Elítéltek [Loki ff.] ✓

belőled sosem elég

Immáron a temetés 1 hónapja, hogy megtörtént. Lokival és Thorral utána haza jöttünk a számomra új helyre, amit nagyon ötletesen "Új - Asgard" - nak neveztek el a fiúk. Igazából nem lepődtem meg a kreativitásukon, viszont nagyon otthonosnak találtam a belakott kikötővárost. Éppen ellentéte volt a fényüző arany palotának és a részletes építészetnek, pontosan ezért tetszett annyira.

Lokival saját házunk volt egy kis konyhával, egy nagyobb hálószobával és fürdővel együtt, pluszban egy nappalival. Tetszett, hogy nem tükrözte a fennkölt életet, amit eddig élt Loki csak egy-egy részletben mutatkozott meg, hogy mégiscsak herceg. Például a díszes ágytámla, vagy a konyhabútor színe is ilyen volt, de ezeken kívül átlagos volt.

"- Öt év után ideje volt, hogy elfoglald a jogos helyedet. - pillantott rám az ágy bal oldaláról az istenség, miközben mellé feküdtem.
- Igazán? - vontam fel az egyik szemöldökömet. - Ez az én helyem?
- Az elejétől fogva az volt. - nyomott puszit a homlokomra majd magához ölelt."

A város vezetésének joga pedig Thorról a Valkűrre szállt, ugyanis a mennydörgés istene úgy döntött a galaxis őrzőivel tart tovább az űrbe, aminek örültünk is, meg nem is. Egyrészről boldogok voltunk, hogy talpra állt és új kalandok után keresgélt, de másrészről viszont hiányozni fog és ki tudja mikor látjuk őt majd újra. Loki nem volt rá zabos, amiért nem neki adta a vezetői posztot, hanem inkább örült mert így többet lehet majd velem és marad csak társ vezető, szóval Thor nyugodtan hagyta el a Földet és indult felfedezni a galaxist a barátaival.

"- Ne halj meg. - mondtam neki ugyanazt, mint mikor Asgardot hagyta el a végtelen kövek keresése miatt.
- Igyekszem. - mosolygott rám és tudtam, hogy ő is emlékszik."

És most itt vagyunk, korán reggel van, napra pontosan egy hónappal Tony temetése után. Éppen a teámat főztem és azt kavargattam miközben az alvó csipkerózsika is megjelent az ajtóban és onnan stírölve engem, dőlt neki az ajtófélfának.
- Ennyire tetszik, amit látsz? - vontam fel az egyik szemöldökömet.
- Szeretek erre a látványra kelni. - rugaszkodott el a faltól majd a kezeit a derekamra téve húzott magához egy csókra.
- Te is kérsz teát? - fordultam vissza kezeiben a pulthoz ezzel mellkasához érintve a hátamat.
- Ha csinálsz nekem, kérek. - nyomott csókot a nyakamra majd oldalra haladva a vállamra is.
- Csinálok, de akkor szállj le rólam és vegyél valamit a csupasz mellkasodra. - vettem le kezeit a csípőmről miközben szemeibe néztem.
- Meglátom mit tehetek az ügy érdekében hercegnő. - mondta majd adott a kezeimre egy-egy puszit és el is tűnt az ajtó mögött.

Bevallom őszintén, sosem gondoltam azt, hogy mi egyszer így fogunk viselkedni egymással, de azt hiszem Lokinak rettentő nehéz lehetett az az öt év azzal a tudattal, hogy soha többé nem kap engem vissza és ezért is törődik velem ennyit. Én ugyan nem éreztem az eltelő időt, de rajta viszont látszott, hogy mennyire megviselte, és akkor Thorról ne is beszéljünk. Igaz már jól van és biztos remekül érzi magát Quillékkel, de azért ő volt az, akin a legjobban észre lehetett venni mennyire tönkre tette az idő és a tehetetlenség.
- Min járatod a fejed? - szakított ki a gondolataimból az istenség hangja mire egy kicsit meg is ugrottam.
- Csak gondolkodtam. - vontam meg a vállaimat majd a két bögrét a kezembe véve indultam el a a hálószobába nyomomban a feketeséggel.

