Elítéltek [Loki ff.] ✓

ismerős idegenek [e p i l ó g u s]

- Korg azt mondta ez kell! - tartottam a kezemben egy üditős dobozt.
- De ez ugyanaz, csak olcsóbb! - vitatkozott tovább velem Loki miközben egy másik márkájú italt mutatott.
- De ha nem azt visszük, ami neki kell tudod, hogy mennyire szomorú és dühös lesz. - néztem értetlen szemeibe. - Azt pedig nem akarod.
- Jó, egye fene, de többet nem kérdezzük meg kell-e neki valami a boltból mert még kiforgat a vagyonomból. - mondta miközben a kosárba tettem a szénsavas üditőt.
- Úgy beszélsz, mintha olyan nagyon szegény lennél. - sajnáltam meg egy pillanatra. Jaj, el ne higyje senki.
- Menjünk tovább, a Valkűr azt írta, neki alkohol kell. - nézett rám mire egyszerre nevettük el magunkat. Hát ki gondolta volna?

Ó, igen. Úgy döntöttünk eljövünk egy nagyobb bevásárlásra Lokival a messzebb lévő nagyvárosba beszerezni olyan dolgokat, amik az új - asgardi kisboltban nincsenek, és megkérdeztünk pár ismerőst is, hogy szeretnének-e valamit szóval nekik is visszük a kívánságaikat.
- Jövő hónapban nem mi jövünk el, az fix hercegnő. - mondta Loki mikor épp a táskába pakoltam, ő pedig fizetett.
- Most az egyszer kibírod. - vettem el tőle a felém nyújtott dolgokat, majd mikor az utolsó dolog is a táskába került elköszöntünk a pénztárostól és leléptünk.

Amikor kimentünk az ajtón, elraktam a visszakapott pénzt és a hátamra véve a hátizsákom mentünk tovább.
- Nem nehéz? - kérdeztem meg a kezemet fogó istenséget a hátán lévő táskára utalva.
- Lehet könnyebb lenne ha az olcsóbb üdítőt hozzuk el Korgnak. - válaszolt ajkain megbúvó kis mosollyal.
- Azt akarod, hogy szomorú legyen? Tudod, hogy milyen érzékeny a lelke! - háborodtam fel miközben megálltunk a piros lámpánál, de Loki csak megforgatta a szemeit.

Aztán fél perc várakozás után a lámpa zöldre váltott és éppen a zebrára akartam lépni, amikor valaki befogta a számat és berántott két épület közé. A szemeimmel Lokit kerestem, de nem találtam őt sehol sem. Egyedül voltam a símaszkban lévő férfivel és szinte majd kiugrott a szívem a helyéről. Nem volt nálam semmilyen fegyver, mert én hülye azt gondoltam nem lesz rá szükségünk, erre bassza meg mégis.
- Freya? - szólalt meg az idegen miután levette kezét a számról és felfedte az arcát.
- Joe? - húztam össze a szemöldökeimet.
- Fel sem ismertelek! - képedt el teljesen miközben megfogta vállaimat.
- Veszem észre. Hol van Loki? - néztem szemeibe.
- Jake, engedd el és hozd ide. - nyomta meg a füleiben lévő készüléket majd meg is jelent a két férfi.

Loki nagyon idegesnek tűnt, Jake pedig annál diadalittasabb mosollyal közeledett felénk. Biztos örült amiért lecsapott a hercegre.
- "Jajj Loki, ne hozzunk fegyvert mert nem lesz semmi baj. A Földön vagyunk és nem Asgardban." Ó, tényleg Freya? - akadt ki teljesen mire elnevettem magamat.
- Nem fognak minket megölni. Ismerem őket. - pillantottam a régi barátaimra.
- Szevasz Freya. - intett kezével Jake mire biccentettem neki egyet.
- Jaj, tudom. Őt én is láttam már. - mutatott az istenség a mellettem álló férfire.
- Gyertek el hozzánk, nem messze van a főhadiszállásunk. Freya, neked biztos örülnének a többiek! - mondta Lokira majd rámpillantva Joe.
- Felőlem mehetünk. - válaszoltam mosollyal az ajkaimon.
- De ne tartson sokáig. - forgatta meg szemeit az istenség, majd mellém csapódott és úgy követtük az előttünk sétáló két fiút.

Kb. 2-3 sarokkal arrébb lefordultunk egy kisebb utcába, ahol már nem volt akkora élet, mint a város többi részén, és bementünk egy sötét faajtón.
- Hűha. - néztem körbe mikor beléptünk.
- Freya?! - pillantott meglepetten az ajtó felé Max, akinek azóta a haja teljesen megváltozott és színes lett.
- Szevasz kislány. - öleltem meg őt.
- Emberek gyertek elő! Különleges zsákmányt hoztunk! - ordította el magát Joe mire a csigalépcsőn többen is lesétáltak.
- Tudod hercegnő, elég fura, hogy voltak barátaid. - súgta a fülembe az istenség.
- Hagyj békén, most épp nosztalgiázok. - legyintettem le őt.
Azt majd mi is csinálhatnánk este. Na mit mondasz?  hallottam meg mormogó hangját a gondolataimban.
Majd meglátom milyen hangulatban leszek hozzá. válaszoltam neki, majd az előbb hívott emberek szépen lassan megjelentek előttünk.