Elítéltek [Loki ff.] ✓

elszaladt velünk a ló

- Unatkozom. - mondta Loki miközben mellém ült az ágyra.
- Én annyira nem. - válaszoltam neki miközben rajzolgattam.
- Ez mi lesz? - nézte meg jobban az alkotásomat.
- Nem tudom. Valamilyen lény. - vontam meg vállaimat majd letettem a füzetet és az istenség felé fordítottam a fejemet, ami meglepően közel volt az enyémhez. Szinte megrekedt bennem a levegő a hirtelen szemkontaktustól és nem is bírtam pislogni annyira elkalandoztam a kék és a zöld árnyalatok között. - Öhm, talán elmehetnénk mondjuk sétálni egyet itt a tornyon belül. - javasoltam a hosszú csend után majd elkaptam a tekintetemet a szempárról.
- N-nem rossz ötlet. - válaszolt dadogva majd felkelt mellőlem és elment a fürdőbe.

Oké, ez most nagyon fura volt. Szinte megszűnt a világ körülöttünk miközben egymás levegővételét szívtuk be és fújtuk ki. A szívem majd kitört a mellkasomból abban a fél percben mialatt egymást bámultuk. Ilyen még sosem volt, soha nem volt az arcunk még ilyen közel egymáshoz.
- Indulhatunk? - szakított ki zavaros gondolataim közül az istenség amikor kijött a fürdőszobából.
- Persze. - válaszoltam majd lemásztam az ágyról és Loki előtt kimentem az ajtón, amit utána a hozzá tartozó kulcsokkal be is zárt a feketeség, majd eltette a zsebeibe azokat.

Ezután megbeszéltük merre, hogyan meg ilyesmik és elindultunk a bal oldalon lévő lift felé, ami éppen most jött fel a szintünkre szóval be is szálltunk az üvegketrecbe.
- Örülök, hogy itt vagy Freya. - szólalt meg Loki miközben lefelé vitt minket a lift.
- Igazából ha éppen nem vagy jókor jó helyen nem lennék itt. - néztem rá miközben oldalra húztam a számat.
- A diadalon úgyis észrevettelek volna téged. - gördült mosolyra szája.
- Igaz. - értettem egyet vele majd abban a pillanatban meg is érkeztünk a célpontunk emeletére.

Megnéztünk néhány kiállítást Sakaar bolygó történetéről aztán utána bejártuk az alsó szinteket is, ahol igazából lakrészeken és néhány piáson kívül más nem volt. Aztám feljebb mentünk a lifttel és ott már érdekesebb dolgok is voltak. Volt egy egész játékterem, billiárd asztallal meg hasonlókkal is.
- Ide nem jövünk vissza este? - kérdeztem Lokitól miközben egy hatalmas ablaknál álltunk és a várost kémleltük.
- De lehet róla szó. - válaszolt majd a fejével jelezte, hogy menjünk tovább.

Ismét beszálltunk a liftbe majd miután végigjártuk a maradék emeleteket is, visszamentünk a mi lakrészünkbe és ledőltünk az ágyra.
- Elfáradtam. - mondtam nagyot sóhajtva.
- Ennyitől? - vonta fel bal szemöldökét.
- Még mindig visszatart a hasi sérülésem nem emlékszel? - hajtottam fel a felsőmet a bekötött részre mutatva. - 2 napja, hogy leápoltad.
- Ó, tényleg. - esett le neki. - Akkor megértem. - javította ki előbbi megszólalását.
- Köszönöm. - mondtam majd nagyot sóhajtottam és visszahajtottam az anyagot, hogy eltakarja a sérülést.

Ezután szerintem mindketten fogtuk magunkat és elszundítottunk. Én észre sem vettem, hogy elaludtam csak akkor amikor arra ébredtem fel, hogy valaki fülsüketítően horkol mellettem. Ó, ezt a cellámban hála Istennek sosem hallottam, most miért kell ezzel átkozni?
- Ne horkolj már! - böktem meg a vállát, mire egy kicsit abbahagyta, de aztán újra rákezdett. - És akkor ő nem fáradt el. Kamus vagy Loki. - motyogtam magamnak majd felkeltem az ágyról és egy széket húzva a közelébe, leültem arra és neki álltam lerajzolni az előttem fekvő istenséget.

A fekete haja szétterült a fehér lepedőn, az arcvonásai nyugodtan rajzolódtak ki és az egyik keze a feje alatt volt a másikkal ellentétben, ami a hasán pihent. A sárga színű köpenye lelógott az ágyról, ahogy az egyik lába is és komolyan nem hittem el, hogy Loki még ilyenkor is képes volt jól kinézni. Az arca olyan nyugodt volt, hogy szinte kedvem támadt megsimítani a puha bőrét, de visszafogva magamat kezdtem el inkább rajzolni annak vonalait.