- Köszi hercegnő. - vette ki a felé tartott zöld bögrét a kezemből, majd belekortyolt a gyümölcsös ízesítésű meleg italba.
- Nincs mit. - válaszoltam majd én is beleittam a teába.
- Mit fogunk ma csinálni? - kérdezte miközben az éjjeliszekrényre rakta italát.
- Nem tudom. - húztam oldalra a számat.
- Nekem lenne pár ötletem. - sóhajtott hatalmasat, utalva kaján gondolataira.
- Nem volt még elég? - húztam össze a szemöldökeimet miközben felháborodottan néztem rá.
- Belőled soha. - mosolyodott el. - Thanos elvett tőlem 5 évet, amit veled tölthettem volna. - fogta meg a bögrémet és lerakta a szekrényre miközben magához húzott.
- Tudom Loki. - bújtam a mellkasába. - De ez ne emésszen tovább téged, hiszen már itt vagyok. - simogattam meg oldalát.
- Végre. - emelte meg mutatóujjával az államat majd ajkait az enyém ellen nyomta.

Azok a cseresznye színű párnácskák, szinte úgy ostromolták az én ajkaimat, mintha évezredek óta nem találkoztak volna egymással. Csókja közben éreztem az ajkain megmaradó tea édes ízét és a mohó nyelve is utat tört a számban. Kezei aztán útra keltek és a csípőmön megállapodva emeltek át az istenség lábain, hogy oldalas csókolózás helyett teljes egészében kapjuk meg a másikat. Eközben az én kezeim sem tétlenkedtek, hiszen az akció közben néhol meghúzva a haját kutakodtam a nyakánál és a fekete tincseiben egyszerre.
- Szeretlek. - bukott ki belőlem a ritkán használatos szó miután elváltunk egymástól.
- Én is szeretlek. - mondta teljesen elkábulva miközben szemei az enyémekbe fúrodtak.

Ezután fejemet mellkasára hajtottam és úgy hallgattam szívének lecsillapodó dobogását, ami nem csupán zene volt füleimnek, de megnyugvás is egyszerre. Az orromba közben beleszökött a jellegzetes gyanta és mentol illata, amit a feketeség teste árasztott magából. Olyan jó volt hozzábújni, mert úgy éreztem magamat mintha évek után hazaértem volna, de úgy igazán.

Aztán egész nap az ágyban fetrengtünk és lustán csókolózva loptuk a napot, de egy idő után úgy döntöttem menjünk el sétálni és nehezen ugyan, de meggyőztem Lokit, szóval később a kikötőben járkálva néztük végig a naplementét, ami a többi naphoz hasonlóan ismét gyönyörű volt.
- Szerinted meddig lesz minden ilyen nyugodt? - tette jobb kezét a derekamra miközben az egyik stég szélére ültünk.
- Nem tudom, de remélem sokáig. Thanosnak vége van, szóval biztos, hogy nagyobb gondunk nem lesz már, mint amekkorát ő okozott. - fordítottam felé a fejemet mire mosoly ült ki ajkaira.
- Legyen igazad hercegnő. - adott puszit arcomra majd vállamra döntötte a fejét.
- Ha nem is lesz igazam, akkor sem hagyom, hogy bármi történjen veled. - adtam puszit hajába.
- Ez oda-vissza működik. - reflektált kijelentésemre majd megsimította az oldalamat.

Azt hiszem kijelenthetem, hogy minden kezdetleges rossz dolog ellenére, kaptam még egy esélyt az égtől, hogy boldog legyek és ezúttal kihasználtam az alkalmat. Megtanultam az évek során, hogy nem minden a hatalom és nem lehet mindent gyilkossággal elintézni, mindemellett igenis létezik a szeretet, amit két ember egymás iránt táplálhat. Aztán nem említettem az életre szóló barátságokat is és az újonnan nyitva álló lehetőségeket, amik előttem állnak. Úgy érzem kiléptem a mindenkit megvető Freya Foks múltjából, aki a régi sérelmei miatt lett olyan amilyen és képes lettem megbecsülni a dolgokat, illetve értékelni azt amim van. Azt hittem soha nem lehetek több egy utcai gyilkosnál, akit egyszer úgyis elfognak, és lám akkor nem is voltam több, de miután Lokit megismertem bukfencet vetett az életem. Minden rossz, minden fájdalom és megannyi megtorpanás után ugyan, de azt merem mondani, hogy megérkeztem és végre önmagam vagyok amellett a férfi mellett, akit szeretek és megbecsülök.