is léptem a gyűlésre.
- Ne öld meg őket. - poénkodott Vic mikor mentem volna ki az ajtón.
- Igyekszem. - nevettem majd elindultam az aranykolosszus felé.

Út közben most végre semmi bökkenő nem volt és tök nyugodtan értem oda a palotába. Persze először eltévedtem mert itt még a látó ember sem tudja hol van, nemhogy egy vak, de végül egy őr kedvesen útba igazított és így kicsit késve, de megérkeztem.
- Sziasztok! - köszöntem miközben leraktam a tatyómat.
- Szia Freya! - mosolygott rám Fandral miközben kezeimbe adta tőreimet.
- Szervusz Freya! - integetett Volstagg távolról mire mosolyogva visszaintettem neki. Komolyan mondom ő a kedvencem.
- Késtél. - nézett rám szigorúan Sif.
- Eltévedtem. - kértem ki magamnak rögtön késve érkezésem okát. Én még nem vagyok ideszokva, hogy tudjam mi hol van.

Ezután Sif elmagyarázta, hogy zajlik egy ilyen gyűlés; mit fogunk csinálni meg ilyenek, aztán neki is álltunk az edzésnek. Először futottunk pár kört, mialatt akaratlanul is Loki jutott eszembe és a nap, amikor elkezdtünk normálisan kommunikálni a másikkal.
- Kérném a tanoncokat is, hogy fussanak 4 darab kört! - kiáltotta el magát Fandral majd a nálunk fiatalabb leendő harcosok is szedni kezdték a lábaikat.

Miután végeztek a körökkel mindenki párba állt valakivel. Nekem Fandral, Hogunnak Volstagg, Sifnek pedig egy tanonc jutott, illetve a maradék fiatalabbnak is egymás.
- Ne kímélj! - nézett rám Fandral.
- Te se engem! - reflektáltan megszólalására majd miután Volstagg ordított egyet neki álltunk a "harcnak".

Fandral, ahogy számítottam is rá szúrni akart kardjával, de a tőrjeimmel megállítottam és szinte kicsavartam a kezéből a fegyvert, de túl erősen fogta azt. Ezután a fejemre célzott mire hátrább dőltem és nem ért el támadása. Reflektákásképp átcsúsztam lábai között és a két tőrőmet irányítottam felé, de volt olyan gyors a reflexe, hogy kivédje azokat.
- Ügyes mozdulat. - dícsért meg miközben leguggoltam és az egyik lábam kinyújtásával kigáncsoltam. Elterült a földön a szőkeség majd a tőrömet a nyakához szegezve néztem rá mosollyal az ajkaimon.
- Tudom. - válaszoltam utólag mire elnevette magát majd egy hirtelen mozdulattal maga alá gyűrt és most én álltam vesztésre. - Ez nagyon csúnya volt ám. - vágtam durcás fejet mire elnevette magát és ezt kihasználva a két tőrömmel sikerült kicsavarnom kezéből fegyverét.
- Jó, nyertél. - mászott le rólam majd elment a kardjáért.

Esküszöm tök jó volt Fandrallal harcolni. Nem volt könnyű, de túl nehéz ellenség sem. Ha nem bájologna annyit még le is győzhetett volna.
- Ki lett a vesztes? - jött oda hozzánk Sif mire Fandral feltette a kezét.
- Szép munka. - veregette meg a vállamat a nő majd tovább ment.
- Nem volt nehéz. - vontam meg vállaimat miközben a szőkeségre néztem.
- Azt hittem, hogy miután földre kerülsz könnyű dolgom lesz. - vallotta be, hogy bizony tévedett.
- Hinni tudod hol kell Fandral. - mondtam majd a vádliaimnál lévő zsebekbe raktam a fegyvereimet.
- Persze Freya. - nevetett majd ő is elrakta kardját.

Egy kisebb szusszanás után újra bele lendültünk a harcolásba és miközben épp Volstaggal küzdöttem megjelent a bejáratnál Thor és Odin minek hatására egy kicsit le is blokkoltam, de miután az ellenfelem majdnem leszúrt feleszméltem és visszatámadtam. Gyorsan kitértem a fegyver elől majd megint a lábközött való átgurulás technikámat alkalmazva támadtam hátba Volstaggot, de persze nem szúrtam belé.
- Nyertél. - szontyolódott el.
- Hé, te is jó voltál. - küldtem felé mosolyt mire bólintott egyet és jobb kedve lett.

Ebben a küzdelemben az volt a legrosszabb, hogy folyamatosan magamon éreztem Odin pillantását. Miután vége lett még akkor is engem nézett, aztán mikor ittam és közben rápillantottam már elnézett felőlem. Vajon ennyire ellenőrizni próbál? Jó, van oka arra, hogy ne bízzon bennem, de nem kéne minden pillanatban engem vizslatni mert kicseszettül frusztráló. Egy szeme van, de akkor is olyan mintha 600 pásztázna végig.

- Szia Freya. - jött oda Thor hozzám miután ittam.
- Helló Thor. - mosolyogtam rá.
- Mi újság? - kérdezte majd megráztam a fejemet jelezvén, hogy semmi.
- Max annyi, hogy reggel kajáért menet megtámadtak, de amúgy minden okés. Veled mizu? - érdeklődtem felőle.
- Ki volt az? - húzta össze szemöldökeit.
- Senki fontos. - intettem le megvonva vállaimat mire Thor hatalmasat sóhajtott.
- Jó, mindegy. Azért jöttem, hogy elbúcsúzzak. Elmegyek felkutatom a végtelen köveket aztán ha meglesznek visszajövök. - mondta mire teljesen ledöbbentem.
- Mit akarsz te azokkal? - vontam össze szemöldökeimet.
- Asgardba hozni, hogy jó kezekben legyenek. - válaszolt kérdésemre mire hatalmasat bólintottam.
- Akkor vigyázz magadra! - veregettem meg vállát mosolyogva.
- Te is Freya! - mondta és magához ölelt, ami kicsit meglepett, de végül viszonoztam mozdulatait. - Majd jövök. - mosolygott majd elvált tőlem.
- Ne halj meg. - mondtam nevetve majd az istenség intett még egyet és elment az apjával. Ó, végre lelépett az a vén fószer.

Ezután beszélgettünk még pár elméleti dologról a fiatalabbakkal és vége lett a gyűlésnek.
- Kérem a fegyvereid. - tartotta kezeit Sif és bár vonakodva, de odaadtam neki a tőreimet. - Köszönöm. - mondta majd elrakta a piros nyelű éles fegyvereket egy ládába, ami az egyik polcon helyezkedett el. Aztán bevártuk a fiúkat és úgy mentünk le a palota lépcsőin, majd ki a hatalmas épületből.
- Na majd találkozunk! - mondta Hogun, s mindenki egy intés kíséretében indult meg hazafelé.