Elítéltek [Loki ff.] ✓

a Földön találkozunk

- Halljátok szavam, s örvendjetek. - hallottam meg a titán egyik segítőjét miközben a padlón fetrengtem. - Az a megtiszteltetés ért titeket, hogy megmentett a nagy titán. - lépdelt a holttestek között melyeket a szóban forgó lény ölt meg. - Talán úgy érzitek szenvedtek, pedig nem. - sétált egyre közelebb. - Hála az áldozatotoknak, a mindenség mérlegének nyelve az egyensúly felé billent. - tette össze két kezét miközben megállt. - Örüljetek, mert meghaltok ugyan, de e napon Thanos gyermekei lettetek. - nézett rá Lokira, aki velem szemben állt és csak aggódva nézett rám, de nem segíthetett.

- Tudom milyen érzés veszíteni. - szólt mögülem Thanos. - Mikor biztos vagy benne, hogy jót teszel, ám mégis kudarcot vallasz. - mondta majd hallottam, ahogy felemeli Thor testét. - Dermesztő. - folytatta majd az én kezemet is megfogva hurcolt magával. - Megfagy a vér az ereidben, de mi értelme az egésznek? - sétált velünk közelebb Lokihoz. - Félhettek, menekülhettek, de úgyis utolér titeket a végzet. És most eljött, vagyis inkább eljöttem. - mondta majd engem a földre dobott ellentétben Thorral, akit továbbra is a kezében tartott.
- Túl sok a duma. - szólt meggyötörten az istenség.
- A tesserachtot. - követelte a titán. - Vagy megölöm a bátyádat és a lányt is. Felteszem valamelyik fontosabb. - kezdett el végül fenyegetőzni.
- Ó, sokkal. - hallottam meg Loki érdes hangját. - Megölheted őket. - mondta mire értetlenül kaptam rá a fejemet. Tessék?

Ezután egy percem nem volt, hogy levegőt vegyek és máris összegörnyedtem a hasamban keletkező fájdalomtól és Thorral egyszerre kezdtem el ordítani. Olyan volt mintha ki akarnák tépni a gyomromat vagy összenyomni azt és szinte elájultam a hirtelen érő hatásoktól.
- Jól van, hagyd abba! - kiáltott Loki fél perc után mire egy hatalmas levegőt vettem és teljesen elernyedt minden izmom.
- Nincs nálunk a tesseracht. Elpusztult Asgardban. - nyögtem ki gyengén, de abban a pillanatban Loki felemelte a kezét és elővarázsolta a kék kockát.
- Ó, te aztán tényleg nem vagy semmi. - mondta a velem együtt szenvedő istenség keserűen felnevetve.

A feketeség erre előre felé kezdett el lépdelni a világító kockával a kezében és közben a nagy Thanosra nézett.
- Hidd el testvérem felragyog majd a mi napunk, és Freya... - pillantott testvérére az istenség majd az én szemeimbe. - Még nem fogsz megszabadulni tőlem.
- Alaptalannak tűnik az optimizmusod asgardi. - szólta le Lokit a titán.
- Ami azt illeti, nem is asgardi vagyok. - vette visszább a tesserachtot. - Másrészt pedig, velünk van Hulk. - mondta majd a hatalmas lény a titánra ugrott és az istenség közben elejtve a tesserachtot tornyosult felém és védett meg engem testével.

Aztán Hulk és Thanos harcba keveredett, aminek az elején, ugyan Bruce állt nyerésre, de a lila titán hamar átvette a gyeplőt és a földre küldte a kolosszust.
Beszéltem Heimdallal és szeretném ha odamásznál Hulkhoz. Kérlek csak bízz bennem. Soha nem mondtam senkinek, de ha meghalok nem is fogom tudni, szóval szeretlek és vigyázz magadra. Ha innen sikerül élve kijutnunk Thorral, a Földön találkozunk hercegnő. nézett mélyen a szemeimbe.
Én is szeretlek téged őfelsége. válaszoltam neki majd a kérését teljesítve másztam oda a kolosszushoz.
- Mindenek atyja. - hallottam meg Heimdall gyenge hangját. - Add, hogy a sötét mágia keresztüláramoljon rajtam. - mutatta kezét felém és Hulk felé, és mikor eljutott az agyamig mi történik még utoljára Lokira néztem majd eltűntünk a bifröszttel.

Erőtlenül és gyengén kezdtünk el sodródni a közben visszaváltozó Hulkal a Föld felé és mikor megérkeztünk közben szerintem átestünk egy tetőn és egy lépcsőn is.
- Thanos ide tart. - mondta Bruce mellőlem mikor megjelent két ismeretlen férfi a fejünk felett.
- Ki? - kérdezte értetlenül a piros köpenyes.
- Thanos. A lila titán. - keltem volna fel, de rögtön hagytam a francba mikor a hasamba nyilalt a fájdalom.
- Freya, mi van veled? - nézett rám Bruce.
- Te nem láttad, ahogy az a barom majdnem megölt Loki miatt? - akadtam ki miközben a szemeibe néztem.
- Loki? - kérdezte az ismerős pasas aki kezet nyújtott majd kihúzott engem a lyukból, majd Brucet is. - Ó, tudom ki vagy te! Amikor Thor visszahozta 1 évvel ezelőtt ide a testvérét, te is velük voltál. - mutogatott rám.
- Tényleg! Te voltál az a pasas, akit akkor nagyon meg akartam ölni. - mosolyogtam rá gyúnyosan.
- Dr. Stephen Strange. - nyújtott kezet kedvesen.
- Freya Foks. - ráztam meg érdes felületű kezét.